Kertész Erzsi
Mindig másnap
(részlet)
Ez a történet nem különösebben logikus, sem különösebben szívfacsaró. Ha máris unjátok, nyugodtan csináljatok valami érdekesebbet! Ne is törődjetek a Kovalcsik családdal, akiket most szívesen bemutatnék nektek! Mellesleg nem is róluk szeretnék elsősorban beszámolni, inkább azokról a különös és elsőre hihetetlennek tűnő eseményekről, amelyek nemrég megestek velük, és amelyek teljesen váratlanul felborították a hétköznapjaikat.
Sajnos nem vagyok biztos benne, igaz-e ez a történet, vagy kitalált. De manapság szinte bármi megtörténhet, nem igaz? Szóval én leírom, ti meg majd eldöntitek, hogy elhiszitek-e vagy sem.
Előre szólok: ne nagyon számítsatok arra, hogy megtudjátok, milyen színű az anyuka haja, vagy milyen könyvet (nem) olvas éppen a kamasz fiú! Ezekre nem térek ki, mert fontosabbnak érzem, hogy szigorúan a lényegre koncentráljak. Egyrészt azért, mert nem szeretek olyan sokat írni, másrészt pedig azért, mert ezekről a részletekről nekem sincs információm.
A jó hír viszont az, hogy ebben a történetben nincs egyetlen főgonosz sem. Vagy ez inkább rossz hír számotokra? Kisebb mellékgonoszok elszórva előfordulnak, de ők szóra sem érdemesek. Ha mégis úgy érzitek, hogy ez mégiscsak kissé gonosz történet – nos, lehet, hogy igazatok van. Ezért csak akkor olvassátok, ha nem féltek, és ha lehet, igyekezzetek a szüleiteket is megnyugtatni! Mondjátok nekik, hogy nyugi, ez csak egy mese! El fogják hinni nektek.
És akkor vágjunk is bele!
Bevezetés
A Kovalcsik családban az a bizonyos reggel is úgy kezdődött, mint az összes többi. Bár a reggelek sosem teljesen egyformák, nagy vonalakban mégis nagy biztonsággal előre jelezhető némi veszekedés, egy-két türelmetlen megjegyzés, valamint 5*5 puszi, ha jól számolunk. Várjunk csak! Ez így nem lesz jó: ha öt ember mindegyike puszit ad másik négynek, akkor összesen 20 cuppanás hangzik el egy átlagos reggelen. Igazam van? Biztos sajnos nem vagyok benne, ezért talán jobb, ha mindenki önállóan számol utána.
Ennyiből viszont talán már kiderült, hogy a Kovalcsik család öttagú. Anya, Apa és a három gyermek: Dóri, Jenci és Nagy T, aki jelenleg indián törzsfőnöknek képzeli magát, de a pszichológus azt mondta Anyának, hogy ne aggódjon, a kamaszkor lecsengésével ez változni fog, és utána már simán csak azt fogja képzelni magáról, hogy ő a világ közepe.
Anya ettől nagyon megnyugodott, sőt, azt mondta, hogy tulajdonképpen szereti is az indián törzsfőnököket, és nyugodtan növessze tovább a haját Nagy T, végül is 13 éves múlt, azt csinál, amit akar. Pontosabban, semmi olyat nem csinál, amit nem akar. Sőt, mindent összevetve, tulajdonképpen egyáltalán nem csinál semmit.
Ebből viszont már az is kiderülhetett, hogy Nagy T egy hetedikes fiú, aki mérhetetlen szenvedést él át nap mint nap a húga és az öccse mellett. Előbbit Dórinak hívják, ötéves, és egyaránt képes teli szájjal mosolyogni és teli szájjal bömbölni is, és valamelyik mindig műsoron van nála. Az öcsi neve pedig Jenci, kilencéves, és Nagy T szerint csak a baj van vele. Jenci erre azt mondja, hogy neki ne dumáljon olyasvalaki, aki törzsfőnöknek képzeli magát, és ő személy szerint egyáltalán nem tud felnézni a bátyjára, pedig állítólag ez a szokás.
Nem is tudom, mit mondjak még el a Kovalcsik családról… Gondolom, a szülőket is illene megemlíteni, ugye? Nos, Apa remek fickó, erősen kopaszodik, folyton kockás inget visel, és amikor nem ül a monitor előtt, ahol valamiféle gazdasági elemzéseket készít, akkor eléggé szeret okoskodni. Viszont, becsületére legyen mondva, tényleg elég okos is, úgyhogy nem a levegőbe beszél. Emellett nagyon bátor ember, de ez mindaddig nem derült ki, amíg az itt leírt események be nem következtek. Szóval azt, hogy Apa egy igazi hős, nem tudta senki, még ő sem.
De térjünk is rá Anyára!
Anya igazán kedves teremtés. A szeme mogyoróbarna, sokat mosolyog, de ha rátör az aggodalom, a szokásosnál szaporábban pislog. Apát egy gimnáziumi fizikaversenyen ismerte meg, ahol mindketten utolsók lettek, azonos pontszámmal. Azonnal egymásba szerettek, hiszen nyilvánvaló volt, hogy rengeteg közös van bennük, például az összpontszámuk. Mivel túl sokat aggódik, Anya a stressz csökkentése érdekében beiratkozott meditációra és jógára, csakhogy kisvártatva azon kezdett el izgulni, hogy még mindig nem megy jól a kobratartás meg a féllótusz, meditáció közben pedig minduntalan Jenci pörköltszaftos pólója úszik be a lelki szemei elé, és azon kezd tűnődni, mivel vehetné ki azt a makacs foltot. Ettől tehát még jobban elment az önbizalma, hogy lám, még megnyugodni sem tud úgy, ahogy kellene.
Ebből talán azt a helytelen következtetést vonhatnánk le, hogy Anya sem igazi hős. Ám ha tovább olvasunk, kiderül, hogy mégiscsak az, sőt. De tényleg csak később fog kiderülni, viszonylag sokára. Addig még egy kis türelmet kérek. Talán bele is kezdek, minek húzni az időt? Rövid mese lesz, ígérem.
Rövid, de mulatságos.
(Forrás – Kertész Erzsi: Mindig másnap. Pagony Könyvkiadó, 2021)
Kertész Erzsi Mindig másnap című regényének végére kiderül, hogy miként válnak a szülők igazi hőssé. Az íróval május 25-én és 26-án találkozhattok az idei sepsiszentgyörgyi könyvvásáron, a 2. SepsiBookon.
