A Székely Nemzeti Múzeum épületének felújítása befejeződött, de a kapunyitás pillanata még hónapokra van. Több érdeklődővel együtt a múzeumok világnapján volt alkalmunk bejárni a Kós Károly tervezte épületet. A termek zöme még üres, csak némelyikben van jelzésértékűen elhelyezve egy-egy kiállítási tárgy, mégis volt mit látniuk, volt mit élményként magukkal vinniük azoknak, akik éltek a lehetőséggel és csütörtök délután meglátogatták Sepsiszentgyörgy építészeti szempontból talán legjelentősebb középületét. Úgy lehetett megszemlélni az épületet, mint száz évvel ezelőtt létrehozói tehették: lakatlanul, kopáran, kongó csupaszon, ám mégis tele – tervekkel és elképzelésekkel tele.
Zsók Enikő tárlatvezető és gyűjteménykezelő Kós Károly és Móricz Zsigmond szavaival fogadta az érdeklődőket. Mindkét idézetnek volt helye: a Székely Nemzeti Múzeum tervezőjének – ezekbe a falakba minden bizonnyal beépített – hitvallására és emberi tartására világítottak rá. Ezt a kiállást, a nemzethez való hűséget köszönte meg az utókor, amikor Kós Károly mellszobrát a múzeum bejáratához közel, központi helyre helyezte úgy, hogy a látogatónak feltétlen találkozni kelljen vele.
Miközben végigvezetett az épületen, Zsók Enikő a múzeum közeli és távlati jövőjéről, célkitűzéséről szólt.
Szembeötlő, hogy a múzeum belső kialakítása milyen jelentős módosuláson esett át. Eltűntek – mondhatni kinyíltak – az ajtók, az egykori apró irodák választófalait elbontották, jól elhelyezett, állítható fényerejű lámpatestek világítják be a tereket. A fűtőtesteket és páraelszívókat rejtették, álcázták, esetleg ülőalkalmatossággá alakították, a múzeumi térben nincs nyoma kábelkötegeknek sem.
Mint kiderült, az állandó régészeti kiállítás nem költözik vissza, helyén időszakos kiállításokat fognak bemutatni. Itt fog helyet kapni közelebbről a Kós Károly életútját bemutató tárlat is. Egy eddig raktárként használt két padlástérhez közeli helyiségben kap helyet a város- és múzeumtörténeti kiállítás. A textilrestaurátor irodáját, raktárát és a természettudományi részleg állandó kiállítási terét szintén egybenyitották, itt kap majd helyet a Géniusz a hősök mögött című kiállítás. Már elhelyezték Gyárfás Jenő történelmi vásznát, a Gábor Áron halála című alkotást, mely eddig a történelmi részleg állandó kiállításának képezte részét. A hajdani Tolerancia termet egybenyitják a Lovagteremmel, és Kós Károlyról nevezik el, az innen nyíló kápolnaterembe már visszaállították a Zaboláról idekerült szárnyas oltárt is. A néprajzi kiállítás ugyanoda kerül vissza, ahol a felújítás előtt volt, s két teremben kap helyet, mint eddig is. Az egyik teremben a barátosi református templom egykori festett kazettás mennyezetét helyezte el még Kós, a felette található teremben legutóbb a család és házasság tematikája köré kapcsolódó kiállítás volt látható.
A régi, még az építéskor a múzeumi tárgyak szállítására telepített lift helyett olyant szereltek be, amely a mozgáskorlátozottak közlekedését is képes segíteni az épületben. A kerekesszékkel érkezők számára az oldalsó bejáratot alakították ki, a lépcsőkön kis elektromos szállító működik, néhány méternyire pedig ott a lift.
Nagy változást jelent az is, hogy a múzeumépületben szinte kizárólag kiállítótermek lesznek, az irodák pedig átköltöznek a Kós Károly utca 4. szám alatti, felújításra váró épületbe. A tervezett új székházban kap majd helyet az igazgatóság és az adminisztráció, de lesz itt egy konferenciaterem, néhány vendégszoba, könyvesbolt és kávézó is, az udvart pedig közösségi térré alakítják át. Az egyetlen iroda, ami a múzeumban marad, a vendégkutatók szobája lesz, amely az oldalbejárat mellett kap helyet.
