Minden olyan veszendőt, ami múltunkra vonatkozik – ha a tárgyit talán olykor nehezebb, a mögötte lévő szellemit –, végleg beboríthat a feledés fátyla. Ilyenek jeleseink, gyermekeket-diákokat nevelők síremlékei, melyek olykor a teljes pusztulás sorsára juthatnak. Temetőinkben számos példát lehetne felsorolni erre.
Már egy emberöltővel ezelőtt sem tudta senki megmutatni, hol jelöli sírhalom háromszéki memoárirodalmunk kiemelkedő személyiségének-mesterének, Andrád Sámuelnek (1751–1807) a hamvait. Medikus és író volt, anekdotagyűjtő, hol Ikafalva, hol pedig Barátos szülöttének tartották, de mert Sepsiszentgyörgyön hunyt el, emlékére az emlékirat-irodalom kedvelője, Salamon (Sombori) Sándor (1920–2002) Mikó-kollégiumi tanár, író helyezett el emléktáblát a vártemplom legbelsőbb falára. Beör Kálmán (1876–1956) Mikó-kollégiumi ének- és zenetanár, városunk közéleti személyiségének síremlékét dunántúli kései rokonok eredménytelenül keresték, s csak később, 1972-ben derült ki, hogy jeltelen sírba temették, s arra később sem állítottak látható emléket…
A feledés ellen kezdett munkába négy évvel ezelőtt – és folytatja most is – a Székely Mikó Kollégium Alapítványa nem csak városunkban, hanem vidéki, sőt, magyarországi településeken is: faragott fejfát újítanak fel, fémplakettel jelölik meg a valaha közismert, rég elhunyt kiváló tanáregyéniségeink nyughelyeit.
„Mindeddig száztizenhét pusztuló síremléket mentettünk meg – tájékoztatott Keresztes László, az alapítvány elnöke, nyugalmazott kollégiumi aligazgató. – Legutóbb Kiss Árpád (1931–1965), kollégiumunk hittanoktató pap tanára szemerjai síremlékét újítottuk fel, aki pedagógus és népzenegyűjtő feleségével, Seprődi Annával nyugszik egy helyen. Sokoldalú, külföldön is tanult, közismert személyisége volt a vidéknek, városunknak, névadója az egykori szemerjai iskolának, ahol emléktábla emlékeztet személyére. A bodoki református gyülekezet tevékeny lelkipásztoraként új, magyar elemekkel gazdagított, monumentális székely kaput tervezett, melyet helyi faragómesterrel készíttetett.”
Leggyakrabban az anyagiak hiányoznak az értékmentő mozgalom folytatásához. Most segített a megyei és a városi önkormányzat, a kollégium vezetősége és szerény javaiból az alapítvány is. Folytatni akarják a munkát, szívesen fogadták azokat is, akik fizikai segítséggel támogatták – mint például Botos Ferenc –, s elégtétel lehetne a mentő mozgalom számára, ha a kezdeményezésnek tanártisztelő folytatói akadnának más jeles megyei tanintézetekben is.
