A gyerekek képesek önfeledten elmerülni egy játékban, mókázni a társaikkal vagy jókedvűen belelendülni tevékenységükbe. Vajon miért lett felnőtt korra elfelejtve vagy elnyomva a vidámság megnyilvánulása?
Mert sok a feladat, az elintézni való, a kötelesség – habár nem gondolom, hogy ezek kizárnák egymást. Sőt, a humor, a nevetés a szenvedés ellenszere. Ugyan miért kellene belehalni az életbe? – lehetne költői kérdés, de nem az. Az életet élni kell, mindamellett, hogy vannak nehézségek, fájdalmak, betegségek, viszont ezt sem a szomorúsággal, sem a félelemmel nem kerülhetjük ki. Éppen ezért van szükség meglátni az élet történéseiben a fényt, a derűt, és ezekért hálásnak lenni.
A nevetés a boldogság egyik alapfeltétele, megszünteti a szorongást, pozitív hozzáállást eredményez magához az élethez, növeli a megelégedettség érzését. Ebből az állapotból teremteni is könnyebb, hiszen ha felülemelkedünk aggodalmainkon, sokkal nagyobb tér nyílik meg, ahol szabadon választhatjuk meg utunkat, továbbá kreativitásunk is megnő, amiáltal önmagunkat nemcsak kifejezzük, hanem tápláljuk is.
A folytonos rettegés a földözragadt ember kicsinyessége, lehúz, megbetegít, ugyanis tudnunk/hinnünk kell, hogy létezik egy magasabb erő – Isten vagy Gondviselés –, ami mindig megtart és oda vezet, ahol éppen lennünk kell. Ezért engedjünk el minden áldozati szerepet vagy szenvedést, amit régi hitrendszereink táplálnak, és merjünk örömmel élni. Nevetésünk pedig legyen a hála és a bizalom jele az életbe vetett hitünkben és gyógyír a problémákra. Így leszünk képesek erősnek maradni a bajban is, így fogunk tudni nyitott szívvel szeretetet adni és fogadni.
Keresztes Erika bizalmi tanácsadó