Puskás Attila Leporolt írások című könyvének második kiadását mutatta be múlt szerdán a kézdivásárhelyi Maassluis Nyugdíjasklubban Iochom István újságíró. A családias hangulatú est házigazdája Szántó Éva, a Maassluis Nyugdíjasklub Egyesület elnöke volt. Puskás Attila Utak és ösvények – Erdélyi magyar sors című előző kötetét hat esztendővel ezelőtt, 2017. május 18-án mutatták be a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Házban.
A jelenleg 91 éves szerzőt, a biológust, a politikust, a közéleti személyiséget, az egykori politikai foglyot nem kellett különösebben bemutatni a résztvevőknek, mindenki találkozott vele személyesen vagy legalább a nevével az újságok hasábjain, gazdag életrajzából Iochom István, lapunk munkatársa csupán a börtönéveket emelte ki. Arra hívta fel a figyelmet, hogy Puskás Attilát egy ’56-os, általa írt vers miatt a kommunista hatalom húsz év kényszermunkára ítélte, amiből több mint öt évet töltött le politikai fogolyként a hírhedt szamosújvári börtönben.
A Leporolt írások az idős szerző 1970 előtti prózai írásait és verseit tartalmazza. Legtöbbjük a hatvanas évek termése, tehát már a szabadulás után vagy a börtönben születtek. A fedőlap különleges színe, a rajta lévő kopott jegyzetfüzet minden bizonnyal a fájó kihallgatásokat idézi. A nagy, A4-es formátumú, 152 oldalas kötet magánkiadásban jelent meg a szerző unokaöccsének, dr. Puskás Zoltánnak az anyagi támogatásával – hangsúlyozta ismertetőjében Iochom István, majd Puskás Attila 1959. május 12-én történt letartóztatásáról és szamosújvári börtönéveiről mesélt.
„A román kommunisták börtöne nem egy pihenőhely volt, mi kényszermunkára voltunk ítélve, először napi tizenkét, majd tíz, a legvégén pedig nyolc óra volt a munkaidő. Amit az ember ott átél, azt nem lehet elmesélni vagy leírni, azt csak átélni lehet” – mondta az idős szerző, majd felolvasta Csíkszeredában 1956. október 23-án írt Október huszonhárom című versét, amit a vörös terror húsz év kényszermunkával „jutalmazott”. Azt is elmesélte, hogy vele együtt hat utolsó éves diákot és négy tanárt ítéltek kényszermunkára „a társadalmi rend elleni felforgató tevékenységért”. A tizenegy elítélt közül ma már csak négyen – két volt diák, valamint ő és Kovács Gyula székelyudvarhelyi matematikatanár – élnek.
A könyvbemutató dedikálással és kötetlen beszélgetéssel ért véget.