Az alkotó ember köszöntése

Ő hát számomra a gondolkodó ember példaképe és ő az alkotó ember(nek is a) mintaképe. Mert az alkotás számára belső kényszer, mely szorosan összefonódik az agy munkájával, a gondolkodással s annak gyötrelmes megnyilvánulásaival. (Kiizzadott gondolatok!)

Mint matematikus kezdte, indult el tanári – s párhuzamosan – kötői pályáján. Azokra a meghatározóan fontos időkre vonatkoztatva írja egyik alkotói útja kialakulását követő szövegében, hogy:

„figyelemre méltó az is, hogy távoli kultúrelemek, főként ókoriak vagy a matematikából s az asztrofizikából beemeltek, most kezdik elárasztani a szövegeket (azaz a verseit, GJ), ami a magyarázó lábjegyzetek megjelenésével jár innentől kezdve, (…) amikor diákjaimmal meg kívántam szerettetni a felső matematikát, s ezért a fogalmak új, költői tágításával is kísérleteztem”.1

A matematikusi – azaz a tudományos cselekvés – összefonódik nála az egyetemesebb térben való gondolkodóival, s mindezek a költő és gondolkodó saját úton való elindulását hozzák, aki a költészet hagyományos kereteinek a szétfeszítésére (is) törekszik.

„Felül kell vizsgálnunk a kapcsolódások évezredes formuláit. / Ami egy pontból széteső, máshonnan világos következmény. / Lobogva tárul fel a megfürdetett valóság. / Az ősz vetületei a magos labodák, / az esők, a diók, a szilva, / az emléksíkok szögei szerint – / a voltak vetületei – albumok, fejfák körbejáró árnya – / Ami körülvesz: vetület – / négydimenziós terünk vetülete e pillanatra, / épp úgy, ahogy e vers is csak vetület, / gondolataim vetületgyűjteménye tagja.”2

Ugyancsak a már idézett emlékező, azaz „felidéző” szövegből tudjuk, hogy egy másik kötetével miként szembesül a versírás hagyományos világával.

„Az Éjhatáron (című kötet – G. J.) Csiki László asztalán halt meg, aki az irodalom tisztasága nevében írta meg nekem nagyon barátilag, hogy túl messzire mentem: nemcsak a költészetet vegyítettem a matematikával, hanem erősen az esszét is a verssel, s ez már több, mint amit egy olvasótól elvárhatunk, hogy mindezt tűrje és szeresse. 1972 augusztusában módszerem védelmében elméletileg, példák tömegével, számításokkal, matematikai-költészeti elmefuttatásokkal, grafikonokkal is hadba szálltam költészeti elveimért. De egy-két speciális olvasó – mint Toró Tibor, avagy Mihail Avramescu3 – lelkes támogatásán túl (utóbbi Barbu-értelmezéseim egyik nagyszerű vitapartnere volt Zsombolyán, s a végtelennel való gyakorlati együttélésre tanított meg misztikus mesterként) erős ellenállásba ütköztem a kolozsvári tanárok részéről, akik AT-nak (antitudományosnak) nevezték alkotásaimat, amelyek »nagyszerűen mutatnának» valamilyen »magyar Ulyssesben«, ám nem a tudományban, sem normál esszében. Végül fel kellett adnom, s legalább nagy vonalakban, formálisan a versből vers lett, az esszéből esszé, akkor is, ha a téma itt-ott matematikával fertőzött. Így nőtt ki e nyersanyagból egyfelől A megtalált anyaföld, amelyet Csiki immár teljes mellszélességgel támogatott, a Harmad Játék című (a matematikai és misztikus alapok nélküli) Ion Barbu-monográfia, s a Modell és valóság tiszta, matematikai szakdolgozat. (A Barbu-kérdésben a teljes matematikai, s részben a megengedett misztikus háttér jelent meg 1984-ben, román nyelven, majd a misztikus rész további kiegészítései 2001-ben, szintén románul.) A költészet terén az átváltozás úgy ment végbe, hogy egyes szövegeket kiemeltem, s beépítettem egy új kontextusba, mások formai átdolgozáson mentek át, s önálló versekké vagy versrészletekké váltak.”4

Tehát már akkor, az induláskor nehezen tud beleférni a kor szabta öltönyébe, s szellemisége érvényesítéséért, ama szabott öltöny tágításáért fel kell vennie a harcot. Ez a harc út- és térkeresés is. Már az idézett szövegekből kiderül, hogy ő is – akárcsak Babits – leírhatta volna: „A mindenséget vágyom versbe venni”. S bár így is sajátja lett egy godolati jellegű költői nyelv, a 70–80-as évek költészetének mindenképpen egyik meghatározó alakja lesz, de a kifejezni vágyottak és állandó hogyanjai minduntalan szembeállítják a korral, innen jön, hogy keresi a más utakat is (esszé, irodalmi monográfia, ezotérikus filozófiai kutatások, tanulmányok, afrikai kultúrák tanulmányozása, beilleszkedés a román szellemi életbe is, ahol jelentős sikereket ér el, de végülis csak megmarad magyar tudósnak és kutatónak). Ám egyvalami összefogja ezt a szétágazó életművet: különlegesek gondolatokkal átszőtt sorai, melyekben ott sűrűsödik a kor, de van bennük valami olyanféle áttételesség is, ami mint feladat szövődik a sorok közé, hogy az alkotót felelősség is terheli. Az akkori idők – szerkesztők, cenzorok – szolgalelkűséget kívántak volna. Így az is felmerült benne, hogy abbahagyja. De:

