Szent József-plébániatemplom: kigyúl a betlehemi láng, megkezdődik az éjféli szentmise
Benedek Marcell Ünnepi kalendáriumát forgatva páratlan látomásban van része a karácsonyt váró, az ünnepi érzésre szomjazó embernek. Karácsonyeste van — babrált a gondolatokkal Elek apó fia, minden idők egyik legnagyobb magyar irodalomkritikusa karácsonyeste a magyar fővárosban. Budapest harangjai már kifáradtak a játékban, de eszébe jutott, hogy otthon, Erdélyben, Kisbaconban, ,,az én falumban", az ős falujában akkor szólalnak meg éjfélkor a kálvinista templom harangjai. Érdekes — írja —, itt most hallgattak el, otthon most szólnak, később Keleten, majd Szibériában, majd valahol a Csendes-óceán szigetein — ha ott is élnek keresztények —, s végül Amerikában. Hihetetlen! A harangok csodálatos zenéje valósággal körbefogja, átöleli ezt a földgolyót, egységbe, egy egészbe öleli a világ keresztényeit. Hát nem csodás? Vajha ez a békére intő-sarkalló haranghang-koszorú valóban eggyé, a szeretetben és a békében eggyé tehetné a Föld jóra óhajtozó népeit!
Hangkoszorú csengett már advent küszöbétől Háromszéken is — Ojtoztól Erősdig, Vargyastól Zágonig. Szóltak és szólnak a harangok — talán megszakítás nélkül — óesztendőtől újesztendőig, s a legkülönbözőbb érzéseket váltják ki az emberi lelkekből templomokban, gyerekotthonokban, kórházi ágyakon és cigány putriban egyaránt. Próbáltunk ide-oda bepillantani, keresni elsősorban az embert, a nemes érzésekkel tele embert, mert tudjuk, hogy a karácsony sokkal több, mint ,,felöltöztetett" fenyő, mint a méregdrága ünnepi ajándékok tömkelege.
Visszapillantó
— Nem, nem ilyen volt valamikor az én gyerekkoromban a karácsony — olvasgatom erre a nagy keresztény ünnepre vonatkozó régebbi feljegyzéseimet. ,,Óriási havak voltak errefelé. Szárközépig érő hóban mentünk az unitárius imaház felé, hogy hallhassuk karácsonyeste nagytiszteletű József Lajos esperes, első szentgyörgyi papunk karácsonyesti prédikációját. Volt egy szerény karácsonyfa, egy-egy kis, almával és keksszel telt csomag a kicsinyeknek. Ennyi, és nem több! Lelkünkben az ünnepi hangulat valamivel több" — jegyeztük 1974-ben az Ószemerján lakó Szinte Feri bácsi emlékező szavait.
— Ibike néni — faggattuk azt a mélyen hívő és buzgó katolikus asszonyt, aki már rég kinn pihen a temetőben, de gondjai között mindig az első volt, hogy friss virág legyen a sepsiszentgyörgyi Szent József-templom előtti corpus alatt —, milyen volt itt egy régi karácsony?
— Én csak egyre emlékszem, amikor kedves esperes-plébánosunk, költő versét szavalták szenteste. Ő volt Szalay Mátyás (1889—1957). Nagyon képzett ember volt, külföldön tanult, doktori címe volt. Több verseskötete is megjelent. A kicsi magyar világban elment az anyaországba. Idézünk Isten sípjai című, 1933-ban Nagyváradon megjelent verseskötetéből. A vers címe Karácsonyi békecsók:
Minden népek összejönnek,
Fehér, vörös, sárga népek.
Felállanak hosszú sorba
Vének, ifjak, sánták, épek.
S jön az Isten, boldog Isten,
S mindenkinek homlokára
Csókot éget.
E sorok írójának édesanyja, Kisgyörgy Béniámné Sikó Irén 1912-ben született. ,,Jól emlékszem — mondta —, hogy 1919-ben Imreh Dezső volt a vártemplomi papunk. Akkor volt az első templomi karácsony, amire még most is emlékezem. Egyvégbe szóltak a harangok a városban, hangjuk összekeveredett az orgona hangjával. A karácsonyfa szerény volt, törpe. Rajta csak szaloncukor, házi sütemény, piros alma és dió. Ezek voltak az ajándékcsomagjainkban is. Hol van ma a régi szaloncukor? Olyant az én Mamám is tudott önteni otthon. Rég volt, igaz volt, 96 évvel ezelőtt!"
