Népes hallgatóság gyűlt össze kedd este Krecht Gyöngyvér Mária könyvbemutatójára a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron-termében. A százhetvenöt oldalas, dokumentumértékű fényképekkel, korabeli plakátokkal gazdagon illusztrált könyv a szerző doktori dolgozatának könyvváltozata, a Diákszínjátszás a Székely Mikó Kollégiumban a kezdetektől a II. világháború végéig címet viseli és a Tinta Kiadó jelentette meg. Az est szervezője a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet volt.
A könyvbemutató rendhagyó módon indult. Miro Gavran Felejtsd el Hollywoodot! című vígjátékának első jelenetét adta elő a Székely Mikó Kollégium két diáklánya, Bokor Dorka és Sánta Eszter. Majd Szebeni Zsuzsa színháztörténész, a Liszt Intézet vezetője köszöntötte az egybegyűlteket, kiemelve, hogy olyan színháztörténeti könyv született, amely unikum: egy csodálatos régió és egy kiváló intézmény színjátszását tárja elénk minden oldalról megvizsgálva és olyan szakmai referenciával, amely mindannyiunk számára releváns.
Krecht Gyöngyvér Mária megköszönte mindenkinek, aki lehetővé tette a kutatást a Székely Mikó Kollégium Gróf Teleki Domokos történelmi iskolakönyvtárában, a Székely Nemzeti Múzeum könyvtárában és az Állami Levéltárban. A diákszínjátszást akkor kezdte kutatni, amikor beiratkozott a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem doktori iskolájába, és dolgozata bevezetőjének szánta a Székely Mikó Kollégium diákszínjátszásának bemutatását. Jákfalvi Magdolna és Ungvári-Zrínyi Ildikó egyetemi professzorok biztatták, hogy érdemes lenne jobban kutatni a diákszínjátszást. Ahogy jobban beleásta magát a kutatásba, izgalmas adalékok derültek ki nem csak a diákszínjátszásról, hanem városunk életéről és történetéről. Összefüggött minden, történelmünk és identitástudatunk erősítése, utóbbiban a Székely Mikó Kollégiumnak döntő volt a szerepe.
A diákszínjátszás meghatározó jelenség volt városunk kulturális életében, hiszen sepsiszentgyörgyi kőszínházról csak 1948-tól beszélhetünk. Vándorelőadások is voltak városunkban, egyik kedvelt helyszín a Daczó-ház volt, ahol telt házas előadásokat játszottak. A diákszínjátszás összefüggött az egyházzal, a tanévnyitókkal, a tornaünnepélyekkel, a diákzenekarokkal. Rendszerint a Református Vártemplomban tartották az iskolai ünnepi alkalmakat, az istentisztelethez csatlakoztatva egy kóruselőadást vagy színielőadást. Érdekes közösségi alkalmak voltak a véndiák-bálok, ahol a színjátszás is rendre helyet kapott. A két világháború között a világban szétszóródott vén diákok összejöttek. Olyan emberek, mint például Makkai Sándor és Kiss Manyi, és Diákbál Szervező Bizottságot alkottak, jegyzőkönyvekkel.
Krecht Gyöngyvér Mária fel is olvasott a könyvéből. Például egy általa feltárt, 1933-as dokumentumot idézett, amelyből kiderült, hogy egyetlen délután tizenkilenc előadást játszottak a diákok. Krecht tanárnő megemlített olyan neveket is, akik sokat tettek a mikós színjátszásért a II. világháborút követően, mint például Seprődi-Kis Anna, Salamon (Sombori) Sándor, Albert Ernő.
Az est a Canticorum Női Kar fellépésével és dedikálással ért véget.