Sepsiszentgyörgyről alig félórai autózás után nagyszerűen felújított szász erődteplomokat látogathatunk meg, amelyekbe ma már alig jár néhány őslakos imádkozni. Ezek a műemlék épületek az európai gótikus építészet remekei közé tartoznak. Kevésbé ismeretes, hogy az épületegyüttesek szerves részét képezik az ún. katolikus kápolnák, amelyeket gazdagon kifestettek bibliai jelenetekkel a 15. században. A szászhermányi és a barcaszentpéteri kápolnák mellett megnéztük a feketehalmi templomot is, ahol nemrég tártak fel a mészréteg alól nagyon ritka témájú falfestményeket.
Szászhermány (Honigberg, Hărman)
Nagy kár, hogy évtizedek óta nem került sor az ország egyik legszebb falfestményegyüttesének restaurálására a szászhermányi középkori kápolnában. Csak ámulni lehet azon, ahogyan a XV. századi festő egymás mellé komponálta a különböző vallásos témákat, Krisztus születésétől a Keresztre feszítésig, a Napbaöltözött Boldogasszonytól Szent Pál és Jakab apostolok képéig vagy az Utolsó ítéletig. Festett gótikus írás- és mondatszalagok magyarázzák az ábrázolt profán és szent történeteket. Mindezt gyönyörű színvilágban és hihetetlen részletességgel. Iszonyú félelem és felemelő öröm között imádkozhattak a régiek ebben a szent térben.
Ma bágyadt turisták lézengenek itt 10 lejért a szellemi élethez méltatlan állapotban tartott helyszínen, és nem sejtik, hogy akár aranyat is fizetnének, ha képesek volnának látni, amit néznek. A kápolna falfestményeinek gazdag irodalmából itt csak Wehli Tünde egy nagyszerű tanulmányára hívom fel a figyelmet, amelynek címe: Könyvfestészeti és grafikai előképek az 1470 előtti magyarországi falfestészetben. (1983)
Feketehalom (Zeiden, szászul Zäöeden, Codlea)
Ha Feketehalom evangélikus templomába akarsz bejutni, ráadásul vasárnap délután, egyetlen lehetőséged, ha Schuller Orst úrral beszélsz, aki képes várni rád, és három nyelven (német, román, magyar) is igénybe veheted jókedvű szolgálatkészségét. Szász volt az apja, Nyárád menti székely az édesanyja, románul meg persze, hogy tud. (Az egyháznak jó honlapja van!) De nem is ez volt az érdekes ezúttal a számunkra, hanem a templom szentélyének észak-keleti falán feltárt, nagyon sérült, hatalmas Jessze fája falfestmény.
A Jessze fája közismert formája a középkorban alakult ki: az alvó Jessze testéből fa nő ki, amelynek ágai közt megjelennek Jézus ősei egészen Máriáig. Fent Krisztus alakját láthatjuk. A fa két oldalán próféták állnak, írásszalagokkal, rajtuk a messiási jövendöléseik.
A feketehalmi freskóhoz nagyon hasonló ábrázolás, szintén a szentély észak-keleti oldalán, az alcinai (Alzen, Alțina) evangélikus templomban csodálható meg, ez sokkal jobb állapotban is van. Az utóbbiról legutóbb és a legalaposabban az erdélyi műemlékek nagy szerelmesének, Kónya Ádámnak (1935–2008) művészettörténész unokája, dr. Kónya Anna írt kitűnő tanulmányt, amelynek címe: Ikonográfiai összefüggések az alcinai templom falképein (Iconographic Interconnections in the Wall Paintings of the Parish Church in Alţâna).
Jómagam sokat bámészkodtam a cinteremben is, amíg felfedeztem egy nagybaromlaki (Wurmloch, Valea Viilor) evangélikus erődtemplomot ábrázoló festményt az egyik színben, azt aztán Schuller úrral megtisztítottuk és bementettük a kis képtárukba.
Barcaszentpéter (Petersberg, Sânpetru)
Barcaszentpéter evangélikus templomegyüttesét is szépen felújították az elmúlt években. Azonban a Corpus Christi (Krisztus teste) -kápolna 14. századi, rendkívül gazdag, ikonográfiai szempontból is különleges falfestményeinek restaurálása, bár Peter Klein lelkész úr mindent megtenne érte, sajnos késik. Pedig a diadalíven a festett gótikus minuszkulás latin feliratot elolvasva a sárkány legyőzése után nem lenne akadálya. A szöveg magyar nyelven így olvasható az Újszövetségben: „Ezután nagy harc támadt a mennyben. Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. A sárkány és angyalai védekeztek, de nem tudtak ellenállni, s nem maradt számukra hely a mennyben.” (Jelenések könyve 12, 7–8.)
Van itt más „megoldás” is az egyik jelenetben, hogy miként lehet a purgatóriumi létből tovább jutni: jótékonysággal, ruhát, kenyeret és más élelmet adni a szegényeknek. Ezt biztosan így gondolta egy Sigismundus nevű zarándok is, amikor 1462-ben itt járt, és az üdvözülése reményével a szívében a biztonság kedvéért bekarcolta a nevét a festmény alatt, írván: „Hic fuit (itt volt) Sigismundus de Rosenau A.D. 1462.” Ma már, közel hatszáz év múltán, a hívő ember másként képzeli el a megváltását, nem csinál ilyet, aki ide zarándokol, csak ámul a csodálatos látványon, és sajnálkozik, hogy a tanító-figyelmeztető képek által sem javul már a világ.