Elnémult harang mellett éneklő harangok
— A híres-neves Andrasovszki harangöntő família harangja szólt sok-sok éven át a sepsiszentgyörgyi belvárosi katolikus templom tornyában. Megrepedt, hangja elhalványult — panaszolta ft. Szabó Lajos atya, akit a rendszerváltás hozott ebbe a városba. — De hangját most is halljuk, akik a harangok szavára figyelnek, hisz két, Olaszhonban, Udine városában öntött társa hirdeti most karácsony üzenetét. Hangjuk bejátszik a ma esti pásztorjátékba, és nem akármilyenbe, hisz az ez évit László Károly színművész rendezte oltár elé. Éjfélkor megérkezik a betlehemi láng, éjféli szentmisére gyűl a Jézus Krisztus születését sokadszor ünnepelni vágyó tömeg.
A megyeszékhely ősi református vártemplomában az adventi ünnepsorozat karácsonnyal ölelkezett. S mert István koronázásának napja ezzel a nagy ünneppel esik egybe, ezt a történelmi eseményt rendezte úrasztala elé Nemes Emil a Gödri Ferenc-iskola tanulóival. Énekelt a református kollégium diákkara, gyertyafényes hangulatkeltő műsort mutattak be az ikések, fellépett a Hajdú Loránd énekvezér irányította vártemplomi gyülekezeti énekkar. Ma este a vallásórára járó gyermekek lépnek fel műsorukkal, melyet Bardocz Tünde vallásoktató, Hajdú Loránd és Vinczi Botond segédlelkész tanított be. A belvárosi református templom harangjátéka és a közeli evangélikus templom haranghármasa felejthetetlen esti zenével borítja be ma este is Szent György lovag városát. Utóbbinak fényözönében Huszár Gyöngyike Andersen A gyufaáruslányának egyéni változata idézi az ünnepet, első napján pedig fellép a Pál Gecse Mihály vezényelte Jubilate Deo kórus. Mindenütt megterül kenyérrel és borral az Úr asztala, prizmába állnak még — ha egyre kevesebb is a pénz — a karácsonyi csomagok. Mi azonban az embert, a boldog, a kevésbé boldog és a szomorú, szűkösen élő embert kerestük a tömkelegben.
Itt vagyok! — szólt az ember
— Én koldus, hajléktalan, ahogy mondják, csöves vagyok. Szendvicset küldött a Jézuska karácsonyra, imádkoztam. Házam a vasútállomás. Ha üres is a gyomrom, a legjobban a meleg után vágyom... (Sándor)
— Őrkői roma vagyok. Kétszer is próbáltam szerencsét Magyarországon, nem sikerült. A kamatos kölcsönpénzzel utaztam, amivel máig is adós vagyok. A patronok gyengén fizettek, a hazai átvert. Munkát keresek éhenhalás ellen. Az ünnepeken bár pityókatokány kerülhetne az asztalra! Soha ekkora nyomorúságban nem voltam... (Iván)
— Árvák vagyunk. Jó azoknak, akiknek van, ahová haza menni. A román állam a mi apánk-anyánk. Fejünk felett családi ház. Próbálunk boldognak lenni... hátha sikerül. (-)
— Elhalt férjem fél nyugdíjából élek, kevéssel több mint 200 lej. No, osztáng azt osszasza bé maga! Ebből a pénzből fizetem a gázt, a villanyt, s még a kepémet is! Nagyon nehéz. Csomaggal segített a Vöröskereszt, az egyház. Adományebédekre járok. (Kádár Ilona, 85 éves, Sepsiszentgyörgy)
Élő betlehemes állatokkal, máltai módra
A templomos fiatalok csoportjai ajándékcsomagokat hordtak szét szerte a megyében az öregeknek, a magányosan élőknek. A csoportok egy része lelkes fiatalokból áll. A lélek csomagjaival még ma, szenteste is bekopogtatnak az ember-angyalkák a rászorulók ajtóin.
Ünnepkor jelen az emberek életében a baróti római katolikus plébánia mellett működő, mintegy félszáz tagot számláló Baróti Szent Adalbert (főleg) Ifjúsági Egyesület (BAKI), amely akkorra lelkierőt sugároz maga körül, hogy a plébániához tartozó kis régióban az öregeknek, a magányosan élőknek a reménysugár. Tudják, hogy a szent ünnepeken van, ki kopogtasson az ajtójukon, lesz ünnepi vendégük.
