Bevezető beszédében Török József, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének Kovászna megyei elnöke felidézte, bár a kommunizmus történetének leghíresebb „élő fáklyája” Jan Palach volt, Romániában is történtek hasonló esetek: 1970-ben Moyses Márton, 1989-ben Liviu Cornel Babeș gyújtotta meg magát a rendszer ellen tiltakozva. A korabeli politikai rendőrség eltussolta az eseteket, a Szabad Európa Rádióból értesülhettek csak a hírzárlatban élő romániai­ak róluk, a mai fiataloknak meg talán tudomásuk sincs ezekről a dolgokról – a cseh történész könyvéből azonban megismerkedhetnek azzal a terrorral, amelyben mi a kommunizmus alatt éltünk, mondta.

Cosmin Budeancă történész, a kötetet román nyelvre lefordíttató és kiadó Memoria Kulturális Alapítvány Kiadó vezetője hozzátette: ha a román közvéleménynek még voltak is valamelyes információi Liviu Cornel Babeș öngyilkosságáról, Moyses Márton esete teljességgel ismeretlen számukra, ő maga is Petr Blažek könyvéből szerzett róla tudomást. A könyv megírását egyébként tizenöt évnyi kutatás előzte meg, a szovjet blokk tíz különböző nyelvű levéltárából gyűjtötte össze adatait a cseh történész, de nem elégedett meg csupán az információk közlésével, hanem felkereste az élő fáklyák még élő családtagjait, így a kötet bőséges fotó- és írott dokumentációval jelenhetett meg. Hozzátette, bár Petr Blažek csak 1989-ig dolgozta fel az élő fáklyák eseteit, a politikai indíttatású öngyújtogatások a kommunizmus bukása után is folytatódtak, Ileana Negru például tavaly gyújtotta meg magát az ellen tiltakozva, hogy a forradalomban megölt fia gyilkosainak kilétét 33 évvel a halála után sem derítették ki a hatóságok.

A Jan Palach cseh egyetemista esetét, ahogyan ő magát nevezte, „az egyes számú élő fáklya” emlékezetét bemutató dokumentumfilm levetítését követően Benkő Levente történész elevenítette fel Moyses Márton történetét: a kiváló tehetségű fiatalember kálváriája az 1956-os magyar forradalommal való szimpatizálással kezdődött, negyedmagával át akart szökni Magyarországra, hogy a szovjet invázió ellen harcolhasson, de nem sikerült átjutnia. A Securitate néhány év múlva az egyetemről hurcolta el, illegális határátkelési kísérletért börtönbe zárták, szabadulása után tanulmányait nem folytathatta, napszámosként kellett dolgoznia Nagyajtán. 1970-ben rehabilitálását kérte, pár nappal azelőtt azonban, hogy kézbe vehette volna az újrakezdhető életet biztosító dokumentumot, megelégelve a Securitate üldözését és a kommunista rendszer visszaéléseit, Brassóban a pártszékház előtt felgyújtotta magát.

A könyvről a szerző, Petr Blažek – a kötetet fordító Helliana Ianculescu tolmácsolásában – elmondta, bár a rendszerváltáskor csupán 16 éves volt, Jan Palach esete nagyon érdekelte, annál is inkább, mert a cseh egyetemista húsz évig elhallgatott öngyilkossága egyszeriben nagy nyilvánosságot kapott, Palach a kommunista rendszer bukásának szimbólumává vált. Történészként az ő életének kutatásával kezdte az élő fáklyák esetei­nek feltárását, véleménye szerint 50–100 ilyen eset történhetett a szovjet blokkban, pontos adatokat a mai napig sem tudni, hiszen a volt szovjet levéltárak még ma sem kutathatóak. Összefoglalva a könyvében bemutatott 21 életutat elmondta, nem minden öngyújtogatásos eset volt politikai indíttatású, családi tragédiák is vezettek az öngyilkosságnak ehhez a formájához, a nagyon fiatal élő fáklyák közül pedig sokakat a Jan Pa­lach és az őt tudatosan követő társai példájának követése is motiválta, bármiféle politikai meggyőződés nélkül.