„Sokféle módon lehetünk jó tanárok. A legkiválóbbak közös jellemvonása, hogy oly ragaszkodással szeretik tárgyukat, s ezzel a vírussal képesek diákjaikat is beoltani.”
(Solomon Marcus)
Amikor Tana Éva segesvári születésű, Kolozsváron végzett angoltanárként először lépett be a Székely Mikó Kollégium kapuján, talán nem sejtette, hogy maradandó nyomot hagy majd az iskola történetében több évtizedes fáradhatatlan munkájával. Igaz lehet, amit a búcsúztatóján elhangzott ige mond, hogy betegségében megfáradt, és megnyugvást keresett, de mi, akik jól ismertük, tudjuk: hihetetlen munkabírással, alapossággal, rendszerességgel végezte hivatását. És ezzel együtt családanyaként is példásan helytállt.
Ahogy reggelente mindig elegánsan öltözve átsietett a parkon, az iskolába érve átadta magát a tanításnak, ami egy sajátos dimenzió, egyensúlyozás tekintély és szeretet között egy cél érdekében. Éva szigorú tanár volt, de megtalálta a közös hangot diákjaival. Nemzedékek sora hálás neki, hogy megtanultak angolul, és hogy stílust, tartást, kultúrát sajátíthattak el tőle.
A Mikós Szellem velejárója a rengeteg pluszóra és háttérmunka, ami minőségi hozzáadást jelentett tanítványainak különböző élet- vagy szakmai helyzetekben, a Cambridge-vizsgákon vagy tantárgyversenyeken. Imádta szakmáját, gazdag könyvtárat gyűjtött össze az évek során, állandóan képezte magát, mert tanítványainak a legjobbat akarta nyújtani. A 90-es években, amikor még minden sepsiszentgyörgyinek nem volt legalább egy rokona Londonban, olyan testvériskolai hálózatot épített ki egy angliai intézménnyel, amely egyedülálló nyelvi és kulturális élményt nyújtott sok diákunk számára.
Amikor el kellett hagynia az iskolát, még szívesen maradt volna. Élete a tanítás volt, nem a pihenésre vágyott. Továbbra is lépést tartott a szakmai kihívásokkal, sajnos, az idő korán megállt számára. Egy igazi angoltanár, barát, családjának lelke nincs már közöttünk. Emlékét őrizzük.
Fazakas Ágnes
