Nehogy azt hidd, testvérem, hogy ebben az egyre inkább a gonoszságra, a háborúkra, a megaláztatásokra, a lelki és testi megcsonkításokra, a gyűlöletre és a szeretetlenségre berendezkedett, „beleberzenkedett" világunkban utópisztikus álmok kergetésébe akarlak belehajszolni vagy kényszeríteni! Hogy a szeretetet a földön megvalósítani lehetetlen — érvelhetsz a kishitűségeddel, a bizonytalanságoddal, a kudarcaiddal. Talán még magát Jézust is „példának" említed, hogy „no lám, neki sem sikerült"!

Pedig jó tudni, hogy volt és van vezércsillagunk, aki fényből jött és fényt hozott, aki bevilágítja utunkat, azt az utat, amelyen járnunk kell, amely egyben a legegyenesebb, legtisztább, legigazabb és a legkeskenyebb (!), amely járható mindazok számára, akik azt választották, s amely mindenképpen a legfőbb célunk kell hogy legyen...

Karácsony ez az ÚT. Amikor megszülethet bennünk az akarat, a hit, a szeretet. Amikor ha egy gyertyalobbanásnyira is látni tudjuk, amikor megfoghatóvá válik a Cél. Amikor úgy szerethetjük felebarátainkat és ellenségeinket is, mint önmagunkat. Most annak is eljött az ideje, hogy tanuljuk meg szeretni és tisztelni önmagunkat is! Mert aki erre képtelen, annak ez az út járhatatlan, akármilyen szélesnek vagy simának tűnik. Annak a Karácsony csak karácsony kisbetűvel. Vagy lehetőség a mulatozásra, dorbézolásra, a hámból való kirúgásra.

Itt van hát a Szeretet Ünnepe a maga megfoghatatlan fenségességével és csodájával.

Fénye, varázsa világítsa egész lényünket szerte a nagyvilágban. Gyújtson bennünk olyan világot, amely kihoz bennünket a sötétségből, a szeretetlenségből, a csüggedésből a Fényre, hogy felismerhessük végre életünk értelmét és célját: a SZERTETET...