A Pakson élő írónő öt könyvvel és sok publikációval szolgálta a magyar múlt művészeti-történelmi emlékezetének ébrentartását, és sokat tett Erdély történelmének a megismertetéséért. Külön ajánlhatom a marosvásárhelyi Mentornál kiadott Életem, Erdély (2014) és Gerinceltörésben (2018), illetve a szekszárdi Babits Kiadónál megjelent Erdélyi bárka című könyveit.
– Olvastuk Jánó Mihály művészettörténész Barabás Miklós két háromszéki portréja című írását a Háromszékben és Évához fordulok, mert tanulmányokat írt a „nemzet festőjéről”, illetve más Barabásokról is. Milyen emlékek fűzik a festődinasztiához?
– A gyermekkorommal kezdeném. Szentivánlaborfalván, a nagyszüleim házában töltöttem testvéreimmel a nyári szünidőket, és én az ebédlő díványán aludtam. Elalvás előtt a hold fényénél, vagy a kötelező délutáni alvás helyett gyakran nézegettem a fejem fölött függő nagy olajképet, rajta a domboldalon kidöntött fákat, a lecsupaszított erdőt. Nem volt vonzó rajta a táj, mert pusztulást sugallt. Csak később tudtam meg a nagyanyámtól, hogy a kép alkotója Barabás Márton. Nagyapám, aki a térség orvosa volt, személyesen ismerte a festőt, és tőle vásárolta a képet a múlt század harmincas éveiben. Később úgy értelmeztem, hogy rajta a letarolt, kettészakított fenyők, a lerabolt táj átvitt jelentésű, a domb tetején ég felé nyújtózó fiatal fenyők pedig a jövő üzenetét hordozzák. Többek közt ez az élmény irányította figyelmem a Barabás festődinasztiára.
– Mit illik tudni Barabás Mártonról?
– Pusztaszőregen született 1893-ban és Torontóban hunyt el 1974-ben. Barabás Miklós unokaöccse volt. Gyerekkorát a zabolai Mikes-birtokon töltötte, ahol az apja jószágigazgató volt. Pesten, majd külföldön képezte magát. Az első világháború után hazatért, megnősült, Pávai Vajna Ilona tanítónőt vette feleségül, és Vajnafalván telepedtek le. A legtöbbet kereső festő volt Erdélyben, egy jelentős képét a Sepsiszentgyörgyi Székely Múzeumnak ajándékozta. Gyárfás Jenő festőművész szerint e kép akkori értéke tízezer aranykorona volt. Főleg a kalotaszegi és a székelyföldi, Kovászna környéki képei sikeresek, a Román Tudományos Akadémia megvásárolta a gelencei templom belsejét megörökítő képeit. 1940-ben költöztek Pestre, ahol a Hadtörténeti Múzeum megbízást adott Barabás Mártonnak falfestmények, történelmi témájú képek megfestésére. 1945 után félreállították, megbízásokat sem kapott, 1958-ban fiuk után kitelepültek Torontóba, 65 évesen kezdett új életet. Los Angelesben a Magyar Szentek című nagy méretű alkotása a Szent István-templom megbízásából készült. Majd Detroitban, Ontarióban festett nagy méretű faliképeket. 1967-ben egyéni kiállítása volt Los Angelesben. Kiváló arcképfestő volt, és külön érdeme az erdélyi táj megörökítése. Megmaradt a Székelyföld festőjének, a Szent Anna-tó és a Gyilkos-tó emléke nem engedte el. A Magyarországon bemutatott képei is sikert arattak, vásárolt belőlük a Magyar Nemzeti Galéria, a Hadtörténeti Múzeum, illetve a szegedi Móra Ferenc Múzeum.
– Márton unokája is festő lett…
– És őt is Barabás Mártonnak hívják. Az ifjú Márton 1952-ben született Budapesten, és Munkácsy-díjas kortársunk. A közös kiállítása nagyapjával néhány évvel ezelőtt Sepsiszentgyörgyön nagy sikert aratott. Ő a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, festő szakon tanult. Szobrokat, síkplasztikákat és installációkat is készít a festés mellett.
– Az egyik tanulmányában Ön írt Barabás Miklós lányairól is…
– Barabás Ilona (1844–1916) és nővére, Henrietta (1842–1892) valóban tehetségesen rajzoltak. Tudásukat apjuktól örökölték, de jól festő édesanyjuk is oktatta lányait. Egyik ismert portréja Prielle Kornéliáról, a reformkor nagyszerű művésznőjéről készült, és ezt a képet a színésznő Máramarosszigetnek, szülővárosának adományozta. Édesapja stílusában készítette portréit nevezetes kortársairól, Deák Ferencről, Andrássy Gyuláról, Trefort Ágostonról. Megfestette Erzsébet királyné portréját is. Henrietta első sikeres alkotása a Leány mellképe című, amely 1859-ben készült el. 1864-ben olajképet készített Petőfiről.
– A Háromszék olvasói is megtudhatják, hogy miért kell küzdenie Barabás Miklós miatt?
