Történelmünk rovatunk mai témájának aktualitását az adja, hogy a Maros megyei önkormányzat úgy döntött, árverésen eladja a mezőzáhi Ugron-kastélyt. Bemutatásához a Bicsok Zoltán és Orbán Zsolt szerzőpáros „Isten segedelmével udvaromat megépítettem...” – Történelmi családok kastélyai Erdélyben című, a csíkszeredai Gutenberg Kiadónál 2011-ben megjelent kötetéből a mezőzáhi Ugron-kastélyt ismertető részt közöljük a szerkesztő felvételeivel.
A település legkorábbi említése 1339-ből származik Zaah néven. A középkor folyamán több birtokos családról is vannak adatok, mint a somkeréki Erdélyi, dobokai Besenyei, Szentmiklósi, Lozsádi, Héderfáji, Solymosi családok, de volt a falu I. Rákóczi György fejedelem tulajdonában is. A 18. század derekától kezdve a falu legjelentősebb birtokosa az ábránfalvi Ugron család volt, amelynek egy mezőzáhi ága is kialakult Ugron (III.) István révén. A család ezen ága több közszereplőt, vezető tisztségviselőt adott Erdélynek: az alapító és hasonló nevű fia is az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnokai voltak; az utóbbi unokaöccse, (IV.) István (1786–1867) Torda vármegye főispánja volt, ennek unokája pedig mind közül talán a legismertebb: Ugron (VII.) István (1862–1948) diplomata, Ausztria–Magyarország ankarai, varsói, belgrádi és szentpétervári követe, majd a Monarchia utolsó diplomáciai képviselője volt az Egyesült Államokban. Trianon után visszatért Erdélybe, és 1922–1926 között a romániai Országos Magyar Párt elnökeként politizált. 1926-ban a „csucsai paktum” néven ismert, a Román Néppárttal kötött választási együttműködési megállapodás felmondása miatt lemondásra kényszerült, de 1933-ban újra visszatért a párt vezetőségébe.
A kastély az építtető belgrádi nagykövetsége idején, 1911–1913 között épült historizáló, neogótikus stílusban. Az építkezést a hátsó homlokzaton található emléktábla szövege datálja: ÉPÍTTETTE ÁBRÁNFALVI UGRON ISTVÁN AUSTRIA MAGYARORSZÁG R. K. KÖVETE ÉS H. M. MINISZTERE CS. ÉS KIR. KAMARÁS SÓGORÁNAK LOSONCZI BÁRÓ BÁNFFY JÁNOS RAJZAI UTÁN MDCDXI. A neves kolozsvári építész, Pákei Lajos tervei alapján készült kastély egy L alaprajzú épülettömb, középtengelyén díszes kőfaragásos főbejárattal, előtte pillérek, amelyek a kastély erkélyét tartják. A középrizalit erkélye fölötti emeleti részen hatalmas, csúcsívbe foglalt mérműves ablak helyezkedik el, fölötte a családi címerrel. A középrizalit és a jobb oldali torony közötti részen öt oszlopon nyugvó, árkádos loggia található, fölötte nyitott terasszal. A kastély nem mutat egységes képet, ezt leginkább a főhomlokzati részt lezáró tornyok szemléltetik: bal felől egy hatalmas, háromemeletes, hatszögletű torony áll, míg a jobb oldalon egy sokkal szerényebb, hengeres torony épült. Az épület középkori francia kastélyokra emlékeztet. Nem véletlenül, hiszen állítólag a tulajdonos francia főúri körökből kívánt társat választani, a grófkisasszony azonban végül nem jött Mezőzáhra. Más, kissé legendaízű történetek szerint a báró az utolsó orosz cár, II. (Romanov) Miklós egyik leányát, Olga Nikolaevna nagyhercegnőt szerette volna feleségül venni, de a cárkisasszony feltételei teljesíthetetlenek voltak Ugron István számára.
A hátsó homlokzat nagy vonalakban követi a főhomlokzat kiképzését, de itt már egyszerűbbek a formák. A háromemeletes torony mögötti részen kis, kerek saroktorony emelkedik. A kastélybelsőben különböző méretű termek találhatóak; mind közül a legreprezentatívabb a főbejárat mögötti kétszintes nagy csarnok. Mellvédes lépcsőfeljárója a galériába vezet, ez négy hatalmas pilléren nyugszik, és árkádos mellvéd veszi körül. Itt is, mint sok más, nagy méretű kastély esetében, él a kedves, de nem igazolható vélekedés, miszerint az építkezés az év szerkezetét követné, vagyis a kastélynak 4 tornya, 12 folyosója, 52 szobája és 365 ablaka lenne.
Az államosítást követően az épületen már csak kisebb beavatkozások történtek, amelyek az épület új rendeltetését voltak hivatottak „szolgálni”. A kastély egy ideig tüdőszanatórium, általános és mezőgazdasági iskola, utóbb pedig raktár volt, majd 1963-ban gyermekotthonná alakították. A rendszerváltást követően is egy, a Maros Megyei Önkormányzat alárendeltségében működő árvaháznak adott otthont.
Bicsok Zoltán – Orbán Zsolt
Eladó a kastély
A mezőzáhi kastélyt Ugron István fogadott fiától, Bánffy Istvántól államosították – a telekkönyvi bejegyzés szerint –„ideiglenesen”. A kastélyban 1954-ig gabonagyűjtő központ, 1954–1959 között iskola, 1959–1962 közt gazdasági líceum, majd 1963–2012 között gyermekotthon működött. Azóta üresen áll. A jog szerinti örökös visszaigényelte, de a visszaszolgáltatási törvény által megszabott határidő után nyújtotta be a kérelmet, végül perelt, sikertelenül. A Maros megyei szociális és gyermekvédelmi igazgatóság 2017-ben lemondott róla, átvette a Maros Megyei Múzeum. 2019-ben kisebb állagmegőrzési munkálatokat végeztek, végül megfelelő költségvetés híján a múzeum is lemondott róla. Miután egyetlen kulturális intézmény sem tartott rá igényt, idén szeptemberben Maros Megye Tanácsa úgy döntött, hogy eladja.
Szekeres Attila
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
