A Makovecz Imre kezdeményezésére született kitüntetést 2005-től olyan alkotóknak szánják, akik a fiatalon elhunyt Samu Géza motívumkincsét, szellemiségét tovább örökítik, akiknél hatása tetten érhető. A díj odaítéléséről az 1991-ben létrehozott Samu Géza Művészeti Alapítvány kuratóriuma dönt.

Vargha Mihály a díjátadásra öt kisplasztikából rögtönzött kiállítással érkezett. Az ünnepségen a Kapu, Ima, Kehely, Arc, Levélkürt című alkotásai fogadták az érdeklődőket. Azokból a szobrokból válogatott, amelyek a kilencvenes évek közepétől a kétezres évek elejéig meghatározták alkotói tevékenységét, melyekben az organikus formák találkoznak a népművészet motívumaival, tárgyi hagyatékával. Annak az időszaknak a termékei, amikor Vargha Mihály a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Házban alkotott, s korábbi kőkorszakát, a kő megmunkálását feladva fában találta meg leginkább a hozzá közel álló kifejezési módot. Ebben pedig nem a faragott, Szervátiusz Jenő-féle vonulathoz csatlakozott, hanem a Samu Géza által is kedvelt épített, ragasztott, egymásra tolódó népies, szürrealisztikus tárgyak tobzódásait választotta. Ezen kisplasztikák továbbélése mai napig tetten érhető nagyobb méretű, monumentálisabb installációiban, szobrain.

Gálhidy Péter Munkácsy Mihály-díjas Képzőművész a díjátadó ünnepségi méltatásában kiemelte, hogy Vargha Mihály autonóm szobraiban a talált természeti forma, a tárgyi idézetek, a hagyományos kézműves technikák együttes költői alkalmazása mellett mintha a természeti erők társalkotó jelenlétét is megérezhetnők.