Kozma Albert bölöni unitárius lelkész úgy véli, a jelenlegi törvénykezés a fatolvajok pártján áll. Évek óta bölönpataki romák dézsmálják az egyházi vagyont, ám ha bíróságra is kerül az ügy, elmarasztaló ítélet nem születik, és kártérítést sem kapnak. Mint nyilatkozta, kész Bukarestig menni, hogy az erdészeti hivatal felső vezetésének és az igazságügyi minisztérium vezetőinek támogatását kérje a fatolvajok elleni harchoz: ha nem sikerül erélyesebben és eredményesen fellépni a tolvajok ellen, az erdők „elkopnak”, és nem lesz mit utódainknak hátrahagynunk – jelentette ki.
A bölöni unitárius egyházközségnek 175 hektár, zömében tölgy-, gyertyán-, fenyőerdeje és 73 hektár beerdősödött legelője van, kezelésükkel pedig az állami erdészetet bízták meg. Mindig is az állami erdészettel szerződtek, néhány régebb történt apró nézeteltéréstől eltekintve elégedettek voltak velük és a feladatot ellátó két erdésszel. Kozma Albert úgy véli, amióta megváltozott a törvénykezés, és az erdész nem felel a tulajdonos által elszenvedett kárért, romlott a helyzet.
„A jelenleg érvényben levő törvény az erdésznek az őrzött területen ellopott fák összeírását és rendőrségen való jelentését írja elő, felelősség tovább nem terheli, a feladatot a rendőrség viszi tovább. Ha a rendőrségnek sikerül azonosítani a tetteseket, az ügyészség iratcsomót állít össze, de a bíróság általában, arra hivatkozva, hogy tettüket szociális helyzetük miatt, kényszerűségből követték el, felmenti a tolvajokat, mi pedig maradunk a kárral. Kérdem én, akkor miért az erdészettel kell szerződnünk – évi 36 ezer lejt fizetünk –, és nem egy őrző-védő céggel, amelyik bár az erdeinkhez vezető három utat felügyelné?”
Kozma Albert arra készül, hogy kikéri az erdészettől a rendőrségnek tavaly és idén leadott jegyzőkönyvek másolatát, aztán a megyei intézményeknél próbál támogatást keresni, végezetül Bukarestbe megy, hogy személyesen képviselje az egyház ügyét. Azért személyesen – mondotta –, mert a levelek elveszhetnek, a beadványok félretehetőek, a jelen levő személyt viszont nehezebb figyelmen kívül hagyni.
„A közösség fel van háborodva, amiért a tolvajlást Romániában nem büntetik. Azt kérdezik, ezt el kell fogadnunk, hagynunk kell, hogy az illetéktelenek lóval és szekérrel behajtsanak oda, ahol semmi keresnivalójuk nincs, s elhordhatnak bármit, ami a kezük ügyébe kerül, hogy használhassák, sőt, kereskedjenek vele? Nem kell senkinek sem felelnie? Nekünk élhető erdőt hagytak elődeink, amit küzdelmet folytatva sikerült visszaszereznünk az államtól, most pedig félő, hogy kopár területet hagyunk utódainkra, mert a bíróság nem hajlandó büntetést kiszabni, s azáltal megfékezni a tolvajlást. Ezért készülök Bukarestbe, hogy ezt elmondjam az illetékeseknek” – nyilatkozta az unitárius lelkész.
