A zabolai származású Pozsony Ferenc, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Intézetének tanára, a Magyar Tudományos Akadémia tagja azok közé az erdélyi néprajzkutatók közé tartozik, akik az egymás mellett élő népcsoportok kultúráját is vizsgálja a sajátjával párhuzamosan. A szüleitől örökölt családi portán húsz esztendővel ezelőtt alapított Csángó Múzeum két évtizedes működése alatt is ezt a sokszínűséget kutatta. E munkában elsőbbséget élvezett a moldvai csángó tárgyi, viseleti örökség gyűjtése, megőrzése és ennek a kultúrának a széles körű megismertetése, tanítása – fogalmazták meg a zabolai Csángó Múzeum fennállásának 20. évfordulója alkalmából szeptember 16-án tartott ünnepségre meghívott felszólalók.
Harminc időszakos tárlat
A zabolai Pozsony-portát sokan még abból az időből ismerik, amikor Pozsony Ferenc a házi néprajzi gyűjteményét mutatta be az oda látogatóknak. A zabolai családok hétköznapjainak otthonába tekinthettünk be, majd Pozsony Ferenc kutatási és gyűjtőszenvedélye túljutott a Kárpátokon is, de az erdélyi szászok, az orbaiszéki románok és cigányok élete, hagyományai is érdekelték, ezek ismertetését is mindvégig feladatának tartotta. A Csángó Múzeum elmúlt húsz éve alatt harminc időszakos kiállításon győződhettünk meg erről, s ezek közül a Zabolához kötődőek voltak a legnagyobb számban.
A sort a moldvai csángó magyarok hagyományos kultúrája kiállítás nyitotta 2003-ban, majd következtek a zabolai vonatkozások – a gróf Mikes család életéről, a polgárosult falu kulturális örökségéről, a juhászéletről, az itt élő románok hagyományairól, az oktatásról, a vadászatról, a helyiek első világháborús emlékezetéről, a gazdálkodásról, és visszatérő rendszerességgel jelentek meg a csángó kultúra különböző vetületei: a gorzafalvi fazekasság, a 2016-ban összeállított moldvai csángó zesztré – hozomány tárlat állandó jellegűvé vált, jelenleg is megtekinthető, a samanisztikus hagyományok és tavaly a háromszéki csángó telep, Gyertyános élete. Az eltűnt erdélyi szász kultúráról 2008-ban emlékezett meg Pozsony Ferenc egy tárlaton, a barcasági szászok kulturális örökségét 2018-ban mutatta be, a székely festékes szőnyegek, festett bútorok az utóbbi öt esztendőben kerültek a Csángó Múzeum kiállítási listájára.
Két évtized alatt közel ötezerre növekedett az említett hagyományos kultúrákhoz köthető tárgyak száma, több mint négyezer kötetes a múzeum könyvtára, a digitalizált archív fotók száma meghaladja az ötezret. Az oktatómunka része a sok szakmai konferencia, a zabolai nemzetközi néptánctábor részeként itt tartott kézműves-tevékenység, de ezen a téren talán a legmaradandóbbat az évente szervezett szakmai táborok termelték ki, amelyeken a néprajz szakos egyetemisták – kolozsváriak, budapestiek, pécsiek, szegediek – közelről ismerhették meg a különböző tájegységek hagyományos kultúrájának tárgyi és szellemi értékeit, a táborhoz tartozó tereputak alkalmával személyesen is megtapasztalhatták mindazt, amivel a Pozsony-portán és a múzeumi környezetben kicsiben már megismerkedtek.
