A nagyon szegények aránya sajnos nőtt, de legalább a szélsőségesen gazdagok száma is emelkedett. A nagy élemiszer- és energiakrízis ellenére 95 ilyen profilú cégnek sikerült megdupláznia nyereségét. Ha csak ezt (az üzleti hasznot) nézzük, úgy látszik, jól jönnek ezek a válságok, így a következő tíz év alatt tovább nőhet a davosi gazdasági fórumokra utazó, az emberiség létét megmentő milliárdosok száma is. (Egy évtizeddel ezelőtt még negyven százalékkal kevesebb milliárdos járt ott.)

Az összeröffenésre az oroszokat nem hívták meg, és a bojkott miatt bizony szenvedhetett az ott levő 50 állam- és kormányfő, miniszter, bankár és az a 116 milliárdos, aki kedveli a vodkát, de az embargó miatt most sem az orosz nemzeti italból nem ihatott, és kaviárt sem ehetett úgy, mint annak előtte. A milliárdosok fehér kezecskéikkel és zöldhasú dollárjaikkal (vagy tarka euróikkal) kirángathatnák a világot a recesszióból, amelyben leledzik. De nem biztos, hogy arra koncentrálnak, inkább saját vagyonkájuk növekedésére figyelnek, hogy a jelenlegi gazdasági válságban nehogy ők maguk is az elszegényedő milliók számát gyarapítsák. Ha a szegények odafigyelnének a milliárdosokra és hallgatnának rájuk, ők is legalább milliomosokká válhatnának. A fórumon különben egyszerű munkások, mégpedig szexmunkások is részt vettek. (Svájcban nem bünteti törvény a prostitúciót.) Piacgazdaság lévén, a kereslet-kínálat határozza meg számukat. És ott jó sokan voltak. Szeretnek a bolygó legerősebb emberei közelébe férkőzni, és a gazdasági fórum helyszíne mellett levő hotelekben szállásolták be magukat. Üzletasszonynak (esetleg üzletembernek?) öltöztek, hogy ne lógjanak ki a meghívottak közül. Az egyik ilyen hölgy mondta, hogy körülbelül 700 eurós órabérért dolgozik, egy egész éjszakáért pedig 2300 eurót kér.

A tanácskozások zárt ajtók mögött zajlottak, de a fő témákról tudni lehet. Ilyenek az Ukrajnának szánt fegyverszállítmányok, a recesszió veszélye, az energia- és élelmiszerkrízis hatása a klímavédelmre. (Ez utóbbival mintha már nem is kellene foglalkozni.) A következő két évben a megélhetési krízis lesz a legfontosabb probléma, ezt követik a természeti katasztrófák, a szélsőséges időjárási jelenségek és a gazdasági konfliktusok.

Szép kilátások.

A résztvevők szerint a válságok az egyébként is nehéz helyzetben levő országokat sújthatják, és növekvő szegénységet, éhezést, erőszakot, politikai instabilitást okozhatnak. Nem nagyon dicsekednek vele, de a jelentős gazdasági visszaesés ellenére biztosan fog növekedni a fegyvergyártás és az abból származó haszon.

Zelenszkij elnök videohívásban jelentkezett be, és fegyvereket követelt, mondván: Ukrajna „erőteljesen és határozottan állja a háború viszontagságait”. Megmondta, hogy a háborút nem ők kezdték, de ők fogják befejezni. Ha még Herszont, a Donbászt és a Krím félszigetet nem is sikerült visszavenniük, de egy vár elfoglalásánál régen is annak bevételét jelentette, ha kitűzték a győztesek a vár fokára zászlójukat. Így hát a munkácsi kistérség magyar falvaiban nagy sikernek számíthat ukrán részről, hogy leszedték a magyar nemzeti zászlókat (és feliratokat is), mint a munkácsi várban korábban a turulszobrot. Kis sikerek de sikerek.

A tanácskozás befejezése után biztosan tartottak egy ünnepi búcsúvacsorát, ahol felhajthattak valamit a résztvevők, mert végül már optimistább hangot ütöttek meg. Vigasztaló például az, hogy legalább Amerikában enyhébb visszaesésre számítanak, nem úgy, mint nálunkfelé, Európában.