Történelmünk rovatunk mai témájának aktualitását az adja, hogy a Maros megyei önkormányzat úgy döntött, árverésen eladja a mezőzáhi Ugron-kastélyt. Bemutatásához a Bicsok Zoltán és Orbán Zsolt szerzőpáros „Isten segedelmével udvaromat megépítettem...” – Történelmi családok kastélyai Erdélyben című, a csíkszeredai Gutenberg Kiadónál 2011-ben megjelent kötetéből a mezőzáhi Ugron-kastélyt ismertető részt közöljük a szerkesztő felvételeivel.
A település legkorábbi említése 1339-ből származik Zaah néven. A középkor folyamán több birtokos családról is vannak adatok, mint a somkeréki Erdélyi, dobokai Besenyei, Szentmiklósi, Lozsádi, Héderfáji, Solymosi családok, de volt a falu I. Rákóczi György fejedelem tulajdonában is. A 18. század derekától kezdve a falu legjelentősebb birtokosa az ábránfalvi Ugron család volt, amelynek egy mezőzáhi ága is kialakult Ugron (III.) István révén. A család ezen ága több közszereplőt, vezető tisztségviselőt adott Erdélynek: az alapító és hasonló nevű fia is az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnokai voltak; az utóbbi unokaöccse, (IV.) István (1786–1867) Torda vármegye főispánja volt, ennek unokája pedig mind közül talán a legismertebb: Ugron (VII.) István (1862–1948) diplomata, Ausztria–Magyarország ankarai, varsói, belgrádi és szentpétervári követe, majd a Monarchia utolsó diplomáciai képviselője volt az Egyesült Államokban. Trianon után visszatért Erdélybe, és 1922–1926 között a romániai Országos Magyar Párt elnökeként politizált. 1926-ban a „csucsai paktum” néven ismert, a Román Néppárttal kötött választási együttműködési megállapodás felmondása miatt lemondásra kényszerült, de 1933-ban újra visszatért a párt vezetőségébe.
A kastély az építtető belgrádi nagykövetsége idején, 1911–1913 között épült historizáló, neogótikus stílusban. Az építkezést a hátsó homlokzaton található emléktábla szövege datálja: ÉPÍTTETTE ÁBRÁNFALVI UGRON ISTVÁN AUSTRIA MAGYARORSZÁG R. K. KÖVETE ÉS H. M. MINISZTERE CS. ÉS KIR. KAMARÁS SÓGORÁNAK LOSONCZI BÁRÓ BÁNFFY JÁNOS RAJZAI UTÁN MDCDXI. A neves kolozsvári építész, Pákei Lajos tervei alapján készült kastély egy L alaprajzú épülettömb, középtengelyén díszes kőfaragásos főbejárattal, előtte pillérek, amelyek a kastély erkélyét tartják. A középrizalit erkélye fölötti emeleti részen hatalmas, csúcsívbe foglalt mérműves ablak helyezkedik el, fölötte a családi címerrel. A középrizalit és a jobb oldali torony közötti részen öt oszlopon nyugvó, árkádos loggia található, fölötte nyitott terasszal. A kastély nem mutat egységes képet, ezt leginkább a főhomlokzati részt lezáró tornyok szemléltetik: bal felől egy hatalmas, háromemeletes, hatszögletű torony áll, míg a jobb oldalon egy sokkal szerényebb, hengeres torony épült. Az épület középkori francia kastélyokra emlékeztet. Nem véletlenül, hiszen állítólag a tulajdonos francia főúri körökből kívánt társat választani, a grófkisasszony azonban végül nem jött Mezőzáhra. Más, kissé legendaízű történetek szerint a báró az utolsó orosz cár, II. (Romanov) Miklós egyik leányát, Olga Nikolaevna nagyhercegnőt szerette volna feleségül venni, de a cárkisasszony feltételei teljesíthetetlenek voltak Ugron István számára.
A hátsó homlokzat nagy vonalakban követi a főhomlokzat kiképzését, de itt már egyszerűbbek a formák. A háromemeletes torony mögötti részen kis, kerek saroktorony emelkedik. A kastélybelsőben különböző méretű termek találhatóak; mind közül a legreprezentatívabb a főbejárat mögötti kétszintes nagy csarnok. Mellvédes lépcsőfeljárója a galériába vezet, ez négy hatalmas pilléren nyugszik, és árkádos mellvéd veszi körül. Itt is, mint sok más, nagy méretű kastély esetében, él a kedves, de nem igazolható vélekedés, miszerint az építkezés az év szerkezetét követné, vagyis a kastélynak 4 tornya, 12 folyosója, 52 szobája és 365 ablaka lenne.
Az államosítást követően az épületen már csak kisebb beavatkozások történtek, amelyek az épület új rendeltetését voltak hivatottak „szolgálni”. A kastély egy ideig tüdőszanatórium, általános és mezőgazdasági iskola, utóbb pedig raktár volt, majd 1963-ban gyermekotthonná alakították. A rendszerváltást követően is egy, a Maros Megyei Önkormányzat alárendeltségében működő árvaháznak adott otthont.
Bicsok Zoltán – Orbán Zsolt
Eladó a kastély
A mezőzáhi kastélyt Ugron István fogadott fiától, Bánffy Istvántól államosították – a telekkönyvi bejegyzés szerint –„ideiglenesen”. A kastélyban 1954-ig gabonagyűjtő központ, 1954–1959 között iskola, 1959–1962 közt gazdasági líceum, majd 1963–2012 között gyermekotthon működött. Azóta üresen áll. A jog szerinti örökös visszaigényelte, de a visszaszolgáltatási törvény által megszabott határidő után nyújtotta be a kérelmet, végül perelt, sikertelenül. A Maros megyei szociális és gyermekvédelmi igazgatóság 2017-ben lemondott róla, átvette a Maros Megyei Múzeum. 2019-ben kisebb állagmegőrzési munkálatokat végeztek, végül megfelelő költségvetés híján a múzeum is lemondott róla. Miután egyetlen kulturális intézmény sem tartott rá igényt, idén szeptemberben Maros Megye Tanácsa úgy döntött, hogy eladja.
Szekeres Attila
