Népes hallgatóság gyűlt össze kedd este Krecht Gyöngyvér Mária könyvbemutatójára a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron-termében. A százhetvenöt oldalas, dokumentumértékű fényképekkel, korabeli plakátokkal gazdagon illusztrált könyv a szerző doktori dolgozatának könyvváltozata, a Diákszínjátszás a Székely Mikó Kollégiumban a kezdetektől a II. világháború végéig címet viseli és a Tinta Kiadó jelentette meg. Az est szervezője a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet volt.
A könyvbemutató rendhagyó módon indult. Miro Gavran Felejtsd el Hollywoodot! című vígjátékának első jelenetét adta elő a Székely Mikó Kollégium két diáklánya, Bokor Dorka és Sánta Eszter. Majd Szebeni Zsuzsa színháztörténész, a Liszt Intézet vezetője köszöntötte az egybegyűlteket, kiemelve, hogy olyan színháztörténeti könyv született, amely unikum: egy csodálatos régió és egy kiváló intézmény színjátszását tárja elénk minden oldalról megvizsgálva és olyan szakmai referenciával, amely mindannyiunk számára releváns.
Krecht Gyöngyvér Mária megköszönte mindenkinek, aki lehetővé tette a kutatást a Székely Mikó Kollégium Gróf Teleki Domokos történelmi iskolakönyvtárában, a Székely Nemzeti Múzeum könyvtárában és az Állami Levéltárban. A diákszínjátszást akkor kezdte kutatni, amikor beiratkozott a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem doktori iskolájába, és dolgozata bevezetőjének szánta a Székely Mikó Kollégium diákszínjátszásának bemutatását. Jákfalvi Magdolna és Ungvári-Zrínyi Ildikó egyetemi professzorok biztatták, hogy érdemes lenne jobban kutatni a diákszínjátszást. Ahogy jobban beleásta magát a kutatásba, izgalmas adalékok derültek ki nem csak a diákszínjátszásról, hanem városunk életéről és történetéről. Összefüggött minden, történelmünk és identitástudatunk erősítése, utóbbiban a Székely Mikó Kollégiumnak döntő volt a szerepe.
A diákszínjátszás meghatározó jelenség volt városunk kulturális életében, hiszen sepsiszentgyörgyi kőszínházról csak 1948-tól beszélhetünk. Vándorelőadások is voltak városunkban, egyik kedvelt helyszín a Daczó-ház volt, ahol telt házas előadásokat játszottak. A diákszínjátszás összefüggött az egyházzal, a tanévnyitókkal, a tornaünnepélyekkel, a diákzenekarokkal. Rendszerint a Református Vártemplomban tartották az iskolai ünnepi alkalmakat, az istentisztelethez csatlakoztatva egy kóruselőadást vagy színielőadást. Érdekes közösségi alkalmak voltak a véndiák-bálok, ahol a színjátszás is rendre helyet kapott. A két világháború között a világban szétszóródott vén diákok összejöttek. Olyan emberek, mint például Makkai Sándor és Kiss Manyi, és Diákbál Szervező Bizottságot alkottak, jegyzőkönyvekkel.
Krecht Gyöngyvér Mária fel is olvasott a könyvéből. Például egy általa feltárt, 1933-as dokumentumot idézett, amelyből kiderült, hogy egyetlen délután tizenkilenc előadást játszottak a diákok. Krecht tanárnő megemlített olyan neveket is, akik sokat tettek a mikós színjátszásért a II. világháborút követően, mint például Seprődi-Kis Anna, Salamon (Sombori) Sándor, Albert Ernő.
Az est a Canticorum Női Kar fellépésével és dedikálással ért véget.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
