A három hónapos vágási kort nagymértékben Ausztriában, Németországban, Svájcban, Olaszországban alkalmazzák. Ezekben az országokban a fogyasztók jobban szeretik a világos (fehér) borjúhúst. Nálunk a magas költség miatt nem terjedt el, esetleg a fogyasztók sem tudnák megfizetni (pl. Svájcban majdnem kétszer olyan drága, mint a növendékhús). Megfelelő technológiával a 125 kg-os végsúly 8—12 heti hizlalás alatt érhető el. E borjúhizlalásnál a borjak kizárólag tejet kapnak teljes tej, fölözött tej vagy tejpótló formájában.

Európában és Amerikában a legáltalánosabb módszer a 4—5 hónapos vágási kor. Ez felel meg leginkább a fogyasztók igényeinek, ugyanakkor az export is ezt kéri. A borjak a 150—180 kg-os vágási súlyt 4—5 hónapos korukra érik el. A kettős hasznosítású fajtáknál a napi súlygyarapodás 1—1,2 kg, a húsmarháknál 1,2—1,3 kg. A húsminőség kitűnő, természetesen, a borjakat olyan takarmányozásban kell részesíteni, amely a piac által igényelt különleges, egészen halvány rózsaszín húsminőséget eredményez. Ehhez különleges takarmánykeverékre van szükség. A hizlaló takarmányban a tejet dúsító koncentrátumokkal (tejpor, zsiradékok, pelyhesített gabonafélék, ízesítőanyagok, vitaminok) egészítik ki. A borjakkal nem szabad szénát és abrakfélét etetni, de vigyázni kell az ásványi anyagok, különösképpen a vas mennyiségére, mert a hús minőségében nemkívánatos változásokat okozhatnak. Ez a módszer különleges elhelyezési módot is kíván, az állat nem juthat hozzá semmiféle nyersrostú takarmányhoz, pl. az alomszalmához sem, nehogy megkezdődjék a kérődzés.

Az 5—6 hónapos vágási kort elérő módszert csak kevés országban használják. A tej és a koncentrátumok mellett a borjak takarmányozásában korlátozott mennyiségben széna és répa is felhasználható. Hollandiában a borjak a legelőt is használhatják.