Tehetségesek, kamaszok, és örömüket lelik abban, amit csinálnak, ők Háromszék csiszolatlan gyémántjai, eddigi négy videóklipjüket pedig összesítve több mint 175 ezerszer nézték-hallgatták meg a YouTube videómegosztón. Az együttes tagjai: Mihály Dorka és Hubbes Mátyás énekesek, Kolozsi Tamás és Duka Máté gitárosok, Kerezsi Tas dobos, illetve Kolozsi Soma basszusgitáros. Nemrégiben Dorkával, Matyival és Mátéval beszélgettünk a kezdetekről, a székely poszt-punkról, s az interjúból további érdekes részleteket is megtudhatnak a zenekar mindennapjaiból.

– Kezdjük az elején: miért a Raklap nevet kapta a zenekarotok?
– Ennek az a története, hogy a dobosunk, Kerezsi Tas, a basszusgitárosunk, Kolozsi Soma és a gitárosunk, Kolozsi Tamás járt Tinca Teddyhez egy másik formációban zenélni, együttesük pedig egy másik gitárossal és énekessel egészült ki – ragadta magához a szót Dorka. – Egy tanulók házabéli fellépés előtt a fiúk arról beszélgettek, hogy kéne egy név a zenekarnak, és ekkor a mustárosdoboztól kezdve minden egyéb is elhangzott. Annak a bandának a volt gitárosa dobta be, hogy legyen raklap, és azóta Raklap a nevünk.

– Ennyire egyszerű a dolog?
– Igen, igen. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy az előadás előtt Tinca Teddy kérdezte, miért nem lesz PFL (Pefele) a nevük, mert ebbe a rövidítésbe akármi is beleférhet. A gitáros srác ezután rukkolt elő a Raklappal, ami később nagyon megtetszett – egészítette ki a történetet Matyi. – Egyszerű és jó ez a név, s aztán rájöttünk, hogy mennyire zseniális is, mert nagyon sok minden benne van, ami a zenénkben is.

– Akkor megvolt a név és a mostani bandából három személy. A többiek hogyan csatlakoztak az együtteshez, mikor kovácsolódott össze a zenekar?
– Miután a fiúk és a korábbi énekesük útjai elváltak, megkerestek engem, hogy lenne-e kedvem énekelni, és én azt válaszoltam, hogy van – folytatta a történetet Dorka. – Azt követően, hogy a névadó gitárosuk elment egyetemre Kolozsvárra, csatlakozott hozzánk Máté és utána jött Matyi.

– Ez a baráti társaság időnként összegyűlt nálunk, s 2021 nyarán egyszer meghívtuk Matyit is hozzánk minecraftozni. A játék vége az lett, hogy elkezdtünk jammelni, hiszen volt ott két gitár, egy cajon, és az egész örömzenéléssé alakult át – kapcsolódott be a beszélgetésbe Máté. – Eljátszottuk a Can’t Get You out of My Head-et az AnnenMayKantereittől, Matyi pedig pont olyan rekedtesen énekelt, mint a csávó a klipből, ez nagyon megtetszett nekünk, és bevettük őt is a bandába, így lett két énekesünk.

– Attól szép és egész ez a raklaposdi, hogy előbb volt meg a baráti társaság, és azon belül alakult ki a zenekar – vetette közbe Dorka.

– Az elején csak összeültünk zenélni, akkor még csak feldolgozásokkal foglalkoztunk, 2021 októberben született meg az első saját számunk – egészítette ki az indulás sztoriját Máté. – Egy próba előtt Tamás és Tasi összerakta az alapját két dalnak, aztán megérkeztem én, és angolul írtam rá szöveget. Ez igazából amolyan jó muzsikálás volt, azok voltak a nagyon-nagyon jó idők – egészítette ki a többieket Matyi. – A bátyámnak elcsentem a mikrofonját, amelyet nehezen bekötöttünk egy basszusládába, s úgy is szólt a hangom, hogy na, de teljesen más frekvencián. Nagyon jól éreztük magunkat, és nagyon remek volt a hangulat. A baráti társaság fölött ott az összetartó eszme, amiért mindenki cselekszik, és amiért mindenki szeretné, hogy ez a dolog működjön. Ha az ember tesz azért, hogy valami működjön, akkor az működni is fog.

Mihály Dorka. Fotó: Toró Attila

– Én úgy tekintek magamra, mint aki bármilyen zenét meg tud hallgatni. A zenei műfajokkal azonban hadilábon állok, főleg, ha egy ilyennel találkozom, mint a neopszichedelikus progresszív alternatív székely poszt-punk. Kérlek, világosítsatok fel, hogy mit is fed ez.

– Ez az a kérdés, amire szerintem a mai napig nem tudunk egy konkrét választ adni – jelentette ki határozottan, de nagy mosollyal az arcán Dorka.