– Természetesen. Történt ugyanis, hogy a Nemzeti Galériában néhány éve megálltam Barabás Miklós képei előtt, hiszen a szülőföldem, Háromszék nagy fia ő. Aztán egy szempillantás alatt döbbenten vettem észre, hogy a neve melletti táblán ez áll: Született 1810. Markusovce, Szlovákia – meghalt 1898. Budapest. Minden kép mellett ez a hibás adat szerepelt. Hogy is van ez? A háromszékiek arra büszkék, hogy a nemzeti festészet jeles személyisége szülőföldjük fia, s most valakik Szlovákiának adományozták? Nyomban panaszt tettem a megfelelő helyen, válasz is érkezett: bocsánat, tévedtünk (de mióta?), kijavítjuk. Rendben lett volna, de mégse… Egy év múlva a debreceni Déry Múzeumban ugyanez a hibás felirat pironkodik a Barabás-képek mellett. Ismét panaszt tettem. A művészettörténész, akihez végül bejutottam, röviden kioktatott: mi fentről kapjuk a kiírás szövegét! Hogy javították-e, arról mindmáig nem értesítettek. Később a Nemzeti Galéria új kiállítását (Barabás Miklós: A rajz mestere) néztem meg a festő halálának 125. évfordulója alkalmával. És mit látok? A hiba továbbra is ott díszeleg az első emeleti A XIX. század magyar festészete részlegen. Úgy tűnik, a Nemzeti Galéria végleg Szlovákiának adományozta a festő szülőfaluját. Az újabb panasz után elvették a lehetőségem, hogy felrójam a hibát.
– Nem könnyű Barabás Miklósnak lenni a magyar festészet szakemberei körében sem...
– Mondok egy másik példát is: BÁV Antikvitás, centenáriumi árverés, 2021. június 2. 523. számú árverési tárgy: Barabás Miklós (Szentkatolna 1810. – Budapest 1898.) Gróf Festetich Andor portréja, 1872. Olaj-vászon, 110–81 cm 1 200 000 Ft / 3333 euró. Na, ez már kicsit jobb. Szentkatolna Háromszéken van, és igaz, hogy közigazgatásilag Márkosfalva hozzá tartozik, de ez nem jelenti, hogy Kézdimárkosfalva nevet cserélt volna! A falu egyébként Szent Márk evangélistáról kapta a nevét.
– Érdemes megemlíteni, hogy Barabás Miklós, a „nemzet festője” az életművét tanítványok segítsége nélkül hozta létre. Milyen méretű az elképesztően szorgalmas és ihletett munkásságának az eredménye?
– Nemcsak Petőfi, de szinte minden naplót vagy emlékiratot készítő kortársa megemlítette a munkásságát. Például Jókai is megörökítette az Életem regénye című könyvében a legismertebb magyar festő alakját. Barabás fiatal korától megőrizte fontosnak tartott műveinek adatait, feljegyezte az elkészítésük idejét is. Jegyzeteiben 2433 mű szerepel. A leszármazottjai ezt kiegészítették az ő birtokukban lévő művekkel, és szerintük 3146 darab létezett. A művészettörténészek viszont mintegy 3500-ról tudnak. Sok munkája lappang Oroszországban, Olaszországban, Romániában. Ez a szám példátlan mennyiség, és nem csupán a magyar festészet történetében. Reviczky Gyula 1883-ban írt, Barabás Miklóshoz című verséből idéznék: „Együtt küzdöttél az egész hazával, / Ecsettel kézben és szívedben lánggal, / És hogy csodálják késő unokák: / Megfested korod arcképcsarnokát.”
– Gondolom, nem vagyok egyedül, ha bevallom: keveset tudok a festő bukaresti éveiről.
– Történt, hogy 1830 nyarán, Bécsből hazatérve Kolozsváron élénk szellemi életbe cseppent, ahol pártfogásával tüntette ki többek közt gróf Bethlen Ferenc és felesége, Wesselényi Polixéna. Nem sejthette, hogy a bárónő társaságában ismerkedik meg Susanne Bois de Chesne kisasszonnyal, későbbi feleségével. Itt hallott a bukaresti társasági életről, az ott állomásozó cári orosz tisztekről. Ismerősei biztatták, hogy sok megbízása lenne, ha oda utazna portrék festésére. 1831 novemberében egy nagyszebeni könyvszállító szekerén kelt át a Kárpátokon és érkezett Havasalföld fővárosába. Útközben festegetett, a Vöröstoronyi-szorost megörökítő akvarellen a bérci tájon vonuló parasztcsalád látható. Az 1828/29-es orosz–török háborút lezáró drinápolyi béke értelmében a havasalföldi fővárosban orosz cári ezredek állomásoztak Pavel Kiszelev tábornok parancsnoksága alatt. Ez a világlátott, nyelveket beszélő tábornok szívesen fogadta a művészeket. Előbb az orosz főtisztek, majd a román bojár családok látták el Barabást megbízásokkal. A román művészettörténet ebből az időből Barabás mellett a magyar Schöfft Ágoston és Rosenthal Dávid alkotásait is számon tartja, valamint a kolozsvári Szathmáry Papp Károlyt. A bécsi iskolán nevelkedett külföldi művészek is éltek ekkor Bukarestben, ők új színekkel gazdagították a bizáncias-ószláv román festészetet. Ez az időszak egyben a román festészet megszületésének kora. Barabás fő témája a portré, de rajzol tanulmány céljából román parasztokat, jellegzetes vásári figurákat, mozzanatokat, vándorcigányokat, és bukaresti utcarészleteket is. Első történelmi kompozícióját is itt készíti, egy illusztrációt I. E. Rădulescu költő művéhez. Nagy bánata a román művészettörténetnek, hogy ez az olajkép ismeretlen helyen kallódik. Aztán 1833-ra belefáradt a megfeszített munkatempóba, és hazatért Erdélybe.
S. Király Béla
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
