Manapság a futball világviszonylatban nagyon kinőtte magát, rendeznek olimpiai és világbajnokságokat is. Meg persze mindenféle kisebb-nagyobb bajnokságot, kupaviadalt, tornát és barátságos mérkőzést is.

A nagy román „forradalom” (1989) előtt a hazai focicsapatok szépen játszottak egymással és egymás ellen az A, B és C ligákban, de a szurkolók csak az általuk szimpatizált csapatoknak drukkoltak. A Hajrá, Textil! vagy Hajrá, Uzon!, Hajrá, Szentiván! stb. biztatás a játékosoknak szólt, nem azoknak a településeknek, ahonnan a csapatok jöttek. Az elmúlt 33 évben azonban fokozatosan kialakult a „hazafias” jellegű szurkolás is. Úgy látszik, a futball már nem csak pénzre megy, hanem országok vagy országrészek, nemzetek összecsapásává vált. Romániában az jött divatba, hogy a csapatokat elkísérő rajongók a mérkőzéseken nem csak a saját csapatukat biztatják győzelemre, hanem megpróbálják a másikat földbe döngölni, és ha házigazda, gyalázzák még a helybeli lakosságot is. Ez már többször előfordult: Sepsiszentgyörgyön, Kolozsváron, Nagyváradon, Marosvásárhelyen és máshol is felhangzott néhány már jól ismert jelszó: Ki a magyarokkal az országból!, Erdély román föld! és hasonlók, de e soviniszta uszítások mellett jó néhány alpári rigmus is akad.

Nemrég tűzték műsorra a Civil a pályán című magyar filmvígjátékot, amely arra épült, hogy a sport nem csak a játékosoké, hanem a civileké is, így tehát menjenek be minél többen a pályára „sportolni”. Azt hiszem, a craiovai szurkolók is ezt akarták a 26. perc után már félbe is szakított sepsiszentgyörgyi meccsen, mert már neki is fogtak vetkőzni – na nem az öltözőkben, hanem a lelátókon, pedig mínusz ötfokos hideg volt akkor. Úgy látszik, ezek a heves vérű szurkolók nagyon felmelegedtek a magyarellenes skandálásban, amihez az OSKstadion jó akusztikát biztosított. És mivel nem kaptak egy jó hideg zuhanyt, azt is jelezték, hogy legközelebb drasztikusabban lépnek fel. Nocsak! Lehet, hogy fegyveresen jönnek majd a mérkőzésekre?

N. Kányádi Mihály, Szentivánlaborfalva