A megjelenteket a befogadó intézmény munkatársai nevében Dimény Attila köszöntötte. „Az évek során generációk nőttek fel, egykori rajz tagozatos szülők kísérik el gyerekeiket azok kiállítására, azonban egyvalami nem változott: Kézdivásárhelyen mindig vannak művészet iránt érdeklődő gyerekek, akik tehetségüket, alkotásaikat meg is mutathatják a közönségnek. Számunkra ez azért is öröm, mert felnőttként a tárlat-, illetve múzeumlátogatók sorát gyarapítják” – mondotta többek között az intézményvezető.

A kantai Nagy Mózes Elméleti Líceum nevében Rancz Teréz magyartanár, aligazgató mondott köszöntőbeszédet, külön megköszönve az iskola képzőművész tanárainak, Koszta Ervinnek (festészet), Fábián Kingának (grafika, rajz és textilművészet) és Szász Edit Melindának (szobrászat), akik áldozatos munkája nélkül nem jöhetett volna létre ez a kiállítás. „Már megszoktuk, hogy ha május, akkor lázas készülődés, utolsó simítások, rámázás, tervezés, elrendezés, zsibongás van a rajz tagozaton. Nem mintha év közben nem az lenne, de a májusi láz intenzívebb. A művészet alkotó, teremtő voltával csak idén megismerkedő diákoktól a szárnyait bontogató kis művészeken át az őket irányító pedagógusig mindenki lázban ég: meg szeretnék mutatni az évi alkotómunkájuk gyümölcsét” – hangsúlyozta az aligazgató.

A kiállítást Ferencz Éva tanárnő méltatta. „A munkákat nézve legyen szemünk rá, hogy lássuk a képzelet, az álmok, az érzések és hangulatok, a fantázia csapongó és megfoghatatlan világának anyagba sűrűsödött gondolatait” – mondotta a tárlat kapcsán, majd a nyolcadikosokhoz szólt: „Végzős nyolcadikosainknak sikert kívánok az előttük álló vizsgákhoz, megfontolt döntéseket és olyan életpályát, ahol kamatoztatni tudják az itt elsajátított jártasságokat.”

Ezt követően a végzősök zenés-verses összeállítást adtak elő, felkészítőjük Tamás Annamária magyar- és Dezső Zelinda zenetanár volt. A nyolcadikosok nevében Constantinescu Júlia és Pál Barbara mondott búcsúbeszédet. A kiállítás június 9-éig tekinthető meg.