„Ha elhallgatok – már csak szavakkal tudok elhallgatni is. / Mint a festők a szín egyoldalú csillagán / mint a zenészek a hang egyoldalú csillagán / a szócsillag rabja lesz mind ki írni próbál / minden leírt szóval (…) / Ide vagyok láncolva kimondhatatlan közölnivalóimmal / csak lépésről lépésre közelíthető igazságaimmal / hát rakom a szavakat öntudatlan és tudatosan mert előttem a feladat” (Az egyoldalú csillagon) 5

Ezért (is) követik a témaváltások. Így jön be új műfajként a sci-fi – azaz a tudományos-fantasztikus műfaj. Egy utópisztikus, fantázia szülte, gépiesített, gépek vezérelte világba vetíti át saját korának problémáit, az egyenlősdit (a „norma” mint embertípus, aki nem szabad, hogy önmaga legyen, s aki nem „norma”, az „abi”, azt kirekeszti a társadalom), mindezt átvetítve egy „majdani” „tudósoktól” (heralkleidáktól) csinált világba. 6

Mandics György sok irányba gyűrűző alkotópályája a 90-es évektől új főirányt vett fel. A magyar ősi múlt kutatásába vetette bele szinte teljes szellemi energiáját, felvállalva a középkori rovásírók hátrahagyott emlékeinek feltárását, megfejtését, s a bennük levő „eredetképünk” vizsgálatát. Hála gazdag nyelvismeretének, korábbi kódexekben, bizánci, örmény, görög és latin, angol, német, francia és orosz kutatások eredményiben is keresi az igazoló vagy cáfoló forrásokat A 2000-es években ezek képezik a korszak alkotó munkájának fő területét, s vaskos kötetek születnek ebből.

A több mint 2000 oldalas Róvott múltunk7, a Somogyi Antal rovásírásos gyűjteménye8, s a legújabb mű, melyben rováskrónika-íróinktól (is) megörökített „vízrendbe”, csillagok rendjébe és generációs, leszármazási rendekbe helyezi bele a Jenyiszej – azaz annak mellékfolyója, a Kám-mellékén élt csíkokat, akikben a székelység őseit látja. Ezekről a kutatásairól legújabb művében számol be rendkívül gazdag dokumentáltsággal.9 És egyéb köteteiben is végigjárja ezt a kérdéskört.10
*
Mi meg most, amikor a 9. évtizedébe lépett tudós alkotót köszöntjük, a nemzet nevében ki is kell nyilvánítanunk annak örömét, hogy ez a rendkívül sokoldalú alkotó és kutató univerzális ember utóbbi évtizedeiben mondhatni teljes szellemi erejével a magyar ősi múlt tanulmányozásába kezdett, s harcot is vívva keresi a választ a még máig is sokban megválaszolatlan kik vagyunk, honnan jöttünk kérdésre. Mert – furcsa valóság ez. A magyar múlt kutatásának tere csatatér is, melyen küzdeni kell még azért is, hogy rejtett értékeinket kereshessük, feltárhassuk, s azokból levonjuk-levonhassuk következtetéseinket.
Ehhez kívánunk neki erőt!

Gazda József

Mandics György
Mandics György Temesváron született 1943. január 4-én, József Attila-díjas magyar tanár, költő, író, újságíró, esszéíró. Versekkel tűnt fel Vitorla-ének (1967) és az Egy szelet fény (1967) című antológiákban. Regénytrilógiában dolgozta fel az 1989-es temesvári forradalom résztvevőjeként szerzett élményeit. (Temesvári Golgota: 1. Megfeszítés sortűzzel; 2. Harmadnapra feltámadva; 3. Júdáscsók a forradalomnak, 1991). Számos verses-, novelláskötete, tudományos munkája és regénye jelent meg. 1977-ben megkapta a Román Írószövetség prózadíját, 1986-ban az Arany Meteor-díjat, 1996-ban és 1998-ban az Év Könyve jutalmat vehette át, 2011-ban az  Irodalmi Jelen Nyelvészet – rovásírás-kutatás díját. 2020-ban József Attila-díjjal tüntették ki, 2022-ben Herczeg Ferenc-díjat kapott.

1 Mandics György: A kör négyszögesítése, Összegyűjtött versek, Irodalmi Jelen könyvek, 2017, 95.lap
2 Idézett mű, 121. lap, a Nézőpontok című versből
3 Ion Avramescu Ion Eliade egykori osztálytársa volt, s a nagy román filozófus eszmetárának ismerője.
4 A kör négyszögesítése, 416. lap
5 Idézett mű, 135. lap
6 Mandics Györy, M. Veress Zsuzsanna: Gubólakók (Herakleidák), Kriterion, 1989.
7 Róvott múltunk I–III. (Irodalmi Jelen, Arad, 2010–2012
8 Somogyi Antal rovásírásos gyűjteménye (Magánkiadás, Budapest, 2012-től folyamatosan – 2015 decemberéig három kötete jelent meg)
9 Hétfolyó, hétcsillag. A rováskrónika legősibb rétege című (Irodalmi Jelen könyvek, Arad, 2022)
10 Magyar hegedűsök énekei eleinkről. A Ciceró-„kódex” hosszú rovásbeírásai; Kráter, Pomáz, 2015
Janus Pannonius és a rovásírás; magánkiadás, Budapest, 2015
A kaukázusi magyarság a rováskrónika szerint. A rováskrónika mint forrás: résztanulmányok 1. RKFR 1. Előzetes közlemény, magánkiadás, Budapest, 2019