A román ultráknak, a bukaresti elitnek, véleményformálóknak azzal kellett tehát szembenézniük, hogy álláspontjuk teljesen irreleváns. Senkit nem érdekel, mit gondol Bukarest, senki nem veszi figyelembe a nagyromán érzékenységet: az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) által rendezett versenysorozatban Koszovó válogatottja teljes értékű csapat, pontosan ugyanazok a jogok illetik meg, mint a román együttest, pontosan ugyanazok a szabályok érvényesek rá is, mint Romániára. Készültek is erre a román megmondóemberek: a sport „tisztaságának” álszent szólamát hangoztatták, hogy itt nincs helye a politikának, ez a mérkőzés a sportról szól, ezek a szabályok, ha Románia ki akar jutni a németországi Európa-bajnokságra, akkor ki kell állni Koszovó ellen.

A saját irrelevanciájuk elfedésére hivatott szólamok azonban nem hatották meg a Trikolór alatt egyesültek (Uniți sub tricolor) néven tömörült nagyromán ultrákat, akik hatalmas molinó kifeszítésével üzenték a világnak, hogy szerintük bizony Koszovó Szerbia része. Azonnal botrányba is fulladt a sportrendezvény, az UEFA ugyanis szigorúan tiltja a politikai jellegű üzenetek közzétételét az általa rendezett sporteseményeken, így a bíró félbeszakította a mérkőzést. „Sajnos, vannak szabályok” – sopánkodtak a kommentátorok, szakértők, és miközben rezignáltan vették tudomásul, hogy újabb zárt kapus mérkőzés(ek) vár(nak) a román válogatottra, értetlenkedtek is, hogy de nem is voltak ezek sem rasszista, sem idegengyűlölő üzenetek. Csakhogy aligha ér itt bármit a csűrés-csavarás, az UEFA nem a Román Labdarúgó-szövetség valamelyik kétes hitelű bizottsága, ahol a szabályzatot addig lehet forgatni, míg teljesen jogszerűen meghozott igazságos ítéletek is visszafordíthatóak lesznek, mint tették azt, amikor a Sepsi OSK csapatával végül újrajátszatták a craiovai ultrák idegengyűlölő rigmusai miatt lefújt mérkőzést. Bizony, vannak szabályok, és most üt vissza az, hogy Romániában ezeket soha senki semmilyen esetben nem tartja be – nem csak a sportban! –, sőt, inkább ezek kijátszásán mesterkedik vállvetve klubelnök, fociultra, labdarúgó-szövetség – de rendőr, intézményvezető, politikus, ügyész is.

Miután valamelyest csillapodtak a kedélyek, mintegy háromnegyed órás intermezzót követően végre folytatódott a mérkőzés, ahol ama képzeletbeli kést újfent beledöfték sokak szívébe: román tévénézők milliói asszisztálhattak ahhoz, hogy román szurkolók tízezrei fütyülték ki a hagyományos Románia, Románia! skandálást, miután a nézők túlnyomó többsége – egyébként értékelendő módon – elhatárolódását akarta kifejezni a biztatást kezdeményező, korábban viszont botrányt okozó ultráktól.

Ha megaláztatásból nem lett volna elég, hogy olyan országgal kell játszani, amelyik nem létezik, ez az „önkifütyülés” afféle hab volt a keserű tortán. Ezt aligha édesítette, hogy végül az egy félidőnyit emberelőnyben játszó román válogatott meglehetősen gyenge játékot mutatva kínkeservesen legyőzte Koszovót, a nem létező országot.

E fölöttébb kínos est végén pedig abba aligha gondolt bele bárki is, hogy ha Koszovóval, a nem létező országgal alig bírtak, miért hiányzik nekik a sokkal nagyobb játékerőt képviselő, szerintük is létező Szerbia?

Borítókép: Facebook / Uniti sub Tricolor