Mati egy egész birodalom fölött uralkodott. Övé volt a nappali szobának szinte a fele. Országa határát tetszés szerint változtathatta. Ha jól nekifeszült a könnyű, mozdítható műanyag korlátnak, eltolhatta, amerre csak akarta. Most éppen az erkély és a hálószoba között ütötte fel tanyáját.
Elengedte a korlátot, lehuppant. Szájába tömte hüvelykujját, és elégedetten nyammogott. Előtte Mackó hevert, az agyoncibált játszótárs, akinek Mati most sem kegyelmezett. Grabancánál megragadva nyaktekerő mutatványokra kényszerítette. Mackó engedelmesen tűrte még azt is, hogy átdobja a kerítésen.
– Mackó, Mackó! – kiabált a kislány teli torokból mindaddig, amíg Anyus beszaladt a gyerekszobába.
– Mi történt? Megszökött a maci? – csodálkozott Anyus. – Hogy képzeli? Majd beszélek a fejével – ígérte Matinak, miközben visszatette Mackót a korláton belülre.
Mackó népes családból származott. Húsz ikertestvérével ült a játékbolt középső polcán, amikor kiválasztották, vagyis örökbe fogadták. Anyus bukkant rá közel három évvel ezelőtt, amikor Mati még a pocakjában lakott.
– Ugye ő a legbumfordibb? Szerintem tetszeni fog majd a kislányunknak – mutatta a plüssmackót nyurga, szemüveges férjének.
– Ühüm – bólogatott Apus, kezében mobiltelefonnal, üzenetírás közben. Majd hozzáfűzte: – Valóban cuki, hasonlít Micimackóra, a gyermekkori macimra.
Ezzel Mackó sorsa el is dőlt. El sem tudott búcsúzni ikertestvéreitől, hirtelen egy nagy bevásárlókocsiban találta magát. Aztán Mati születéséig a fiókban hevert, még az orra is elzsibbadt a semmittevéstől. Innen a kiságyba került. Sokáig unatkozott az ágy sarkában, mert Mati jó ideig rá se hederített, csak rúgkapált és gőgicsélt. Volt ideje gondolkodni. Ekkor kapott rá a versírásra. Azóta sem hagyta abba. Lehet, hogy legendás ősétől, Micimackótól örökölte tehetségét.
Nagy szerencséje volt, hogy kipihenhette magát, mert amióta Mati kedvencévé vált, alig maradt nyugta.
– A gyámbászást, dobálást, nyak, láb és mancsficamot még csak elviselném, csak ne rágná rongyosra a fülem – méltatlankodott néha magában.
Ám nem olyan plüssből szabták Mackót, hogy belesavanyodott volna a szomorkodásba. Szerette Matit, és vigasztalódásul azon nyomban írt egy verset:
MATI ELSZENDERÜL,
EGY LÉGY FELÉ RÖPPEN,
A VERS VÉLETLENÜL
E MESÉBE CSÖPPEN.
A mese Szőcs Margit és Kürti Andrea Az eltolható birodalom című könyvéből való, mely a Gutenberg Kiadónál jelent meg. A szerzőkkel találkozhattok az idei SepsiBookon, május 23-án 11 órától a Köröndön.
