Ha nagyon vissza akarunk menni történetébe, akár a szájhagyományokban élő mesevilágába, akkor a falu nevéhez fűződő, itt megtalált cófalvi aranylelettel kell kezdenünk, ezért adtuk a településnek a kincses jelzőt. Egy több darabból, lószerszámokból, egyes történészek szerint kultikus eredetű fokosokból, lemezes ékszerekből álló leletről lenne szó, „amelyre – úgymond – tiszta véletlenül találtak volna rá még abban az időben, amikor még nem szelte át aszfaltos út a falut, hanem sártengerben úszott minden. A helyi szájhagyomány szerint egy, a falun áthaladó szekér kereke az út menti sáncba süllyedt, s a keréknyomban sárgán csillogó tárgyakra lettek figyelmesek.

– Úgy tartják a helyiek – tájékoztatott Kelemen Géza vállalkozó, református presbiter és községi képviselő –, hogy a szomszéd előtti (63, 63/A házszám) sáncban találhatták meg a leletet még 1840-ben. Amíg a hivatalosságok a dolognak hírét vették volna, több darabja illetéktelen kezekbe juthatott, aranyművesek prédájává vált volna.

Van egy olyan adat, miszerint a kincs megmentésének fejében Cófalva 1000 aranyat kapott, s ezt kipótolva építették volna meg mai templomukat. Ez utóbbit állítja – többek mellett – a lelet volt ismerője, Téglás Gábor (1848–1916) régész, a nevét viselő dévai iskola és múzeum egykori igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Írott adatok szerint a leletegyüttes a bronzkorból való: egyik része a Magyar Nemzeti, a másik a Bécsi Művészettörténeti Múzeumban található. Ennyi, amivel a kincs után érdeklődő a faluban találkozik, s kijelenthetjük, hogy a kincssztori a megtalálása óta eltelt 183 év alatt jócskán mioritizálódott. Kiderült, hogy a lelettörténetnek nagyon gazdag tudományos irodalma is van, előfordulási helyét a falu kelet felőli kijáratának környékére helyezik, s hogy a témakör egyik legutóbbi ismerője egy megyénkhez kötődő fiatal régész, a nyujtódi kapcsolódású Puskás József. De térjünk vissza a falutörténethez.

A hagyomány szerint volt a falunak egy kicsi kápolnája vagy imaháza a Telek felé vezető út mentén. Erről bővebb adatokkal nem rendelkezünk. A XVIII. század végén a mai templom helyén egy kőből való imaházat építettek, amely az 1802-es nagy földingás áldozata lett. Helyére épült fel a mai templom 1855-ben.

Kelemen Géza képviselő

Cófalva, leszállás!

Az új lelkész nem vonattal érkezett...

Ütemesen zakatolt a „berecki gyors”, és megállott Cófalvánál. Csodálkoztam: ennek a falunak soha nem volt vasúti megállója, ám a vonaltulajdonosnak érdeke volt, hogy kiszolgálja a környék ingázóit. Fiatalok szálltak fel a szerelvény kettős kocsijába. A mozdonyvezető magyarul kiáltott le: Isten áldja, Zoli bácsi, mit keres itt? – s csak akkor indította ráérősen a motorvonatot, amikor véget ért a tereferénk.

A megálló közvetlen közelében van Nemes Györgynek, a gitárok „orvosának” a lakása, melyet vasúti őrháznak becéznek az ingázók. Őt nem zavarja a berecki gyors sípja. Még a Nemere sem találja telibe, hisz felfogja a szél erejét a ház előtti véderdő. Kis műhelyében csendet parancsolt a betegsége, betegnyugdíjas, s mint elmondta, erejéből már csak egy-egy szakvéleményre futja, szívességből, mert a hangszer a lelkéhez nőtt. Édesapja Nemes Zoltán (1922–2002) újságíró-író, a Megyei Tükör munkatársa volt, aki öregségére Cófalvára telepedett, s már ott pihen a cófalvi temető hantja alatt.

Deák András megyebíró adta tudtomra, hogy új lelkipásztora van a falunak, György-Demeter Szabolcs tiszteletes, akit tavaly szeptember elsejével helyezett a 264 református lelket számláló Cófalvára ft. Kató Béla, az egyházkerület püspöke.

