Könyvről, dalról és fotóról beszélgetett március 29-én Sepsiszentgyörgyön a Sugás Áruház harmadik emeleti Föld Szint összművészeti kulturális terében Márk Attila és Huszár Szilamér, a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete fotószakosztályának tagja és koordinátora annak apropóján, hogy Márk Attila idén tölti hatvanadik évét. A rendezvényt a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola szervezte.
Vetró Baji művészeti mediátor köszöntötte a jelenlevőket a Föld Szint részéről, majd Huszár Szilamér faggatta Márk Attila Árkoson élő énekvezért, akinek sokszínű arcát ismerhettük meg. Valamikor azt gondolta, hogy hatvanévesen lassan félbehagyja a dolgokat, amelyekkel foglalkozik, de ez nem így van, azt tapasztalja, hogy egyre több feladatot tűz maga elé, s hála Istennek, még van ereje, kedve hozzájuk. S ha ezeket a világ észreveszi, akkor külön köszönetet mond, hogy a munkáját értékelik. Úgy érzi, hogy hatvanévesen elég gazdag és szerteágazó tevékenységet folytat.
Könyvek: egyházi dokumentarista kutatások
Tíz év kutatómunkájának eredménye a tavaly megjelent hatszáz oldalas, A Magyar Unitárius Egyház orgonái I. – A Háromszék-Felsőfehéri és a Székelyudvarhelyi Egyházkör című kötet, amelyet Enyedi Pál orgonaművésszel, a Zeneakadémia tanárával közösen írt. A kötet a Magyar Unitárius Egyház és a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei Kutatócsoportja közös vállalkozásában és kiadásában jött létre. A szép kivitelezésű könyv harminchat egyházközség ötvennyolc mai vagy hajdani orgonájának sorsát és leírását tartalmazza, gazdag fényképanyaggal és sok dokumentumszöveggel.
Márk Attila elmondta, számára ez azért érdekes, mert egy nagyon régi, tinédzserkori vágyát elégítette ki, hiszen régészettel szeretett volna foglalkozni. A múlt iránti érdeklődését ebbe a kötetbe költöztette át. A tíz év kutatómunkában nemcsak az első kötet, hanem a második is benne van, hiszen háromrészesre tervezték. Ez alatt az idő alatt rengeteg kilométert tett meg szekéren, gyalog, autóbusszal, poros levéltárakban keresgélt, de mindig ott volt az a különleges élmény, hogy valami újat fedez fel, ami nagyon rég történt. Egyfelől a kutatás a bűnügyi nyomozáshoz hasonló munka, kérdésekre való válaszkeresés egyik levéltártól a másikig, egyik forrástól a másikig, ezenkívül pedig felmértek minden orgonát. Ennek kapcsán örömmel mondta el, hogy több egyházközségben is megjavították az orgonát. Legközelebbi a sepsiszentkirályi, ahol teljesen felújítják azt az orgonát, ahol a sípok között egy madár csontvázára bukkant. A látvány egyik képének témája lett.
Arra is kitért, hogy sokan segítették, a lelkesedés és a kitartás nagyon fontos az ilyen hosszú munkánál, mert nagyon hamar bele lehet fáradni. A szakmabeli tudás a tanár úr részéről érkezett, és örvendetes, hogy a szakmai elbírálásálok is megtisztelőek. Megtudhattuk, hogy a legrégebbi orgona 1816-os, ezt tartja egyik kedvencének is: Sepsiszentkirályon építették, majd 1881-ben átköltöztették Bodokra, ahol egy kis unitárius templom van. A legrégebbi unitárius orgonát egyébként 1806-ban építették.
Márk Attilának Az Isten láthatóan elősegél. Barabás János emlékiratai című könyve a Hármas Alapítvány és a H–Press Kft. kiadásában jelent meg tavaly tavasszal. Ebben az árkosi énekvezér a helyi unitárius egyházközség levéltárában megtalálható két emlékiratot közli, melyeket 1831-ben és 1843-ban jegyzett le az akkori gondnok. Napi rendszerességgel adatolva, humorosan, régi magyar nyelven, ami érdekes lehet a mai kor emberének is. A különleges forráskötetből az unitárius templom és a torony újraépítésének történetét ismerhetjük meg, amihez Márk Attila hozzáfűzte az első kategóriájú műemlék templom felújítása előtt kötelezően elvégzett legújabb kutatások eredményeit is. A könyv hozadéka, hogy létrejött egy gyermekcsoport, nevük Az árkosi templomvár őrei, akik azzal foglalkoznak, hogy „ügyelnek a templomra”, illetve próbálják népszerűsíteni a vártemplomot.
