Karácsonyra kaptunk ajándékba egy kormányt és egy parlamentet. A kormány — hát, kérem, ahogyan elnézem az új miniszterelnököt, Emil Boc pártvezért és udvari salabaktert — nem éppen időtálló képződmény. Az általam korábban ,,szörnyszövetségnek" nevezett kormánykoalíció becsléseim szerint nem fog többet kibírni fél esztendőnél. De lehet, hogy annyit sem, s beteljesedik rajtuk a művi házasság átka: aki egyszer haraggal vált el, azokból jó házastársakat már nem faraghat senki... S itt van a ,,kormányfő"! Ez a teljesen jelleg- és jellem nélküli ember, Emil Boc, ki sem tapasztalattal, sem készültséggel nem rendelkezik ahhoz, hogy egy szakadékba tartó nemzetgazdaságot megmentsen a hullástól.
A lelkük rajta! A lelke rajta Băsescu államelnöknek is, aki — nem tudni, miért?! — ezt a hülye szövetséget végül összeboronálta, annak ellenére, hogy a két ,,ikerpárt" a legnagyobb ellenségnek bizonyult esztendők óta. Persze, a hatalom birtoklása sok mindent megváltoztathat, átírhat rokonszenvet és ellenszenvet, szeretetet és gyűlölködést.
Ebben a frissiben felállított kormányban az a leginkább nyugtalanító és visszataszító, hogy vasvillával hányták össze a ,,raktárban lévő tartalékból" és a vidéki virgonc akarnokokból. Akiket ismerünk, azokról megvan a véleményünk, akik nagy frissiben a kabinetbe betüremkedtek, azokról majd meglesz ezután. Emil Boc atyánkfiáról már szólottam, de nézzük dicsőséges minisztereit is. Itt van például Radu Berceanu, újfent közlekedési tárcavezetővé kinevezett főszakértő, aki korábbi minisztersége idején nem egy kilométer, de egyetlen méter sztrádát sem épített, de kemény vala az utódát illető bírálatokban. Vagy itt van Ecaterina Andronescu oktatási miniszter asszony, aki gyermekeinken-unokáinkon való ostoba kísérletezésein kívül semmire nem volt jó. Folytathatnám a többivel, mindkét táborból, de hirtelen csak a puerilis Victor Ponta jut eszembe, aki a kormány és a parlament jó kapcsolatait hivatott biztosítani megbízott miniszterként. Teheti!
Teheti, mert ilyenre sikeredett ez a parlament is, ahol a kétfejű, de egypetéjű párt mindent elvitt, s a vigyorgás joga csak a köztörvényes bűnökkel gyanúsított, Dan Voiculescut, a nagy magyarfalót illeti meg, ki 00-s pártja élén az SZDP hátán jutott a parlamentbe, helyettesítvén Vadimot és gyülekezetét.
Geoană mosolyog. Ő szenátusi elnök, az pedig egy nagy funkció, nem kormányfő-helyettesi stallum, hanem egy esetleg eljövendő államfői pozitúra lehetősége is.
Ezt a társaságot, az egészet — ahogyan Udvarhelyen gyermekkorunkban mondtuk — lottón nyerték. Úgy is néznek ki.
