Az Avas-tető és a Szent Mihály-hegy előterében levő települést régen Baksafalva nevű falurészével együtt emlegették, és hosszú ideig közigazgatási szempontból Lemhény községhez tartozott. Csak 2004-től lett községközpont, jelenleg Kézdicsomortánnal alkot egy közigazgatási egységet, mesélünk később erről a faluról is. Nagyon népes település nem lehetett ez az Almás, nevével csak az 1567. évi összeírásban találkozunk, akkor tizenegy kapuval jegyezték be. Lestyán Ferenc atya adattárában (1996) középkori templom nélküli településként jelenik meg. Többször is volt alkalmam ismerkedni a településsel személyes kapcsolataim is vannak, így mesél a falu, mesélek jómagam is. Egyfajta csend, az ünnepvárás hangulata uralja a falut, itt is ég már a második adventi gyertya a hősi emlékmű előterében.
Volt Almásban rég egy kápolna
1712-t írtak, amikor megépült. Mestergerendáját beépítették a jelenlegi templom ajtófélfájába, 1770-ben felújították, ebben az évben kezdték meg a faluban az önálló anyakönyvvezetést. A két világháború közötti időszakban, mert megrozzant, le kellett bontani, és a szentmiséket az iskola épületében tartották. A település római katolikus lakossága továbbra is önálló helyi templomra vágyott, bár ünnepnapokon és jeles alkalmakkor a gyalogolni tudók a Szent Mihály-hegyi istenházát látogatták, amely Almás és Lemhény közös temploma hosszú idők óta.
Amikor a régész-történész szűkszavú, át kell adnunk a szót a népi „csevegő szájhagyománynak”, amely szerint Almás első családjai az almási erdőn itt-ott előtűnő romként jelenleg is látható Almás várában laktak s onnan jöttek le a faluba. Sokáig szolgálta az Almáson termett lelkeket a Szent Mihály-hegyi templom.
1948-ban Orbán László személyében a falu új plébánost kapott és önálló plébánia lett. 1970-ben Szilágyi István plébános elérkezettnek látta az időt arra, hogy megkezdje helyben egy nagyobb templom felépítését. Kitartó munkája és a hívek példás hozzáállása tette lehetővé, hogy 1983-ban ez valósággá váljon. De most egy keveset visszább kellene mennünk történeti mesénkkel.
Községháza, előterében Reketes István megbízott polgármester
Kezdjük Almás várával
Több alkalom adódott megmásznom a Várerőse meredek lejtőjét, s megtapasztalhattam, hogy a régiek nyelvén az erős szó meredeket jelentett, Erős-oldal a neve Sepsiszentgyörgy közlében álló meredek sziklafalnak is. (KgyZ. megj.). Egykori turista csoportunk turistajelzését azóta felújították és Almásrétről a hegygerinc felé tartó út kiindulópontjáig kellett gyalogolni, aminek évtizedekkel ezelőtt Sorompó volt a neve, ugyanis eddig közlekedtek anno a menetrend szerinti lemhényi autóbuszjáratok. Itt jelenleg terjedelmes feliratos kőlap jelzi, hogy az innen a nyugati irányba emelkedő meredek lejtőt követve a Várerőse nevű helyen Almás várának romjaihoz érünk. Lemhény és Kézdialmás északi részén húzódik a Keleti-Kárpátok főgerince. Vízválasztó ez, kelet felé itt ér véget a Kárpát-medence. Nos, ennek egyik déli irányba leágazó keskeny sziklás nyúlványán – a Várerősén – lapulnak a vár erdőtakaróval borított romjai. Orbán Balázs szerint, aki még idáig is eljutott, emeletes vár volt, árok csak ott vette körül, ahol nem védte meredek sziklafal az erődítést.
