A nagyterem közepén elektromos oszlopszerkezeten fehér zászló emelkedik a plafonig s vissza. S feltételezem, hogy ezt a monoton mozgást képes művelni  heteken keresztül. A szerkezet Koter Vilmos installációja, hatalmi játékszernek nevezi, s címében rákérdez, hogy kié a béke? Installációja, bejárati nézetből mindjárt Ferencz S. Apor videójába takar. Skanzenezők, szabad kezükben hegesztőmaszkkal kell harcolniuk, miközben Baász Orsolya torz női alakja vérzik a skanzenezők feje fölött. Van itt minden, háború, béke, horror, hangjáték és csak játék. A pincébe érve fémpénzekből összerakott végtelen oszlopot találunk. Izsák Előd alkotása, és a szerencse oszlopaként nevezi meg. Majd egy keretéből kitörő festmény kapcsán szerzője a gondolat szabadságáról elmélkedik – és ez már a péntek esti megnyitó része.

Kispál Attila, a Magma irányítója elmondta: az idén húsz évvel az első kiállítás után most ötödik alkalommal szervezik meg a Maybe tárlatot, ezúttal a proxy tematikát választva kiindulópontként. Miklós Szilárd ismertetésé­ben a proxy fogalmát a tabu árnyékából kikerülő transzparenciával hozza összefüggésbe, ahol szükség van egy autonóm területre, ahol a társadalmi normák kikerülnek a tabu árnyékából.

A kiállító művészek pedig pár mondatban elképzelésekről, az itt megjelenített munkájukról beszéltek. Az eddig említetteken túl Bogdán Farkas, Budrala Sára, Cătălina Nistor, Csiki Csaba, Daczó Enikő, Éltes Barna, Gáspár Csongor, Ivácson András Áron, Kozma Levente, Kusztos Júlia, László István, Martini Yvette, Mihai Iepure-Gorski, Monotremu, Öllerer Áron, Ördög-Gyárfás Ágota, Péter Alpár, Răzvan Anton, Sárosi Mátyás, Szabó Kriszta, Szabó Lehel, Szabó Péter, Toró Attila, Ungvári-Zrinyi Kata, Váncsa Domokos, Vetró-Bodoni Barnabás, 1kutya&Co, Wanek Ferenc szerepelt.