— Ötven adventi koszorút adtunk át száz olyan személynek, aki erre a lelki látogatásra rászorult. Volt biztató szó, ének is — mondta az egyesület vezetője, Lázár János. Most készülnek egy fontos eseményre: ellátogatnak a köpeci öregotthonba. S hogy karácsony hangulata ott is teljes legyen, zenei kísérettel fog énekelni az öregeknek-elhagyottaknak az egyesület gyerekénekkara.
— Itt vagyunk mi — a mi, az jelképesen hangzott —, a szentgyörgyi máltai ifjúsági csoport. Műsorral látogattuk meg a kézdiszentléleki és a sepsiszentgyörgyi öregotthonokat, ajándékcsomagokat osztottunk a kórházakban, beszélgetéseket szerveztünk, és olyan ajándékokat is adtunk, amit a fiatalok készítettek. Részt vettünk a város szívében állított fenyő díszítésén, a meleg ételek kiosztásán, műsorainkkal jelen voltunk az idősek karácsonyán, kapcsolatot teremtettünk a város hajléktalanjaival, meghívtuk ünnepi asztalhoz őket. A mi nevünkhöz fűződnek az élő betlehemi rendezvények. Az ételekhez szükséges anyagiakat szponzoroktól gyűjtöttük össze — számolt be Székely Róbert csoportvezető, aki a fiatalokkal együtt vállalkozott az egyébként nem kamaszkori feladatoknak számító jótékonysági tevékenységekre.
Hegyek alatt, síkvidéken
Magyar és román gyerekek karácsonyát tartották bensőséges hangulatban a berecki Comenius Általános Iskolában.
— Ez nálunk az iskolai karácsony — mondta Ferentzi István László igazgató. — Külön ünnepeltek az óvodások a szülők jelenlétében. Külön ünnepeltek az alsó osztályok is. Nagyhét szombatján osztottuk ki azokat az ajándékcsomagokat, melyekről a helyi önkormányzat gondoskodott. A román tagozat tanulói helyi kolindákat mutattak be. Jelen voltak az ojtozi és a kézdimartonosi román tanulók, Zelimiroviciu helybeli görögkeleti lelkész és a betanító tanárok: Maria Munteanu és Doina Moroianu. Mi készítjük a pásztorjátékot, amit az éjféli mise előtt mutatunk be a Szent Miklós-templomban. Betanította Timár Róbert és Réka. A karácsonyesti műsorban fellép a gyerekkórus, vezényel Khell Gabriella.
Kökösben a helybeli, vargyasi és felsőrákosi unitárius fiatalok ünnep nagyszombatján vallásos témájú és karácsonyra emlékeztető egyfelvonásosokkal, rövid színdarabokkal jeleskedtek. December 21-én a Homoród menti Városfalván, Homoródújfaluban, majd Vargyason mutatták be műsorukat. A vargyasiak nem felejtették el a karácsonyi kántálást, karácsonyeste Major László legátus végzi a szószéki szolgálatot. Ünnep másodnapján délelőtt a báró Danielek egykori kastélyában tartanak istentiszteletet, úrvacsorát oszt t. Andorkó Ferenc és a legátus, hogy a Krisztus testére és vérére emlékeztető jegyekből az alszegiek is részesülhessenek. Kökösben színdarabos táncmulatságra is sor kerül. A megtisztelő díjjal kitüntetett kökösi színjátszók A gyufaáruslány történetének átdolgozott változatát mutatják be. A majdnem mozgásszínházzá alakuló, pantomimban gazdag előadást Sánta Edit óvónő rendezte bárhol előadhatóvá. Karácsony estéjén másodszor elevenítik fel a kántálást csengőkkel, zörgőkkel, gyertyákkal és énekekkel. Ezt a szép hagyományt az unitárius egyletesek és a református ikés fiatalok közösen ápolják. Az ünnep alatt szószéki szolgálatot végez t. Bíró Attila helybeli unitárius lelkész.
Nincs és nem is lesz sem templom, sem imaház, sem kis kápolna, sem pedig szerény gyülekezeti terem, ahol ne állana meg egy percre az ember mérleget készíteni. Nem a politikáról, nem az anyagiakról, hanem a lepergett év jótéteményeiről, arról, hogy — Bölöni Farkas Sándor szavaival élve — ,,kell-e valakinek pironkodnia az új esztendőben az idén végzett tettei miatt?"
