A minden jó helyen jelen levő, örökmozgó Rabocskai László Arany János-idézettel érkezett, azt tanulta Reisinger Jánostól, hogy jó az, ha az ember időnként megtanul pár soros verset, idézetet. A volt tanár, újságíró kolléga azokról a rettenetes nyolcvanas évekről mesél, amit senki nem sír vissza, de egyvalamire mégiscsak jók voltak: a napi 5–6 órás ingázást, várakozást ugyanis csak könyvvel, olvasással lehetett elütni. Az újságíróknak nyilatkozó Szonda Szabolcs könyvtárigazgató a számokon túli dimenziót is pedzi: hogy tudniillik nem csupán az elmének, de a léleknek is mennyire fontos az olvasás. A borongós télutóba vidám színeket azonban leginkább mégiscsak a gyermeksereg képes csempészni – örömteli volt látni, hogy rengeteg kisdiák érkezett a könyvet lapozó emberek közé, megnyugtató, jó érzés tudni, hogy vannak Sepsiszentgyörgyön olyan pedagógusok, akik fontosnak tartják megismertetni a gyermekekkel már egészen zsenge korban a könyvek, a könyvtár világát.

Mert az egymás után pörgő 30 másodperces TikTok-videócskák korában, az otthonunkat, köztereket, bevásárlóközpontokat elözönlő mozgóképek érájában, amikor egy zsebméretű okostelefon képernyőjén keresztül ömlik velünk szembe az egyre inkább rohanó világ – megannyi lehetőségével, de összes szennyével is –, valóban a „béke szigete” tud lenni a könyvtár, miként Szonda Szabolcs jellemezte a fél évszázados fennállást ünneplő intézményt.

A Sepsiszentgyörgy főterén könyvekkel kezükben álldogálók, beszélgetők pedig mindannyian tudják, hogy nincsenek egyedül. Nem valamiféle csodabogarak ők, modern Don Quijoték, Sancho Panzák a digitális megváltást ígérő 21. században. Nincsenek egyedül sem a főtéren, sem a könyvtárban, sem a világban. Hiszen egyre több gondolkodó világít rá arra és számos tanulmány is születik arról, hogy a digitális, virtuális világ uralma mégsem lesz örök életű. Úgy, ahogyan a videójátékok korában egyre inkább felfedezzük az emberi kapcsolatokat is előtérbe helyező társasjátékokat – a Monopolytól a Rizikón át a Dixitig –, úgy, amiként az eladási listák szerint a YouTube és a Spotify világában reneszánszukat élik a bakelitlemezek – 2007-ben 990 ezer ilyent adtak el Amerikában, 2015-ben már 12 milliót! –, a könyvek sem valamiféle letűnt kor maradványai. Főként, ha figyelembe vesszük Mary­anne Wolf agykutató, a bostoni Tufts Egyetem oktatójának megállapításait, aki kutatásában kimutatta: csak az elmúlt évtizedben átlagos memóriatartományunk 50 százalékkal csökkent az intenzív képernyőhasználat nyomán. Ennél is nagyobb baj, hogy a könyveket nem olvasó, képernyőt intenzíven használó embereknél ezzel párhuzamosan csökken az empátia, a képzelőerő, az önreflexivitás, az elemző- és ítélőképesség – mutatott rá a kutató. Könyvek nélkül romlik tehát minden olyan képesség, amelyre szükség van ahhoz, hogy teljes életet éljünk, megértéssel viszonyuljunk egymáshoz, értsük és értelmezni tudjuk a világ dolgait, sikeresek legyünk szakmánkban, hivatásunkban és magánéletünkben.

Ne hagyjuk hát a könyveket, Isten éltesse a Bod Péter Megyei Könyvtárat!

Borítókép: Gyermekek a Bod Péter Megyei Könyvtár tegnapi sepsiszentgyörgyi villámcsődületén. Fotó: Albert Levente