Kertész  Erzsi
Mindig másnap
(részlet)

Ez a történet nem különösebben logikus, sem különösebben szívfacsaró. Ha máris unjátok, nyugodtan csináljatok valami érdekesebbet! Ne is törődjetek a Kovalcsik családdal, akiket most szívesen bemutatnék nektek! Mellesleg nem is róluk szeretnék elsősorban beszámolni, inkább azokról a különös és elsőre hihetetlennek tűnő eseményekről, amelyek nemrég megestek velük, és amelyek teljesen váratlanul felborították a hétköznapjaikat.
Sajnos nem vagyok biztos benne, igaz-e ez a történet, vagy kitalált. De manapság szinte bármi megtörténhet, nem igaz? Szóval én leírom, ti meg majd eldöntitek, hogy elhiszitek-e vagy sem.
Előre szólok: ne nagyon számítsatok arra, hogy megtudjátok, milyen színű az anyuka haja, vagy milyen könyvet (nem) olvas éppen a kamasz fiú! Ezekre nem térek ki, mert fontosabbnak érzem, hogy szigorúan a lényegre koncentráljak. Egyrészt azért, mert nem szeretek olyan sokat írni, másrészt pedig azért, mert ezekről a részletekről nekem sincs információm.
A jó hír viszont az, hogy ebben a történetben nincs egyetlen főgonosz sem. Vagy ez inkább rossz hír számotokra? Kisebb mellékgonoszok elszórva előfordulnak, de ők szóra sem érdemesek. Ha mégis úgy érzitek, hogy ez mégiscsak kissé gonosz történet – nos, lehet, hogy igazatok van. Ezért csak akkor olvassátok, ha nem féltek, és ha lehet, igyekezzetek a szüleiteket is megnyugtatni! Mondjátok nekik, hogy nyugi, ez csak egy mese! El fogják hinni nektek.
És akkor vágjunk is bele!