Amit több éve nem sikerült elérnie az erdélyi magyar politikai elitnek, a választások után kialakult helyzet következtében megvalósulni látszik: a magyar intézményvezetők eltávolítása egy táborba sodorta az eddig feloldhatatlannak látszó ellentétek által elválasztott pártokat. Alig másfél hónappal a hetvenszázalékos parlamenti többséggel rendelkező kormány megalakulása után immár ugyanazt az ellenszelet fújja az RMDSZ, az MPP, a civil szervezetek és az egyház. Ha nem lenne valóban veszélyes a kormánypártok arroganciája a magyar intézményvezetők eltávolításában, akár még bizakodni is lehetne, hiszen csírázik a valós összefogás.
Talán csak a kormánypártok hataloméhes kapkodásának köszönhető, hogy a magyar politikusok felülemelkedtek viszályaikon, és egységesen álltak ki mindazért, mi közös érdek. Erre még rátett egy lapáttal Traian Băsescu Magyarországon elhangzott kijelentése, miszerint Székelyföldnek soha nem lesz területi autonómiája. Ez az együttműködés azonban csak akkor válhat tartóssá, ha nem valakik ellen, nem ordas szándékok ellen, hanem a közös nemzeti célkitűzésekért — például a Székelyföld autonómiája eljöveteléért — is képesek vagyunk egységesen fellépni.
A háromszéki történelmi egyházak által kezdeményezett tiltakozó felvonulásnak éppen ezért, ha azonnal nem is, hosszabb távon lehetnek eredményei. Ha a romániai magyar politikai elit eléggé érettnek bizonyul ahhoz, hogy a közös nemzeti ügyekből ne váljék pártpolitika, ne használják, ne koptassák el azokat pillanatnyi érdekeikért. Hiszen az erdélyi magyarság célkitűzései, a közösség elvárásai soha nem változhatnak a bukaresti politikai helyzet alakulásának függvényében, hanem ugyanazok maradnak.
