Igazi ínyencséggel ünnepelte újraindításának hatodik évfordulóját a sepsiszentgyörgyi Művész mozi. Szombaton, Karola napján vetítették a Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola életútját bemutató A maga természete szerint és szabadon című, játékfilmes elemeket tartalmazó dokumentumfilmet.
Szilvássy Carola kalandokkal teli, példaértékű életéről igen keveset tudunk, a számos erdélyi – köztük sok sepsiszentgyörgyi – alkotó közreműködésével készült film ezt mutatja be, de a XIX. század végének, XX. század első felének is korrajza, történészek, irodalmárok elevenítik fel az igen sokoldalú tehetséggel megáldott fiatal arisztokrata asszony útkereséseit, helytállását.
Szilvássy Carola 1876-ban született az egyik leggazdagabb erdélyi földbirtokos, Szilvássy Béla és báró Wass Antónia lányaként. Már fiatal lányként újraértelmezte a társadalmi konvenciókat, ezzel időnként botrányt okozva a főúri társaságban. Feltűnő jelenség volt, erős kisugárzással, aki otthonosan mozgott nemcsak a kolozsvári, budapesti irodalmi szalonokban, de Velencében, Bécsben, Párizsban is. Fiatalkorában ismerkedett meg a kor híres író-politikusával, Bánffy Miklóssal. Bár mély érzelmeket tápláltak egymás iránt, máig tisztázatlan okokból nem házasodtak össze, Carola végül báró Bornemissza Elemérhez ment feleségül, de házasságuk nem volt boldog, kisfiuk halála után különköltöztek. Barátságuk Bánffyval életük végéig megmaradt, az író róla mintázta híres regényének, az Erdélyi történetnek főszereplőjét, Milóth Adrienne-t.
1909-ben Dél-Afrikába utazott az unokanővérével, hogy megkeressék a második búr háborúban elesett unokatestvérük, Wass Albert sírját. Expedíciójuk veszélyeire számos diplomata figyelmeztette, ám a két hölgy mégis vállalkozott az útra – hajón és lóháton utazva, férfi kíséret nélkül. Küldetésük végül sikerrel zárult, amelyről számos korabeli cikk és beszámoló született. Ugyanabban az évben ismét róla cikkeztek a lapok, ő volt ugyanis az első nő, aki repülőre ült Magyarországon.
Carola az 1900-as évek első évtizedében Kolozsvárott színésznőként és rendezőként is kipróbálta magát. Kimagasló alakítást nyújtott Ibsen Nórájának és a Dumas-féle Georges hercegné címszerepében. A múlt század elejének Kolozsvárján a filmgyártás is virágkorát élte, ezekbe a munkákba pedig egy alkotás erejéig Carola is bekapcsolódott: 1913-ban Hetényi Elemérrel együtt rendezte Az apacsnő szerelme című filmet, melyben maga játszotta a főszerepet is.
Nagyon fontos volt számára a szegény, elesett, kirekesztett emberek támogatása. 1907-ben beiratkozott a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem bábaképző szakára. Három év alatt elvégezte tanulmányait, és engedélyeztette kiutazását a frontra, ahol sebészorvosok mellett dolgozott ápolónőként. A világháború során, a román betörés alatt közel százötven árva csecsemőt mentett meg közeli barátjával, Bánffy Miklóssal és legjobb barátnőjével, gróf Bethlen Margit írónővel, a miniszterelnök feleségével a lángoló Nagyszebenből.
Élete második felében Carola számos területen folytatott aktív közéleti tevékenységet. Kivételesen jártas volt az irodalomban és a művészetekben, a kor könyv- és drámaírói sokszor kikérték a véleményét. A magyaron kívül beszélt és olvasott még németül, franciául, angolul és olaszul is. Nyíltan hirdette a nők egyenjogúságát és internacionalistának vallotta magát. Alapítója és tagja volt az Erdélyi Helikon csoportnak, az Erdélyi Színpártóló Társaságnál alelnökként, a Kolozsvári Református Nőegyletnél pedig lelkes vezetőként tevékenykedett.
E rendkívül izgalmas, jelentős életutat mutatja be a film, melynek producere Molnár-Bánffy Kata volt, a forgatókönyvet Szebeni Zsuzsa és Ugron Zsolna írta, rendezte Szebeni Zsuzsa, Bertha Lívia és Ugron Zsolna, operatőr: Szepesi Dávid.
