A Fidesz 30. Kongresszusát követve jött az ötlet, ahol az első felszólaló éppen Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke volt. Jóleső érzés is volt, mert a mai Magyarországon kívül élő magyarság legtöbbje itt Romániában (Erdélyben) él (tömbben vagy szórványban), és így a külhoni magyarok nevében is szólhatott.
A Fidesz Magyarország politikai vezető ereje és a magyar kormány igen sokat segíti a határon kívüli magyarokat életük és nemzetiségük megőrzésében, mind gazdasági, mind szellemi vonatkozásban. Elgondolkodtam, hogy miért is van úgy szétszóródva a magyar nemzet a világban. De ha már így van, akkor a külhoni magyarok miért is nem tudnak minden vonatkozásban és mindenütt összefogni? Ez talán most Szerbiában van a legjobb körülmények között megoldva, de nálunk sajnos nem ez a helyzet: az egymilliót meghaladó létszámú romániai magyarság felszeletelődött a sok párt, szervezet, tanács, egyesület, szövetség stb. között. Miért van ez így? Miért kell ez így legyen? Hiszen látjuk és tapasztaljuk, hogy napról napra veszítünk politikai, kulturális, tanügyi téren, nemzeti mivoltunkról nem is beszélve. Nem elég, hogy a Simionok, Șoșoacăk, Târnoveanuk részéről hovatovább egyre inkább fokozódnak az ellenünk irányuló gyűlölködő megnyilvánulások a mindennapokban – itt lent, ahol élünk, és ott fent, a parlamentben is? Ha így megy tovább, akkor oda jutunk, mint a felvidéki vagy a kárpátaljai testvéreink: nem lesz iskolánk, nem lesz kultúránk, és majd később anyanyelv-használatunk sem. Erdély a török iga alatt is meg tudott maradni magyarnak, és mi a 21. században nem tudunk megmaradni az 1100 esztendős őshazánkban? Most van talán az utolsó lehetőség, hogy az erdélyi (romániai) magyarság összefogjon és egy levest kezdjen fújni.
Az a sokféle nézet, ami a pártokban nyilvánul meg, sokszor értelmetlen, mert a mély gondolat valahol mégis a magyarságról szól. Akkor minek ennyi párt, szövetség, tanács, liga, szervezet? Egy szövetségben kellene egyesülniük a romániai magyar pártoknak, amíg még nem késő. Kelemen Hunor, Tőkés László, Toró Tibor, Izsák Balázs, Kulcsár-Terza József, Szilágyi Zsolt és mások dugják össze a fejüket és gondolkodjanak. Már most sincs kormányzati jelenlétünk (mert kirúgtak), de mi lesz a 2024. évi négyféle választás után? Ha nem lesz egy igazi magyar összefogás és egy erős politikai erő, akkor saját magunk alatt vágjuk el a fát. A romániai magyarság nem ezt érdemli. A széthúzás sohasem vezetett jóhoz, akkor hát nem marad más, csak az összefogás – beleértve a történelmi egyházakat is –, a jelen, de főleg a jövő nemzedékek érdekében. Ennyit meg kell tenni hálából is az elődeink iránt.
Ha nem akarunk szolgák lenni, csak tanúi az eseményeknek, akkor most vagy soha, össze kell fogni egy közös szövetségbe.
N. Kányádi Mihály, Szentivánlaborfalva