A múlt század elején Ferenczi Sándor régész kutatott itt, de rendszeres ásatásokra csak 1977-ben került sor, amikor a sepsiszentgyörgyi akkori Megyei Múzeum régészcsoportja Székely Zoltán régész-igazgatóval az élen feltáró munkálatokat végzett. Az eredmények majdnem teljes egészében igazolták Orbán Balázs 1867-ben leírt megállapításait. Az észak–déli tájolású ovális vár északi oldalán felszínre került egy 7 × 7 méteres alapterületű kaputorony talapzata s a kapubástya déli oszlopa. A várfalak vastagsága 2 m, az ovális erődítmény átmérője 45 és 25 m. Sajnos meghatározó jelentőségű régészeti lelet nem került elő; a jelentés szerint „a vár ovális alakja, a beugró négyszög alakú torony, a vár előtti nagy U alakú sáncok, valamint a mésszel rakott fal azt mutatja, hogy a vár a középkorban épült, s mint ilyen egykorú lehet Bálványos várával (XII–XIII. századi)”. Megállapították, hogy a torony I. István idejében épült mint a feudális magyar királyság őrtornya, később átépítették várrá. Az irodalomból ismert még egy feltételezés, miszerint a vár a XVI. században még lakott volt. Ezt egy, a Székely Oklevéltárból ismert peres okiratra alapozzák, melyet Balassa Imre, a székelyek ispánja 1539. március 1-jén adott ki Almás várában. A Balassa név eléggé ismeretlen a Székelyföldön és Háromszéken, ezért könnyen meglehet, hogy ez az ismert oklevél egy másik Almás nevű várra vonatkozik – hangzott az ellenvélemény –, de kérdés az, hogy abban lakhatott-e akkor a székelyek ispánja.
Bordi Zsigmond Loránd régész a várat kissé későbbre teszi, XIV. századinak mondja. Szerinte egy, a környékben lakó ismeretlen földesúr építhette. A négyszögletű alapfallal rendelkező zömtorony – szerinte – a felső-fehéri királyi hatalom terjeszkedésének tanújele lehet. A várat eléggé kevés ideig lakhatták – írja –, mert egyik ásatás alkalmával sem találtak érdemleges leletekre. Ennek oka a várat birtokló család valamilyen okból való eltűnése vagy pedig a környékbeli székely népközösség ellenséges magatartása, ellenszenve a terjeszkedő nemesi családokkal szemben. Bordi szerint ennek a fajta – általa is gyanított – magatartásnak több példája is felbukkant a XIV. század folyamán.
Orbán Balázs a szájhagyományra támaszkodva inkább az Álmos vára elnevezést tartja hihetőnek, s ismétli, hogy a falu – a mai Kézdialmás is –, valamikor Álmos névre hallgathatott. Bordi az Almás név mellett dönt, hisz végül is Almás falu határában van, onnan is közelíthető meg. Szerinte az is nehezen elképzelhető, hogy Almás falu lakossága a vár lakóiból verbuválódhatott, mert Almáson az 1567-es összeírás alkalmával csak 11 kaput jegyeztek fel.
Titulusa: Urunk mennybemenetele
„Két alagútja volt a várnak”
Orbán Balázs látogatása alkalmával (1865 körül) Almás várának falai még 4 öl magasan álltak, ő volt az erőd első részletes leírója. A várat északi irányból egy keskeny hegynyakról, csak a Vármező nevű tisztás irányából lehetett megközelíteni, amit Bene Péterné mezejének is nevezték, mert ott volt ennek az asszonynak egy „erődített háza”, ahová háborús időkben kincseivel visszavonult.
Almás várát is, a hagyomány szerint, óriásokkal építteti a nép, pincéiben elrejtett kincsekről mesélnek még a környéken lakó idősebbek, számtalanszor felkeresték a kincskeresők is. László István csomortáni lakos mesélte, hogy „a vár alatti pincékben 32 mázsa arany van és 3 kg gyémánt! Annak az erős fénye világítja meg a sötét pincéket. A környék népe tudni véli, hogy Almás várához két alagút vezetett: az egyik a csomortáni várból, a másik pedig a Szent Mihály-hegyi templom alól”. A vidék jósasszonyaként ismert Rózanét adatközlőnk is ismerte, s mesélte, hogy „a belső várpince bejáratánál tiloló (nyaktiló – KgyZ. megj.) volt felszerelve az ajtó fölé, mely nyakát szegte annak, aki kincs után próbált ott kutatni”. Lázár András volt lemhényi lakos még ismerte az utolsó kincskeresőket is. „Volt egy Pányi nevű, a másiknak Veress Pista volt a neve, de volt egy asszony is, Reketes Erzsinek hívták. Azt mesélte, hogy Almás vára Kuruc Nagy István kincskereső vezérkirályé volt. A vár alatti három pincében ő is járt. Sarkait estempelyek (oszlopok) tartották, s szerteszét sok csont, szarvasagancsok, cserepek és régi fajta fegyverek voltak. A pince közepén homokhalom volt, benne pedig csillogó drágakövek.”
