Két hét sem telt el a Hamasz Izrael elleni brutális támadása óta, de már e tíz nap mérlege tragikus és potenciális következményeit tekintve riasztó.
A palesztin terrorszervezet barbár kegyetlenséggel végrehajtott akcióinak rengeteg civil vált célpontjává: egy zenei fesztiválon ártatlan fiatalok sokaságát mészárolták le a támadók, nőket erőszakoltak meg, túszejtés során gyermekeket zártak ketrecbe, kapával fejeztek le embereket. Mindaz, ami keresztény, európai szemmel nézve „csak” hátborzongató, félelmetes jelenet a hírekben, az izraeliek számára felfoghatatlan és feldolgozhatatlan tragédia, hiszen az áldozatok ismerőseik, barátaik, hozzátartozóik, családtagjaik – a terror tehát mindennapi életük részévé vált.
Nem csoda hát, ha az izraeli válasz határozott, egységes és erőteljes volt. A gázai övezetet blokád alá vonták, lezárták az áramot, a vizet, a térség északi részén élőkhöz ultimátumot intéztek, felszólítva őket, hogy azonnal hagyják el otthonukat, gyakorlatilag szünet nélkül rakétákkal támadják a Hamasz létesítményeit. Izraelben a politikai ellentéteket zárójelbe tették, vészhelyzeti egységkormányt alakítottak, mozgósították a tartalékosokat és két-három nap alatt háromszázezer fős hadsereget sorakoztattak fel azzal a céllal, hogy szárazföldi hadműveletet indítsanak.
Miközben az áldozatok száma egyre csak nő, újabb jelentős eszkalációra adott okot, hogy kedd este rakétatámadás ért egy gázai kórházat, amelynek nyomán több százan vesztették életüket. A Hamasz Izraelt vádolta a légicsapás végrehajtásával, s noha a zsidó állam mindenféle bizonyítékot felmutatva igyekezett alátámasztani, hogy a támadás mögött az Iszlám Dzsihád áll, a palesztin terrorszervezet halottak körében tartott sajtótájékoztató révén igyekezett szítani az indulatokat szerte a világon. A jelek szerint igencsak eredményesen: az egész arab világ forrong, a térség számos országában zsidóellenes forrongások törtek ki, a Hezbollah egyre keményebben fenyegeti Izraelt és meghirdette a harag napját, Jordánia lefújta a Joe Biden amerikai elnökkel tervezett találkozót.
Mindeközben elszabadulni látszik a pokol Európa nyugati részén is: Brüsszelben két svéd szurkolót gyilkolt meg egy radikális iszlamista, Franciaországban tanárt gyilkoltak, Párizsban tegnap repülőtereket kellett lezárni bombariadó miatt, Berlinben zsinagógát ért támadás, nem sok hiányzik már ahhoz, hogy békésnek és biztonságosnak hitt szűkebb világunk, tágabb otthonunk is rendkívül veszélyes hellyé váljék.
Jól látszik mindebből, hogy a terrorszervezet akciójának következményei nem korlátozódnak kizárólag a Közel-Keletre, Izraelre, Gázára és a térségbeli országokra. Mint ahogy a 2022-ben kirobbant orosz–ukrán háború következményeit is a mai napig érzi a nyugati világ – benne a Kárpát-medence államai, Magyarország és Románia is –, ugyanúgy a közel-keleti konfliktus hatásai továbbgyűrűznek. Sőt, a most újra fellángolt izraeli–palesztin konfliktus még tán az orosz–ukrán háborúnál is veszélyesebb lehet, annak ellenére, hogy földrajzilag távolabb esik tőlünk, mint a szomszédos országban zajló fegyveres küzdelem. Az orosz–ukrán konfliktus ugyanis alapvetően mégiscsak két keresztény, szláv nép közti háború, amelynek célja egyik oldalon a területszerzés és a nagyhatalmi ambíciók kielégítése, másikon a nemzeti függetlenség és a területi integritás megőrzése. Ezzel szemben a zsidó–palesztin konfliktusban erőteljes a vallási, kulturális indíttatás, és könnyebben torkollhat egy nagyobb, civilizációk közti háborúba. Melyben jól ismert nyugati keresztény civilizációnk, saját világunk is célponttá válhat.
Borítókép: A háborús pusztítás nyomai: romba dőlt otthonok Izraelben. Fotó: Facebook / Israel Defense Forces