A jogszabály legfontosabb előírása, hogy mostantól mindazok, akik kevesebb mint egymillió euró (korábban ez a szám 100 ezer volt) kárt okoztak az adóelkerüléssel, megúszhatják a büntetőeljárást, illetve a börtönt, amennyiben hajlandóak megtéríteni a költségvetést ért kár (némi kamattal megnövelt) összegét. Egyszerűbben fogalmazva, a törvény megtízszerezi azt az összeget, amely után nagy eséllyel rácsok mögé lehet kerülni, illetve egyfajta mentőövet dob azoknak, akik ennél kevesebbet „térítettek el” az államkasszától.

Némi vizsgálódás után elég egyértelmű, hogy a kezdeményezők (a kormánypártok elnökei) egy eredetileg logikus elképzelést fogalmaztak törvénnyé. Ennek lényege az, hogy ha a kárt nem sikerül behajtani, az állam szempontjából az adócsalók bebörtönzése önmagában nem sokat ér. Továbbá nem biztos, hogy az a legjobb megoldás, ha rácsok mögé dugják az illetőt, könnyen előfordulhat ugyanis, hogy az adócsalónak sokkal jobban fáj, ha zsebébe kell nyúlnia, így tán nagyobb az esély arra, hogy legközelebb már nem próbálkozik hasonló húzásokkal. Itt tegyük ugyanakkor hozzá, hogy az elképzelés nem a kezdeményezők korszakalkotó ötlete, hanem egy viszonylag új törvényalkotási módszerről van szó, mely szerint egyes gazdasági bűncselekmények esetében a szabadságvesztés sokkal kevésbé hatékony (főképp, ha egy jó ügyvédcsapattal jelképessé tehető a letöltendő büntetés ideje), mint a kár kamatostul való megtérítése, ezért inkább utóbbira kell koncentrálni a szabályozásnál is.

Az elgondolás tehát alapvetően jó lett volna, ám mint oly sokszor megszokhattuk, a gyakorlat ismét az elképzelés nyakára hágott. Kiderült ugyanis, hogy az egymillió eurós határ erősen elrugaszkodott, a romániai vállalkozások meghatározó része (már ha adócsalásra adja a fejét...) meg sem közelíti ezt, és a tulajdonosaiknak, vezetőiknek, ha fizetnek, többé nem kell a börtönbüntetés rémétől rettegniük. Egy olyan országban, ahol az adóelkerülés az előző szabályozás mellett is virágzó biznisz volt, a lehetőség, hogy némi plusz ügyeskedéssel még olcsóbban meg lehessen úszni a dolgot, nagy eséllyel még inkább felerősíti a jelenséget. Nehéz szabadulni ugyanakkor attól az érzéstől – amire az államfői palota előtt villámcsődületre tegnap összeverődött civilek, illetve korábban több szakértő is célzott –, hogy ismét csak egy „személyre szabott”, félig-meddig titkolózva elfogadott törvényről van szó, mely egyes politikai körök érdekeit szolgálja, és valójában nemhogy javítana a helyzeten, inkább ahhoz viszi közelebb Romániát, hogy az adócsalók paradicsomává váljék.

Fotó: Pixabay