– Pályámat segédlelkészként kezdtem a brassói Reménység Házánál – tájékoztatott.

– Szeretettel fogadtuk papunkat – mondták a helyiek –, már olvasókört alakított, s a megszűnt cófalvi iskolában egy üres osztályteremben gitárcsoportot szándékszik létrehozni.

Cófalvának magyarországi testvértelepülése is van, mellyel még a világjárvány miatt sem szűnt meg a kapcsolata. Nem más ez, mint a Balaton-felvidéki Nagyrada falu, ahol – egyebek mellett – bölényrezervátum is működik. A két település többször meglátogatta egymást. Nagyrada ismert borvidék, kilátótornyából betekinthető a Zala-vidék egy festői övezete.

Cófalva református temploma

Csia Domokos emléke

Cófalvánál a Postaút leágazik Orbai­telek irányába, ezen haladt sokáig a magyar királyi postakocsi Kézdivásárhely felé. A letérő jobb oldalán, kis emelkedőn öreg tölgyek övezik a falu temetőjét. A régi részét lassan felveszi a dudva és a cserjés. Kerestük-kutattuk Csia Domokos sírkövét, mert – a régiek szerint – a kiterjedt cófalvi Csia famíliától kaphatta a falu a nevét (Csiafalva).

Csia Domokos volt Gábor Áron kanócos legénye – tudtam meg néhai Szántóné Csia Mártától, a Mikó-kollégium volt német szakos tanárától. Együtt helyeztünk virágot negyvennyolcas ükapja, Csia Domokos sírjára. Zsenge fiatalként sütötte el Domokos az őrnagy ágyúit égő-lobogó kanócaival. Öreg kort ért meg – mesélte ükunokája. Vagyonos ember volt, s amikor legyengült, kocsival vitték-hordozták egyik rokontól a másikig. Üljön hátul, tata – kérlelték –, kényelmesebb a hátulsó ülés. – Gábor Áron kanócos legényének az első ülés dukál! – bökte ki a matuzsálem büszkén.

Cófalva jeles szülöttei közül említjük még Benkő András (1870–1939) tanfelügyelőt és szerkesztőt, Csia Antal (1886–1958) református kántortanítót, népnevelőt, művelődésszervezőt. A falunak négy szabadságharcos hőse volt. Hárman – Bede Ferenc, Csia Béniám és Veres Ferenc – a szépmezői ütközetben, Veres Károly pedig a szegedi harcokban esett el. A templom cintermében negyvennyolcas emlékmű áll.

Cófalva lakosa volt a hirtelen elhalt Császár Gábor, a Visszavárlak vendégház volt tulajdonosa, egy régi háromszéki szűcsgeneráció tagja, Sepsiszentgyörgy város neves polgármesterének, a szintén Császár Gábornak a leszármazottja. Lécfalvi nemes família képviselője volt, elődjei már jelen voltak az erdélyi fejedelmek idején készült összeírásokban. Császár Gábor nagyon szerette a szakmáját, panasz helyett mindig mondogatta: „Istenem, ne pénzt adj, hanem munkát!” Porai a sepsiszentgyörgyi köztemető Császár-kriptájában nyugszanak, cófalvi vendégháza jelenleg nem működik.

Ilie Nicolae polgármester

Pillantás a jelenre

A halomnyi régészeti és mesés történetek után Cófalva jelenébe is be akartunk pillantani. Lapunk hírül adta már, hogy folytatják Nagyborosnyó legnagyobb reprezentatív épületének – régen huszárkaszárnya, most polgármesteri hivatal – a felújítását. Munkazaj fogadott: a hivatal az orvosi rendelő épültébe költözött! – kiáltották a munkások. Mi látni akartuk az új székhelyet is: bent rendezett és korszerű, külső részének az utolsó simításait végzik – fogadott Ilie Nicolae polgármester, akitől Cófalvával kapcsolatos gondjai felől érdeklődtünk.

– Önerőből beöntöttük a ravatalozó alapjait a temetőben, júliusban folytatjuk a munkálatokat – mondta. – Július elejére a faluközösség testvértelepülési vendégeit várja, akkorra rendezni fogjuk a kultúrotthon külső részét. A közbiztonság megerősítése végett felszeretettünk négy videokamerát. Tervünkben szerepel a mezei utak felújítása.