– Legelőször ezt a megnevezést egy koncert után mondtuk ki, amikor rákérdeztek arra, hogy milyen zenei műfajt is képviselünk, s nagyon pofátlanul fogtuk magunkat és ezt válaszoltuk. Úgy raktuk össze a szavakat, hogy neo, pszichedelikus, alternatív, progresszív, punk, székely – folytatta a történetet Matyi, hozzátéve, hogy végül ez rajtuk maradt, ám azóta sem tudják magukat műfajilag besorolni valahová. – Van, ami nagyon a bluesra hajaz, van, ami görbén Red Hot Chili Peppers-es, egyesek Pink Floyd-osak, de a többi raklapos, míg a készülő első albumon az új számok nagy része experimentális.

– Nagyot szólt a Szia, mama című dalotok, és egyből berobbantatok a sepsiszentgyörgyi, a háromszéki, az erdélyi, sőt, nem mondok azzal nagyot, hogy a magyarországi zenei világba is. Miként élitek meg ti ezt a népszerűséget?
– Még nem tudtunk belekerülni abba az állapotba, amikor ezt meg tudjuk élni, mert tulajdonképpen nem fogtuk fel, hogy mi is történik velünk, és még el kell teljen sok idő, hogy ez bekövetkezzék – mondja Dorka.

– Abban viszont érezzük a dolgok súlyát, hogy a rajongóink tudják a dalainknak a szövegét – emlékszik vissza egy budapesti koncertre Máté, amihez Dorka hozzáfűzi: semmivel sem lehet összehasonlítani azt az érzést, amikor az emberek éneklik a számainkat.

– A Szia, mama dalunk egy kicsit olyan lett, mint a fiatalság himnusza – teszi hozzá Matyi.

– A Szia, mama és a Marslakók dalnak nagyon fülbemászó a szövege. Miként folyik nálatok a szövegírás, a zeneszerzés? Mi a folyamat? Ki mivel foglalkozik?

– Általában úgy szokott történni, hogy Kolozsi Tamás jön egy ötlettel, egy megírt szöveggel, egy témával, amit nem kezdünk boncolgatni, hanem hozzátesszük mindenkinek az ötleteit, és folyamatos csiszolgatás van a próbákon – vezeti fel a műhelymunka titkait Dorka.

– Igazából közösen megfogunk egy érzést, egy hangulatot, és erre építünk. Például a Szia, mama szövegét Matyi és Tamás írta – veszi át a gondolatfonalat Máté.

– Ez a dal pont egy ilyen hangulatból, egy nagyon erős filozófiai gondolatból született – lendül bele Matyi –, ez pedig az volt, hogy mi lenne, ha egy családi asztalnál egyszer csak benyögnénk: Szia, mama, nincs Isten... Ha ezt így konkrétan a karácsonyi vacsoránál végre ki lehetne mondani, és ez az érzés, amihez kapcsolódik az összes többi szöveg, ami nem akarja tovább fejtegetni ezt az gondolatot, csak elmondja, hogy mi ez az eszme, hogy miként éljük meg ezt a dolgot. Kolozsi Tamás a kreatív agy a zenekarban, és mindenki ennek az agynak a jobb keze vagy valamelyik végtagja, és vagány dolgokat tud szülni a közös munka, amiből később tudunk építkezni.

– Ha már alkotásról van szó: hogy készülnek a videóklipek? A Szia, mamában például Matyi levágta a hosszú haját, ami engem egy picit sokkolt. Honnan merítettétek az ötleteket?
– Az, hogy Matyi levágta a haját, egy hatalmas félreértésből született. A fiúk a Szia, mama rendezőjével beszélgettek, a lány pedig folyamatosan összekeverte Matyit és Tamást – meséli kacagva első forgatásuk élményeit Dorka. – Akkor Tamásnak 2–3 centis haja volt, s az volt az elképzelés, hogy ő azt levágja, mert az milyen menő. Megérkeztünk Marosvásárhelyre, hiszen ott forgattuk a klipet, és jött a producerük, Kovács Norbert, hogy Matyi, te levágod a hajad a videó­klipben, ezt komolyan gondoltad? Matyi ült a fotelen értetlenül, és nem tudta, mi történik, miről beszél. És hát Matyit sem kell félteni, azt mondta, hogy na jó, akkor nyomjuk. Amikor Matyi belehúzta az első csíkot a hajába, láttuk, hogy összegyűl a könny a szemében. Emlékszem, miután levágta a haját, egész este simogatta a fejét, s felhívta az édesanyját, hogy: Anya, ne haragudj!

