Vannak gyermekek, akik egyből átlátják egy szerkezet működését, ő pedig mindig is történeteket talált ki, írt és rajzolt – magyarázta az íróvá válás gyökereit Berg Judit a csillogó szemű hallgatóságnak. Első könyvét mégis első kislányának köszönheti, akit csak „varázsigékkel”, meséléssel lehetett rávenni arra, hogy felöltözzön vagy megegye a levest: így születtek a Hisztimesék, a Meseleves pedig a szülői levelekre adott válasz.

De ugyanennek a kislánynak a nyaggatására kezdődött a Rumini sorozat is: ő maga egy kalózos, kincskeresős, föld alatti labirintusos történetet akart összerakni, Lilu azonban szinte sírva kérte az egereket – a kompromisszum pedig egy olyan sorozat lett, amelyet a sepsiszentgyörgyi közönség is láthatóan jól ismer, mert a tömött sorokból egyre arról érdeklődtek, hogy honnan jött egy-egy alak, név, bonyodalom, illetve mi lesz a kedvencek további sorsa a még ezután következő folytatásokban.

Az írónő pedig elmondta, hogy a Maszat sorozat a legkisebb gyermek (Berg Juditnak három lánya van, a legnagyobb már 24 éves, és egy fia, aki most 16 éves) kérésére indult, a kisfiú ugyanis munkagépes, csőtöréses, autós történeteket igényelt, és akkor nem voltak ilyenek. Az állatbarát Sári és a sün meséje a kertben talált kis sünökből ihletődött, de Berg Juditnak amúgy is rengeteg ötlete van, olyannyira, hogy néha többfejezetnyi erőfeszítéssel húzza ki főhőseit az általa létrehozott bonyodalomból.

Az írónő saját gyermekkoráról is beszélt, és arról is, hogy néha mellé is fog: ha egy szereplője „fellázad”, mert nem érzi jól magát egy adott helyzetben, azt el kell fogadni. Ő maga az összes szereplőjét nagyon szereti, a gonoszakat is, akik nélkül nem lenne jóért való küzdelem, pedig ez fontos – magyarázta. Hozzátette: hisz a barátság, az igazság erejében, és könyveivel is arra biztat mindenkit, hogy merjen kiállni magáért, ne lapítson, segítsen. A délelőtti beszélgetést irányító Turoczki Emese és a gyermekek faggatására elárulta, hogy a sorozatok folytatódnak, de egyszerre több mindenen dolgozik, ezért időpontot nem tud ígérni.

Délután a nagyobb gyermekek már a kamaszkorára voltak kíváncsiak, és elmondta, hogy a gyermekei szerint ő a legidiótább kamasz a családban; egyébként sok segítséget kap tőlük, mert ugyan nem olvassa el mindenki minden kéziratát, de aki igen, az jól helyre tudja tenni a dolgokat, például azt, ahogy a fiatalok egymás között beszélnek. Az ifjúsági regények megírásában „biztosan számított”, hogy gyermekei növekedésével neki is erre a korosztályra terelődött a figyelme, és láthatta, mi érdekli őket és mi nem. Mindenhez nem ért, az Alma megírásában Polgár Judit világbajnok sakkozó és testvérei működtek közre, Az őrzőknél (ami a diákzsűri rangsorolásában az év könyve lett) a Mátyás-templom papsága és egy informatikus, de szakértők segítségét fogja kérni készülő űrkutatásos, kvantumfizikás regényéhez és a környezetvédelmi, klímaváltozásos folytatáshoz is. Egy-egy regényhez iszonyú sokat kell készülni, rengeteg szakirodalmat kell olvasni, helyszínt bejárni és így tovább, írni pedig csak akkor lehet, amikor át tudja magát adni ennek a sodrásnak – ha ez nincs, azt a olvasó is érzi.

Általában nem ír vázlatot, a szerkezetet azonban muszáj már az elején kitalálni (honnan hová tart a történet, kivel hogyan esnek meg az események), ám a menet közben támadt jó ötlet másfelé is viheti a szálat; az is előfordult, hogy olyan sok szereplőt mozgatott, hogy kénytelen volt táblázatot írni ahhoz, hogy lássa, ki hol van, mit csinál vagy miről tud éppen, mert enélkül nem látta át az egészet.

Berg Judit ezúttal is elmondta, hogy szereti a szereplőit, és próbálja őket olyan helyzetekbe hozni, amelyekből kiderül, hogy milyenek, de nem akar rátukmálni semmit az olvasókra, nem szeretné, hogy tanítási jellege legyen az írásainak. Tehetségének éppen azt érzi, hogy biztos az adagolásban, abban, hogy mikor miből mennyi elég, hol kell új elemet behozni, hogy végig izgalmas maradjon a történet. Beszélgetőtársa, Hollanda Andrea kérdésére elmondta: aki írni szeretne, olvasson nagyon sokat, mert így ismerhet meg más-más világokat, és így tanulhatja meg, hogy mitől működik a jó történet. Elmondta, hogy írt már felnőtteknek való könyvet is, amiben a férfi-nő kapcsolatokat, a harmincas, negyvenes nők dilemmáit gyúrta egybe egy krimivel, de a gyermek- és ifjúsági regények foglalkoztatják jobban. Végül arra biztatta hallgatóságát, hogy merjenek nyitott szemmel járni, legyenek kíváncsiak, próbálják megérteni az embereket, és ne féljenek semmitől, attól sem, hogy ki mit mond, mert csak szabadon szárnyalhat a lelkük és a gondolataik.

A közönségtalálkozók után sokan lerohanták a Berg Judit könyveit áruló standokat, a dedikációt kérők pedig hosszú sorokban várták, hogy még egy-két szót válthassanak az írónővel, aki Sepsiszentgyörgyről a bukaresti könyvvásárra utazott.