Almás várának még álló falai meglehetős romos állapotban vannak. Feltevődik a kérdés, hogy részleges tartósításuk, megkötésük-mentésük indokolt lenne-e?
Restaurálják a színes-stukkókat
Templom és piaca
Az almási templom és piaca valóságos vallás- és helytörténeti tér. A település mélyen vallásos lakóinak példaképe Pater Kelemen Didák minorita szerzetes, akinek Almás-Baksafalván öntötték fejére a keresztvizet 1683-ban. Nagy ünnepe volt a községnek, amikor mellszobra „hazatért” szülőfalujába Petrovits István Sepsiszentgyörgyön élő szobrászművész alkotásaként, és az is a templom piacán kapott helyet. Nincs olyan zsengekorú almási gyerek, aki ne jegyezte volna meg nevét, hiszen ő a névadója a község iskolájának. A község baksafalvi részén, ahol született, márványtábla emlékeztet személyére (2019) ezzel az idézettel: „Ami jót Isten segítségéből cselekszünk, annak hasznát mind világ, mind mennyei jutalmazásban nekünk engedi az Isten. P. Kelemen Didák 1683–1744”.
Gyaníthatjuk, hogy Didák atya gyerek- és fiatalkorának helyi eseményei ködbe vésztek. Szatmár-vidék földjére, majd Miskolcra vitte hivatása, őt nevezi a katolikus vallástörténet Tisza-vidék szent életű misszionáriusának. Tanulmányait a minoriták eperjesi főiskoláján folytatta, ahol kitűnő eredményei következtében tanári állást is kapott. A Partiumban szükség volt a katolikus hit védelmezésére, templomok, iskolák építésére, s ezzel a feladattal bízták meg felettesei. Kétszer választották meg a minorita rend magyarországi tartományfőnökévé. Nevéhez fűződik a miskolci Nagyboldogasszony minorita templom, rendház és iskola építése. 1744. április 28-án halt meg Miskolcon. Boldoggá avatása tudtunkkal még mindig folyamatban van. Sírja, emléktáblája és arcmása az általa alapított templomban látható. P. Kelemen Didákot iskolák és templomok építőjeként tartják számon, de jelentős irodalmi hagyatéka is van. Jövőben ünnepelnénk születésének 340. évfordulóját.
Kellemes és bensőséges hangulata van a kézdialmási templomnak, lépten-nyomon a színes székely kézimunkák és faragott szakrális tárgyú faragványok kötik le szemünket: többek mellet Tamás Károly faragóművész munkái, istenszolgája Márton Áron (1896–1980) püspök portréja és a belső berendezés, amely Lukácsovits Magda tervei szerint készült. Tamás Károly igazgató-tanár széles e vidéken, de határainkon túl is a vallásos témájú domborművű faragás szakavatott mestere, lakásán megtekintettük karácsonyt köszöntő gyanánt faragott színes betlemehes domborművét. A templom előtti téren itt is találkozhattunk a kézdiszentkereszti világhírű kőfaragó mester, néhai Laub Ede sajátos kivitelezésű „emlék-lángos” hősi világháborús emlékművével. Csak telefonon tudtuk köszönteni a volt ismerős illyefalvi, jelenleg három éve kézdialmási plébánost, Kacsó Sándort. „Szeretettel fogadtak almási híveim, szeretem itt” – hangzott a telefon végéről.