– Az volt a baj, hogy ezt a jelenetet csak egyszer lehetett felvenni – vette át a szót Matyi. – Nem szabadott sírnom, de nagyon fájt. Ötéves haj volt. Az egyetlen ember, akit előtte felhívtam, az a barátnőm volt, hogy megengedi-e.

– Mindegyik videóklip másképp született amúgy – kapcsolódik be ismét a beszélgetésbe Máté. – A Szia, mama forgatásának helyszínén született ötleteket vettük fel, semmi nem volt különösebben megtervezve. Az Öljetek meg szépen klipet a Plugor Sándor Művészeti Líceum drámaszakos osztálya gyártotta a filmképzés modulon belül, a rendezője pedig Mucha Oszkár volt. Abban csak Matyi szerepel egyedül, mivel ő a banda egyetlen drámás diákja. Aztán következett a Marslakók, amit szintén Mucha rendezett, mivel nagyon tetszett nekünk az előző klipbeli munkája. Itt most minden jó előre ki volt találva, mindent lebeszéltünk, és remek forgatókönyv után dolgoztunk. A Még egy kört az egyik haverunknál, Sándor Matyinál a padláson vettük fel közösen. Ezúttal a kreatív munkából egy felnőtt sem vette ki a részét, s analóg effekttel, a kamera előtt forgatott borosüveggel készítettük el a klipet, amivel nagyon eltaláltuk a dal hangulatát.

Duka Máté. Fotó: Toró Attila

– Ha kíváncsiságból belepillanthatnék a telefonotok playlistjébe, milyen zenét találnék ott? Az alkotásban, a zenélésben ezek mennyire befolyásolnak titeket?
– Nagy hatással van ránk az, amit hallgatunk – jelentette ki Máté. – Sok a közös dal és zenekar. Úgy gondolom, hogy mindannyiunk playlistje ötven százalékban közös, a másik fele pedig mindenki saját kedvence. Ez az izgalmas ebben, hiszen mindenki hoz valami újat. A közös kedvencek között ott van a Kispál, RHCP (Red Hot Chili Peppers – szerk. megj.), Pink Floyd, Radiohead, Elefánt, Quimby, Bizottság, és a sort még folytathatnánk.

– Térjünk át a fellépésekre. Éltetek meg már koncertet nézőkként, de a színpadról is. Mit jelent nektek egy jó koncert?
– Az a jó koncert, ahol pogó van. Szerintem ez a legfontosabb nekünk, hogy akkora buli legyen, hogy pogóznak az emberek – dobja be mosolyogva Máté.

– Igazából ez a pogó nagyon lerövidíti azt, hogy az alkotónak, az előadónak kapcsolódnia kell valahogy a közönséggel. Egy koncert egy jelen idejű dolog, ugyanúgy, mint a színház, az akkor történik, és azt akkor kell megélni. A színpad alsó feléről akkor vagány egy koncert, amikor ismeretlenekkel egy közösségi élményben van részed, a színpadon is egy közös élményben van részed, ám egy olyan társasággal, akikben megbízol. Nagyon fontos, hogy az előadó is ugyanannyira kapcsolódjon a hallgatókhoz, mint fordítva, mert két irányban kell működnie ennek a dolognak – mondta Matyi.

– Bár fiatal zenekar vagytok, s már egymást érik a koncertfelkérések, ezt ti hogyan értékelitek? Ha jól tudom, akkor a nyáron felléptek a Fishing On Orfűn is...
– Ezt is ugyanúgy éljük meg, hogy még nem fogtuk fel a dolgokat, s hogyha fel is fogtuk volna, akkor sem fogtuk még fel teljesen – vág bele a kérdésembe Dorka. – Például a Fishing On Orfűre fesztiválozókként mindannyiunk számára egy álom lenne eljutni, s az a tény, hogy az első Fishing az egész csapatnak úgy lesz, hogy ott állunk majd a színpadon, az szerintem hatalmas dolog, és tényleg fel se tudjuk fogni. Nagyon, nagyon durva. Még most se hisszük el igazából szerintem, hogy ez történik.

– Mit gondoltok, a meghívásban nagy szerepet játszott az is, hogy Lovasi András tavaly ősszel megosztotta a közösségi oldalán a Szia, mama klipeteket?
– Valószínűleg igen. Szeptember 5-én jött ki a szám, és pont rá két hétre egy hétfői nap, délelőtt tízkor osztotta meg Lovasi a dalunkat – idézi fel a tavalyi eseményeket Dorka. – Hangszer­órán voltam, a telefonom a zongorán, és villogott egyet. Megnéztem, s látom, hogy Lovasi András megosztott mit tudom én, mit, de azt nem láttam, hogy a Raklap Facebook-oldala is be van jelölve. Amikor megnyitottam a posztot, két-három percig csak néztem a telefont, majd küldtem a fiúknak egy screen­shotot, és kérdeztem, hogy ilyenkor mi van. Aztán nagy lett az öröm.

