Az aszalványmoly (Plodia interpunctella) hernyója a kártevő, mivel bábbá fejlődésének feltétele – a háziasszony bosszúságára – a bőséges táplálkozás. Amolyan mindenevő, előfordul különféle lisztekben (különösen a kukoricalisztben), de a szárított gyógynövényekbe, aszalt gyümölcsökbe, hüvelyes növényeink magvába is berágja magát.

A fehér lárva szövedékben gubózik be, a kamra réseiben, sarkokban, régebb használt törlőrongyok ráncai között, a lisztekben (különösen a zacskó belső oldalán) találkozhatunk vele. Rajzáskor kiáramlanak a kamrából, így késve ugyan, de meglepetéssel észleljük tömeges jelenlétüket. Ezután nem késlekednek lerakni petéiket. Három nemzedéke a gyakoribb, nagy melegben ez akár öt is lehet. Egy nőstény lepke, bármily hihetetlen, 400–500 tojást is lerakhat.

Jelenlétük megállapítása után mi a teendőnk? Legfontosabb a kamra teljes átvizsgálása. Ne sajnáljuk kidobni a régóta „elfekvő” készletet: lisztet, hüvelyes magvakat, gyógynövényeket. A küzdelem csak a kamra minden zugának tökéletes átvizsgálása által lehet eredményes.

Miután a kamra teljes belterületének a tisztítása megtörtént, a vegyszeres átnedvesítés teszi azt tökéletessé. A nagy raktárakban gázosítással irtják a kártevőt, de ez a tűzveszély és mérgezés miatt magánlakásokban nem ajánlott, és tiltott is. A szaküzletekben beszerezhető permetezőszer a legegyszerűbb megoldás, de a nátronlúggal (kesztyűben, védőszemüveggel!) történő tisztítás veszélytelen. Kellemetlen vendégünktől lehetőleg a bábból kifejlett lepkék rajzása előtt szabaduljunk meg, és ha az üzletből megvásárolt áruban találjuk meg, feltétlenül értesítsük róla a kereskedőt.

Puskás Attila növényvédelmi biológus