Gyűjtés, kutatás, tanítás
A Moldvában élő csángó magyarok 1541 után viszonylag külön utat jártak be. Templomaikban és iskoláikban nem használhatták anyanyelvüket, nem vettek részt a nyelvújításban, az 1848/49-es eseményekben, ezért is csoda, hogy napjainkban közel ötvenezren még beszélik vagy értik nyelvük archaikus változatait – mondta a zabolai Csángó Múzeum húszéves fennállásának alkalmából rendezett eseményen Csibi Krisztina etnográfus. A budapesti Magyarság Háza igazgatója kitért arra, hogy az itt élő székelyek és moldvai magyarok évszázadokon át dacoltak a keletről érkező veszedelmekkel, és ez a helyzet annak kedvezett, hogy mindkét népcsoport a magyar nemzet örökségmagjához tartozó kulturális elemeket, balladákat, archaikus imákat, dalokat, táncokat, viseleteket, gasztronómiai elemeket őrzött meg szinte napjainkig. A magyar nemzeti kormány támogatta és támogatja a moldvai csángók magyar nyelvű oktatását, és támogatta a Csángó Múzeumot, ahol rendszeresen találkozhatnak székelyföldi és moldvai magyarok, itt ismerhetik meg egymás kultúráját – mondotta.
Pozsony Ferenc és tanítványai felbecsülhetetlen munkát végeztek, a gyűjtések mellett tudományos feldolgozások születtek, széles körben megismerhették az itt található kincseket, a székely, szász, csángó, román, cigány tárgyi és szellemi értékeket. Mindvégig az volt a múzeum üzenete: a moldvai csángó magyarok szellemi és viseletkultúrája összmagyar érték, amelynek megtartása, továbbadása nemzeti kötelességünk – hangsúlyozta Csibi
Krisztina.
Pozsony Ferenc tanító a szó legnemesebb értelmében, aki fiatalokat indít el egy olyan úton, amelynek célja feltárni és élővé tenni múltunk egy szeletét – vélekedett Tamás Sándor. A háromszéki önkormányzat elnöke szerint Pozsony Ferenc az a típusú egyetemi tanár, aki a dolgokat összefüggéseiben látja és vizsgálja, rajongással beszél egy-egy témáról, és a szakmaiságon túl ez a hajtóerő szükséges ahhoz, hogy valaki szívvel-lélekkel végezze hivatását.
A zabolai Csángó Múzeum alapítása tudatos vállalás volt Pozsony Ferenc részéről, akinek húsz év alatt sikerült elérnie, hogy igazi jó hely legyen ez a háromszékiek és az ide látogatók számára – mondta Vargha Mihály az évfordulós ünnepségen. A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója az általa vezetett intézmény egységeként köszöntötte a húszéves múzeumot, és azt hangsúlyozta: ne csak nézzük a moldvai csángók táncait, hallgassuk muzsikájukat, hanem tegyünk is értük, megmaradásukért.
Köszönet a támogatóknak
A Csángó Múzeum hétköznapi és ünnepi eseményeit Pozsony Ferenc vette számba röviden, de hosszabban szólt a támogatókról, akik nélkül jelenleg nem tartanának itt. Megköszönte a magyar kormány, a helyi és a megyei önkormányzat támogatását, a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság és külön egykori tanítványa, Kinda István sepsiszentgyörgyi néprajzkutató szakmai hozzáállását, Dimény István munkáját a Pro Múzeum Egyesületben, Demes Judit jelenlegi múzeumgondnok mindenre kiterjedő tevékenységét és még sok helyi és távolabbi ember segítségét.
Az évfordulós ünnepség kiemelt vendégei voltak a klézsei, somoskai és pusztinai csángó hagyományőrzők, akik énekkel, énekelt imával járultak hozzá a zabolai múzeumban már megszokott hangulathoz. Hodorog András furulyával, Benke Pál dorombbal hangolta rá az asszonyokat az éneklésre, az alkalomból összeállított viseletkiállítás megnyitása előtt a pusztinai Nyisztor Tinka néprajzkutató ismertette a moldvai csángó viselet néhány jellegzetességét.
A szombaton tartott múzeumi évfordulós ünnepség után nem csak a moldvai csángók archaikus nyelvének és a meghívott csángók által készített hagyományos szőlőlevél-galuskának az íze marad meg az ott lévőkben, hanem az a sokat hangoztatott, de nem eléggé megfogant üzenet is: tennünk kell azért, hogy a Kárpátokon túli magyarok érezzék, ők is a magyar nemzet része, megmaradásuk éppen olyan fontos, mint a Kárpátokon innen élő magyaroké.
