G. Szabó Ferenc neve nem ismeretlen a székelyföldi könyvszerető emberek körében, hiszen már évtizedek óta olvashatunk verseket, novellákat és példás élettörténeteket tőle az erdélyi sajtó hasábjain, 2014-től pedig hat önálló kötettel örvendeztette meg olvasóit. Írásaiból kiviláglik a szülőföld, a székely sors, valamint az előttünk járó ősök tisztelete és szeretete, amelyekhez mindannyiszor a legnagyobb alázattal viszonyul a szerző.
Egy ember, aki a gyökerekben látja a közösség megtartó erejét. Könyveiben számos tanulságos gidófalvi élettörténetet tár elénk, két önálló verseskötetében pedig a saját lelkivilágába nyújt betekintést, amelyből egy szerény, alázatos, de közösségéért bármikor tenni kész embert ismerhetünk meg. Ezek jellemzik G. Szabó Ferenc életét és munkásságát.
Legújabb, Zord idők című kötetében ismét a gyökereket kutatja és tárja elénk. Ezúttal a két világháború gidófalvi és a közigazgatásilag hozzá tartozó két ikertelepülés, Étfalvazoltán és Fotosmartonos hőseit, áldozatainak történetét örökíti meg az utókor számára.
A hősök kultuszának éltetése nem új keletű hivatása a szerzőnek, hiszen az ő nevéhez fűződik a gidófalvi háborús emlékmű restaurálása és környezetének rendbetétele, Nagy Ferenc szabadságharcos honvéd emlékének ápolása, de ő volt a megálmodója Gidófalva híres szülöttje, Czetz János honvédtábornok mellszobrának is. Hiszen akinek az Argentin Nemzeti Katonai Akadémia előtt egész alakos szobor hirdeti a nagyságát, annak itthon is méltó módon őrizni kell emlékét. Mindebben élen jár G. Szabó Ferenc, aki nem csupán íróként, költőként, közíróként, hanem a gidófalvi helyi tanács tagjaként is szolgálja nemzetét, közösségét.
A székely mindig is katonanép volt. A honfoglalás során, a magyarság oldalán mindig a stratégiailag fontos helyeket foglalta el, letelepedésekor falvait katonás rendben osztotta fel, évszázadokon keresztül védte a Magyar Királyság határait, a szabadságharc során ott volt Bem minden csatájában, és derekasan helytállt a két világháborúban. Emléküket számos kopjafa, emléktábla, emlékmű hirdeti Székelyföld-szerte, amelyek előtt évente virágot, koszorúkat helyeznek el a nem felejtő utódok. Hasonlóképpen Gidófalván is. Ám sok székelyföldi kutatóhoz hasonlóan G. Szabó Ferenc is rájött, hogy nem elég az emlékmű, hiszen az aranyló nevek mögött vérvörös csaták, férfiakat sirató szülők, testvérek, hitvesek, gyermekek és számos megtört élet rejtőzik. Zord idők. Zord idők, amelyeknek tanúi már szinte egytől egyig szebb létre szenderültek. Zord idők, amelyekről már oly kevesen regélhetnek. Zord idők, amelyeket nekünk, kései utódoknak is meg kell hogy ismernünk.
Megható eszközhöz nyúlt a szerző, az adatbázisokban fellelhető pontos levéltári adatok közlése mellett egykori hadastyánokat bírt szóra. Ők meg vallottak. Vallottak kiképzésről, véres csatákról, fogságba esésről, emberpróbáló fogolytáborokról, az áhított szabadulásról, majd újrakezdésről. Ám itt sem állt meg a szerző, háborús hősök testvéreinek, gyermekeinek a vallomását is papírra vetette, mert zord idők nem csak a frontokon voltak. Hiszen Gidófalván, Étfalvazoltánban és Fotosmartonoson is járt a háború. Itthon maradottak vallottak arról, hogy milyen volt várni a harcban lévőket, milyen volt a Trianont követő új román világ, aztán a kicsi magyar világ, milyen volt, amikor a német hadsereg vonult vissza, meséltek a lemaradt német katonák bújtatásáról, arról, hogy miként élték át a szovjet hadsereg átvonulását, és vallottak a halottak elsiratásáról.
A korabeli fotókkal illusztrált kötet forgatása során rájövünk, hogy a gidófalviak ott voltak Galíciában, Doberdónál, Isonzónál, a román frontokon, védték a hazát a Székely Hadosztály kötelékében, ott voltak Horthy Miklós Nemzeti Hadseregében, ott voltak a Don-kanyarban, a székelyföldi harcokban, az alföldi harcokban, aztán a Szovjetunió majd minden fogolytáborában. Ezek a derék székely legények nem csupán részt vettek a harcokban, az élen jártak. Erről árulkodnak a szerző által felkutatott kitüntetések és azok indoklásai. Ha pedig részleteiben vizsgáljuk a hősök adatait, akkor az is kitűnik, hogy ebből a három településből feltűnően sok tisztes, altiszt és tiszt került ki. A vitézségi érmek és magas rendfokozatok e három település fiainak derekasságáról, helytállásáról tesznek tanúbizonyságot.
G. Szabó Ferenc a kitüntetettek mellett lajstromba veszi a sebesülteket, eltűnteket, fogságba esetteket, hősi halottakat, szóra bírja az élőket és megidézi a holtakat. Hogyan kerültek a fényes kitüntetések a puskaporos zubbonyokra? Milyenek voltak a fogságban töltött karácsonyok? Hogyan bánt az új hatalom a legyőzöttekkel? Erről regél G. Szabó Ferenc Zord idők című kötete.
Azt hiszed, fiam, hogy majd valakit érdekelni fog ez a történet? – szögezte a kérdést a szerzőnek egy tavaszi estén a 91 éves édesanyja. Hiszem, hogy igen! – bizonygatta G. Szabó Ferenc.
A szerzővel egyetemben én is hiszem, hogy majd érdekli a kedves olvasót eme székely közösség hőseinek és áldozatainak krónikája, amely szolgáljon örök emlékül a honvédő katonáknak és okulásul az új nemzedék számára!
A kötet bemutatójára április 7-én, vasárnap 18 órakor kerül sor Gidófalva Polgármesteri Hivatalának tanácstermében. Házigazda a Gidófalva Község Fejlődéséért Egyesület.
Préda Barna