A dalszerző és zenész
Márk Attila nagyon régóta zenél. Hosszú éveken keresztül csak egyedül tette ezt. „Egy romantikus rockzenészkorszak után mindig megmaradt az a vágyam, amikor a verseket énekeltem gitárral, hogy majd egyszer zenekarral fogok játszani. Hála Istennek, ez teljesült, az elmúlt tizenhat évben a Mácsafej zenekarral dolgozhattam, akik nagyon jók, érdemes velük zenélni. Ez adott egy pluszt. Mert harmincévi versmegzenésítés után, tizennégy lemezzel, amelyeken egyedül játszol, beállhat egyfajta korlátozódás. Újdonságot hozott a zenekar, mert a hangszerek által teljesen mássá válik a szöveg is. Nagyon sok régi dalt játszunk, elővesszük, és rájövünk, hogy jól szól zenekarral is. A múlt évben megjelent egy lemezünk, erre büszke vagyok, mert úgy érzem, hogy technikailag is tartottuk a szintet. Már két alkalommal is bemutattuk nagyobb közönség előtt. Valamikor azt mondtam, hogy addig fogok énekelni, zenélni, amíg valami újat tudok mondani, s ezt ma is így gondolom. A Mácsafej az én zenekarom. Az a véleményem, hogy egy zenésznek éreznie kell a zenekart. Ferencz Csabával ilyen szempontból szerencsések vagyunk, mert megérezzük egymás gondolatait, érzéseit. És ez nagyon fontos.”
A jelenlevők is megbizonyosodhattak erről a Reményik Sándor Azt mondják és József Attila Mikor az utcán átment a kedves című versei alapján szerzett dalokat hallgatva, amelyeket zenésztársával, Ferencz Csabával adott elő Márk Attila, majd elmondta: „Dalszerzőként a verseket választottam. Azért, mert úgy gondolom, ha egy gondolat szépen van megírva, akkor azt érdemes szépen énekelni. Ezt a belülről fakadó zenét írom hozzá a vershez. Néha megszületik egy dallam, s keresek hozzá egy verset, néha a versre találunk rá előbb, és elkezdünk vele foglalkozni. Én nehezebben komponálok, mint Ferencz Csaba kollégám, de jó érzés, amikor megszületik. Ez egy belső folyamat, amikor megérint a vers vagy az ihlet, akkor komponálok.”
„A Mácsafejjel az a legnagyobb gond, hogy a tagok nagyon elfoglaltak, más szakmákban dolgozunk, és nehezen tudunk összegyűlni próbálni. Ennek ellenére úgy érzem, hogy amikor játszunk és amit játszunk, azt teljes szívvel csináljuk, s annak is örvendek, hogy már három lemezt rögzíteni tudtunk. Ezek közül az egyik egy színpadi előadás, amelyet színházban, iskolában is játszottunk, a másik kettő kimondottan lemez. Ami nagyon fontos a Mácsafejnél, hogy hihetetlen a hangulat. Barátok vagyunk, a szó legnemesebb értelmében. És zeneileg szeretnénk mindig egymásnak segíteni. A legnagyobb értékét abban látom, hogy amikor a Mácsafej találkozik, akkor a mosoly beköltözik abba a helyiségbe, ahol vagyunk, sokszor a családtagok közé is. Ezt próbáljuk a színpadra vinni” – mondotta Márk Attila, hozzátéve, hogy a Vox Humanában is énekel, és „a klasszikus zene nagy darabjait élőben énekelni különleges élményt jelent” számára.
Fotók, pillanatképek
Huszár Szilamér akkor tudta meg, hogy Márk Attila fotózik is, amikor a Kárpát-medencei Magyar Evangelizációs Alapítvány fotópályázatán az egyik elfogadott fotója bekerült a díjazott képekből összeállított kiállítás anyagába. Azóta tartják egymást számon fotós kollégaként. Megtudhattuk, Márk Attila első egyéni fotókiállítását a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola, valamint a SZMÚE fotószakosztálya támogatta, amellyel Makkai Péter államtitkár meghívására a bukaresti Petőfi Házban mutatkozott be a magyar kultúra napján.
„Én úgy érzem, hogy a fényképezés egy mód az érzések kifejezésére. Mivel technikailag nem igazán vagyok azon a szinten, ahogy megkérné ezt a szakma, ezért inkább próbálok eltalálni egy-egy érdekes pillanatot vagy érdekes, érzelmet kiváltó villanását a természetnek. Idézeteket választok, úgy érzem, a szöveg és a kép kommunikálni tud, érzelmeket tud átnyújtani. Igazából szeretek fényképezni, örvendek, és köszönöm, hogy a székelyföldi egyesület is befogadott tagjai közé. Mindig tudom a helyemet a zenében és a fotográfiában egyaránt. De amikor egy-egy kép jól sikerül, akkor nagyon örvendek.”
A Bukarestben kiállított 22 képet úgy válogatta össze, hogy a mellékelt írással együtt valamit meg tudjon indítani az emberben. Fontos, hogy megfeleljen mind a szakmabelieknek, mind a nézőközönségnek – hangoztatta. Műhelytitokként elárulta, hogy a képeket fiai javaslatára válogatta, a fotókon szűkebb környezete jelenik meg, ahol él: az árkosi kántori lak a pókhálóval; az utca, ahol már aszfalt van; egy esti fejés előtti időszak; a kőröspataki cigányok a járvány idejéből; a poharas kép, amikor Szeben mellett énekeltek, s egy vendéglőben ezernyi pohár volt letéve; a piros traktor pedig a kisebbik fiúk gyermekkorát juttatta eszébe. Zárásként megtudhattuk, egyéni kiállításának második állomása Sepsiszentgyörgyön a Tein Teaházban lesz.
