Az est házigazdájaként Demeter János, a Vadon Egyesület elnöke köszöntőjében leszögezte, a korábbi tárlataikhoz viszonyítva ezúttal formabontó anyagot tárnak az érdeklődők elé, hiszen egy másféle arcát láttatják a természetnek Nyárádi Enikő képei, ezért is tartották fontosnak azokat befogadni, bemutatni. Szebeni Zsuzsanna, a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet vezetője megnyitóbeszédében örömét fejezte ki, hogy „most már a képzőművészet is betört” a vadászati múzeumba, hiszen – mint fogalmazott – az intézmény mindig reflektált azokra a tárgyakra, amelyek a természettudományokhoz és a vadászathoz kapcsolódnak, ugyanakkor a képzőművészet keretéből is táplálkoznak. A női alkotók jelenlétének fontosságát hangsúlyozva leszögezte, „mindenképpen jó, hogy immár egy kiforrott művész alkotásait láthatjuk”, melyek a természet világából táplálkoznak és indulnak, ám egy teljesen más világot nyitnak meg előttünk. „Egyrészt a technicizmusnak, másrészt a miszticizmusnak a világát érintve, olyan szimbólumoknak a gyűjteményét láthatjuk nagyon szépen összeelegyítve, melyek az embert elvarázsolják”, ugyanakkor olyan dolgokra hívják fel a figyelmet, amelyek akár veszélyt is sejtetnek, a  természet és a technika közötti ellentét feszülésére összpontosítanak – fogalmazott. 

Nyárádi Enikő hitvallása szerint a művészet több pusztán egy dekoratív díszítőelemnél, a természet utánzásánál. Úgy fogalmazott: „a természet utáni rajz vagy festés a földön tart, ezért ez rendkívül hasznos, de igazán szabadnak akkor érzem magam, a művészetemet, amikor a képzeletem szárnyalhat, és elszakadva a valóságtól megérinthetem a megfoghatatlant”.