Mégis, hányan hitték (és hiszik), hogy a semmiből is lesz pénz, aminek következtében sokan fektették annak idején pénzüket a Caritasba, amelynek alapítója, Ioan Stoica a betett összeg nyolcszorosát ígérte. Bele is bukott rendesen, de a főnök csak két évet ült a hűvösön. A „szerencsejáték” szerencsétlenségjátékká vált legtöbb résztvevő számára. 400 ezer „befektető” közel egymilliárd dollárnyi lejt tett a Caritasba, és a végén annak 450 millió adóssága lett. Egyesek a házukat is eladták a meggazdagodás hiú reményében. A másik ilyen megaszélhámia a FNI (Nemzeti Befektetési Alap) volt, amelyik úgy reklámozta magát: „Te csak aludj, mi majd vigyázunk”. Aztán mire a befektető felébredt, egy árva vasa sem maradt. A főnök, Sorin Ovidiu Vântu ezért (és egyebekért) szűk öt esztendőt ült börtönben.

Most ilyen pénzkeresési lehetőségek nincsenek, de van más mód a gazdagodásra. Jelenleg 12 ezer sportfogadási helyiség és más vállalkozás működik, 73 ezer játékgéppel. Ezeket állandóan meg akarják csapolni a szerencsejátékosok. De legtöbbször azok csapolják meg a játékosok bugyellárisát. Évente körülbelül egymilliárd eurót hagynak bennük a nyerni akarók.

A gyerekek is tanulnak szüleiktől, és biztosan sokan remélik, hogy szerencsejáték segítségével meg tudnak gazdagodni, és sem tanulniuk, sem dolgozniuk nem kell. A felnőttek 15 százaléka űzött már szerencsejátékot, ami függőséget is okozhat. Ismerősöm mesélte – aki dolgozott egy játékteremben –, hogy egyik kuncsaftja könyörgött neki, hogy ne engedje játszani!

Most a kormány mindenféle javaslatokkal állt elő, mert le akarja szoktatni a gyernekeket a szerencsejátékokról is, és meg akarja rendszabályozni a szerencsejáték-ipart is, bár vannak, akik azt mondják, hogy csak ijesztgetik őket, hogy több pénzt vasaljanak be ebből az ágazatból.

A miniszterelnök megmondta, hogy egyetlen vállalat sem folytathat szerencsejáték-tevékenységet, amelyet nem Románia területén jegyeztek be. Aztán tiltanák a szerencsejátékok reklámozását is. Egyes javaslatok szerint ezek nem működhetnének az iskolák 300 méteres körzetében, de akad, aki a települések határán kívülre akarja száműzni. Olyan helyre kellene, ahová nem lehet autóval eljutni, és így a nyerni akarók gyalogolnának, ami nagyon egészséges. Meg akarják tiltani ilyen helyeken az alkoholfogyasztást is, de úgy a szerencsés nyerők nem tudják megünnepelni sem az eseményt.

Azért is haragszik a miniszterelnök, mert a koronavírus-járvány alatt a játéktermek nem zártak be, de a templomok igen. (Pedig egy misét egy kis perselypénzzel meg lehetett volna úszni.)

Vannak olyanok is, akik valóban nyernek, mégpedig csalással. Nemrég füleltek le egy sportfogadásokkal foglalkozó társaságot, akik a technika segítségével nyertek úgy, hogy egy sportesemény eredményét hamarabb tudták, mint a fogadóiroda, és arra fogadtak. Aztán van, aki törvénytelen jövedelmét azzal magyarázza, hogy szerencsejátékon nyerte. Kerülnek olyan játékosok, akik (például a futballban) saját csapatuk ellen fogadnak, és tesznek is arról, hogy veszítsenek, és így nyernek.

Ha már így megszigorítják a sport- és más fogadási irodák, játéktermek szabályait, a szavazóhelyiségek szabályain és a választási törvényen is változtathatnának. Mert mi várható a jövő évi választásokon? Elmegy a gyanútlan román állampolgár szavazni. Választásával elméletileg arra „fogad”, akiről azt gondolja, hogy azzal nyer ő és az ország is. Aztán nagyjából harminchárom éve mindig rájön, hogy rossz lóra, illetve államfőre, pártra, politikusra tett. A szavazás akkor ott, helyben, a szavazófülkében nem kerül semmibe, csak esetleg egy kis sétába. Aztán majd négy évig fizeti saját választása árát.

Borítókép: Pixabay