– A zenekar pár tagja érettségi előtt áll, így hogy egyeztethető össze a zenélés, a koncertezés a sulival?
– Nehezen – jelentette ki Dorka. – Most éppen szüneten vagyunk, hogy a tanulásra tudjunk koncentrálni. Én és Tasi idén érettségizünk, és most egy pihenőt tartunk. A közeljövőben is lesz egy-két koncertünk, de most a tanulásra kell időt szakítanunk, majd miután letudtuk az előttünk álló pár hónapot, a csillagos ég a határ.

A Raklap zenekar

– Én Matyi édesanyjától hallottam először rólatok. Gondolom, a szüleitek az első számú rajongóitok. Ők hogyan látják azt, ami veletek történik, ami a zenekar körül van?
– Rengeteget köszönhetünk nekik. Ha nem támogatnának ennyire, akkor nem lennénk most ott, ahol vagyunk – mondta határozottan Dorka. – Hála Istennek, mindegyikünknek a szülei hatalmas rajongók, és nagyon igyekeznek minket támogatni úgy, ahogy csak tudnak. Nagy erőfeszítéseket tesznek és áldozatokat hoznak. És nem is kicsiket azért, hogy mi tudjuk azt csinálni, amit csinálunk, úgyhogy hihetetlenül hálásak vagyunk nekik. Szerintem ezt mindegyikünk nevében mondhatom.

– Az első menedzsereink a szüleink voltak, ugye, ők intéztek igazából mindent – folytatta a gondolatot Matyi. – Szerencsére köztünk van olyan is, aki zenész családból származik, de van olyan is, akinek nagyon intéző szellemiségű szülei vannak, és ez hatalmas támogatás számunkra. Segítségükkel megtanultuk azt, hogy ebben a szakmában miben lehet megbízni és miben nem, ugyanis nagyon sok olyan lépést tehettünk volna, ami visszafelé visz minket, de eddig mi csak előreléptünk.

– Rajtuk kívül ki egyengeti még a zenei pályátokat, le vagytok már szerződve valahová?
– Van már, akivel dolgozunk, lesz, akivel dolgoznunk, de még hivatalosan nem mondhatunk semmit – jelentik ki közösen a raklapos zenészek.

– Ott van viszont Szabó István, becenevén Moha, aki egy remek hangosító, és ő a Raklap óvó bácsija – veszi át a szót Matyi. – Irdatlan sokat tanultunk tőle, ő segített a dalok végső formájának a kialakulásában, a koncertjeinken ő szolgáltatja nekünk a hangosítást, és legtöbbször még a próbáinkon is ott van. Iszonyatosan jól dolgozunk együtt, nagyon szeretjük a közös munkát és egymást is. Ő is a baráti társaságunk része.

– Pár hónap, és beköszönt a nyár, amely magával hozza a fesztiválszezont. Mi várható számotokra a közeljövőben?
– A Fishing On Orfű mellett a nyáron további két erdélyi fesztiválra hívtak meg: az egyik a torockói Double Rise, a másik meg a Tusványos. Ezek már biztosak, de valószínűleg még fog bővülni a fellépéseink száma. De van egy csomó meglepetésünk is, amiről még nem szeretnénk beszélni – fogta rövidre a szót Dorka.

– Hamarosan megjelenik az első albumotok, ez a meglepetéseitek között van?
– Nem, ez már nem titok. Május elején jön az első lemezünk, és ezt követően jön a meglepetés –  mondja nagy mosollyal az arcán Matyi. – Ezen tíz magyar dal lesz, a jó végeredményért pedig nagy köszönet Kovács Norbertnek, a marosvásárhelyi producerünknek, akivel együtt dolgozunk. Ő egy zseniális ember, nagyon jó zenei ízléssel, és szereti azt, amit mi csinálunk.

– Vele is az van, hogy nagyon jól tud működni a közös munka – folytatja Dorka. – Nem csak az van, hogy akkor odamegyünk és felveszünk egy dalt, majd hazajövünk. Amikor ott vagyunk nála, elmondjuk az ötleteinket, ő is elmondja a véleményét, mindent a saját képünkre alakítunk, és megpróbáljuk azokat felhasználni.

– Mikor látunk legközelebb Sepsiszentgyörgyön koncertezni titeket?
– Sajnos, azt nem tudjuk, hogy mikor fogunk legközelebb Sepsiszentgyörgyön fellépni, de idén mindképp fogunk itt még zenélni. Egy kicsit ki kell „éheztetni” az embereket a koncertünkre – ecseteli Dorka. – Addig is keressetek minket Facebookon, Insta­gramon, Spotify-on és YouTube-on.