Nagybaconban ötven évvel ezelőtt, 1973. november 11-én, vasárnap ünnepelték az iskola alapításának 350. éves évfordulóját. A nagyszabású megemlékezésen jelen voltak nemcsak a szomszédos falvak és Barót város tanulói, tanárai, hanem az eseményre hazalátogató elszármazottak és a megye számos notabilitása: újságírók, a megyei kulturális élet képviselői és Nagy Ferdinánd Kovászna megyei pártfőtitkár is.
Az 1968 utáni viszonylagos enyhülés a „megyésítés” korszakában az erdélyi magyarság számára is kulturális pezsgést hozott. Ennek jegyében új folyóiratok jelentek meg, múzeumok nyíltak, a magyar nyelvű könyvkiadás fellendült, sor került több iskola jubileumi ünnepségére is. Középiskolai alapítási emlékünnepségeket tartanak: Székelyudvarhelyen az iskolaalapítás 375., Csíkszeredában a 300., Székelykeresztúron a 175. évfordulóját ünneplik. Ezekről megyei és országos lapok tudósítanak és közölnek iskolatörténeti írásokat.
A nagybaconi jubileumról két egymást követő számban tudósít a Megyei Tükör. A vasárnapi, 1973. november 11-i lapszámban 350 éves a nagybaconi iskola címmel közöl rövid összefoglalót az iskolatörténetről Vörös Előd. Magyari Lajos Ember és iskola címlapi jegyzetében küldi üdvözletét és erre az alkalomra írt köszöntő versét.
A következő, keddi, november 13-i lapszámban Születő álmok otthona címmel Baróti Péter tudósít az ünnepségről. Méltatás jelenik meg az Előrében, a Hétben, a Falvak Dolgozó Népében, beszámoló a pionírszervet lapjában, a Jóbarátban.
A hetvenes évek „békés fejlődését”, kulturális kibontakozását lassítja, majd csaknem teljesen meg is szünteti a nyolcvanas évek „kis jégkorszakot” hozó diktatúrája. Fokozatosan sorvasztják el és szüntetik meg a magyar tannyelvű iskolákat. A magyar iskolákba a megüresedett helyekre román anyanyelvű tanerőket irányítanak, ipari profilt erőltetnek és átnevezik még a nagy múltú középiskolákat is.
A ’89-es fordulat utáni, napjainkig tartó tevékeny időszakban gazdagodik a nagybaconi iskola is. Az épületeket felújítják és komfortossá teszik, korszerű taneszközöket szereznek be. Az időközben megfiatalodó tantestület lelkes munkája révén az oktatás színvonala jelenleg is korszerű.
A 90-es évek elején az iskola felveszi Benedek Elek nevét. 2013-ban névváltoztatás történik. Nagybacon szülöttje, a Székely Mikó Kollégium volt igazgatója, a nyelvész Konsza Samu (1887–1971) neve kerül fel az iskola homlokzatára. Emlékére kopjafát is állítanak az iskola udvarán 2017 decemberében.
Gyermekkorom óta gyűjtöm a Nagybaconról szóló újságcikkeket, könyveket. Az utóbbi két évben az Arcanum digitális tudománytár adatbázisában kutakodva igazi kincsesbányára leltem. Nagybaconról a tudósítások garmadát találtam, az 1800-as évek végétől napjainkig. A 400 éves évfordulóra készülve a közösségi hálón szerveződött az Iskola 400 csoport azzal a szándékkal, hogy összegyűjtjük az iskoláról az otthonokban lapuló fényképeket, dokumentumokat és egy emlékkönyvbe szerkesztjük. Ígéretesen indult, jelentős anyag gyűlt össze, és ha a továbbiakban is „marad a láz”, összeáll és a közeljövőben kiadásra is kerül könyv formájában, ami remélhetőleg nemcsak az otthonról szétszóródtak, hanem az otthon maradottak épülésére és örömére is szolgál.
50 éve nyolcadikos tanulóként vettem részt a megemlékezésen, a kultúrműsor zenés-irodalmi összeállításában szerepeltem. Emlékeim elhalványultak. Az emlékkönyv anyagának gyűjtése során sok újságcikket átolvastam, iskolai fényképek tucatja gyűlt össze. Ezekből néhányat közreadva szeretném tiszteletemet kifejezni a 400 éves alma mater előtt.
A 60-as években készült fényképen a központi épület igazi fényében ragyog, előtte a Nagybacon faluképét még a múlt század közepén is meghatározó „likacsos kert” – ami mára csak emlék, helyére jellegtelen vaskapu és kerítés került. Az óriás erdei fenyő, melynek tobozaival óvodásként játszadoztunk, szintén a múlté, a selyemhernyóknak egykor táplálékot adó eperfákból is már csak egy maradt. A csoportképekről a 70-es évek hangulata köszön vissza. Sajnos, azóta tanítóink, tanáraink nagy része elhalálozott.
A baconi iskolában kapott szellemi muníció a mai napig elkísér. Bár távol élek szülőfalumtól, „óvom a szót, a hazulról hozottat”.
Dr. Bartha Sámuel, Balatonendréd
