Fekete Réka
Vannak srácok, akik a barátokkal való együttlétért könnyen felállnak a számítógép mellől, fontosabbak számukra a haverok, a foci, a szabadban töltött közös idő. Igaz, egyre kevesebb az ilyen példa, de még mindig erős a gyermekek vágya, hogy közösségben legyenek. Jó látni, amikor birtokba veszik a tömbházak közötti kis tereket, játszanak önfeledten, érzékeltetik, hogy ez a hely az övék, a szomszédoké, a környékbelieké.
Mondám, egyre ritkábban látni ilyen csapatokat délutánonként a lakónegyedekben, inkább csak a játszótereken nagy a nyüzsgés, de a hintáknak, csúszdáknak, lipinkáknak megvan a saját korosztálya, a nyolc-tíz éveseknek maguknak kell kitalálniuk a saját játékukat. Minap ennek a találékonyságnak igen szép, ám annál szokatlanabb példájával találkoztam. Négy-öt kis srác szemetet gyűjtött a tömbházak körül a sepsiszentgyörgyi Szemerja negyedi kispiac környékén. Főként a műanyag és az eldobott milliónyi cigarettacsikk szúrta a szemüket, de gyűjtöttek mindent, ami a lábuk alatt hevert. Aztán válogatva helyezték a különböző színű és rendeltetésű szemeteskukákba.
Mondják, szeretik a tiszta környezetet, a takarítással védik is a sok le nem bomló szeméttől, erről az iskolában sokat tanultak. Éppen érkezik egyikük édesanyja, tőle tudom, az osztály látogatásának a szeméttelepen igencsak megvolt a hatása, azóta kisfia szinte megrögzötten figyel minden apró eldobott szemétre.
Ezek a srácok Szemerja negyediek, többségük a Váradi József Általános Iskolában tanul, egy kis barna pedig az Ady Endre Általános Iskola elemista diákja. Ezt tőlük tudom, büszkék iskolájukra, a szemétgyűjtéssel pedig nem kérkednek, természetesnek vélik. Utána előkerül a foci és rúgják boldogan, elégedetten.
Borítókép: A szemétgyűjtő csapat. A szerző felvétele