Az „aranytartalék”
Szent Mihály hegyén és az Avason
Még mindig a történetek, mesék berkein bóklászunk. A Szent Mihály-hegyi csodás barokk vártemplomot is felkerestük, hisz közös temploma ez a vidéknek. Almásnak szerencséje volt, mert ehhez a településhez valamivel közelebb esik, mint Lemhényhez. Talán felénél már túl vannak a munkálatok, a főtervező a jó hírű sepsiszentgyörgyi Linea Kft., a kivitelező a Baumeister cég. Csodát művelnek mindketten. Tető alatt már a templom és a harangtorony, részben a kőfal is, sok a munka a templom belső felújításával, de lehet, hogy a jövő év karácsonyán már itt fogják tartani a szentmisét – rebesgetik a hírt a szentföldiek. Idegenforgalmi értékkel bír a településtől külön álló, gyönyörű barokk épületegyüttes, valódi kincse ennek a vidéknek – bizonygatták az ott dolgozók.
Szívesen fordulnak a régmúlt, de a még megmaradt értékek felé is az almásiak. Lemhénnyel közösen képes albumot készítettek, ami éppen tíz esztendővel ezelőtt jelent meg. Cserei Lázár katolikus megyebíró az önkormányzattal karöltve egy vallásos töltetű emlékhelyet alakított ki az Avas-tetőn, ami kilátóhely az egész Szentföld felé. Almásrétről ide helyezték azt a kősziklát, amelyen a környékbeliek ősidők óta Jézus lábnyomát, szamarának patáját vélték felismerni. Mellé hun királyunknak állítottak kőemléket. Szövege: „E kő őrizze emlékét a hunok nagy királyának, kinek neve Attila volt, 395–453. Ura volt ő minden földnek, a Jeges-tengertől a Fekete-tengerig, a Rajna folyótól a Keleti-Kárpátokig.”
Kézdialmás és Lemhény közös régi népszokása a minden évi tavaszi-húsvéti határkerülés. A helyiek emlékezete szerint 1914-ben és a kicsi magyar világban még működött, 1990-ben kezdte újra a szokást néhai Kovács Dénes. Almás és Lemhény lovas csapatvezetői (Almásban Cserei Lázár) papi áldással indulnak s a Szent Mihály-hegyen találkoznak a lemhényi határkerülőkkel. Amolyan tavaszi termésvarázslás ez, régi szokás szerint körbe járják a falu határát, imádkoznak és vallásos énekeket énekelnek. A határjárás lófuttatással végződik, a győztesnek feldíszített csengő jár, lovának nyakába díszes virágkoszorú kerül.
Itt készül az almási kisüsti
Vendégváró Almás
A település vadaskerttel, lovardával, modern panzióval fogadja látogatóit, s nem utolsósorban egy korszerűnek mondható pálinkafőzdével is, ennek tulajdonosa a fiatal Varga Márton. Korábban a csomortáni Veress Zoltán-féle főzdében dolgozott – mesélte. Megszerette, megtanulta és elhatározta, hogy elmegy dolgozni Magyarországra, összegyűjti a pénzt, és itthon, Almáson pálinkafőzdét épít szülői-nagyszülői házánál. Terve sikerült, 3–4 éve avatták a lepárlót, s már jól működik. A főzdéknek különös hangulata van. Be-beáll egy-egy férfiember, ott mindenkit megkínálnak, de aki nem kér, a pálinkagőz azt is meglegyinti. Mi pohárkányi barackpálinkában kerestük az almási üst nedűjének jellegzetes illatát.
A községháza előtt Reketes István megbízott polgármester fogadott. Fogorvosi bajai miatt nem tudtunk kezet szorítani régi ismerősünkkel, a községalapító és volt polgármester Molnár Istvánnal, aki jelenleg is mozgatója mindennek, ami a település fejlesztését szolgálja. Túl vannak már azokon a buktatókon, amiket a községközpont ivóvízellátó- és szennyvíz-rendszerének kiépítése jelentett, 1,2 km aszfaltszőnyeget szándékoznak még leteríteni a baksafalvi úton és Fűzfaluban. A községi önkormányzat mintegy 45 százalékban részese a Szent Mihály-hegyi templommal kapcsolatos anyagi terheknek.
