A szurkolók a legfontosabbak, aztán a klub következik, a csapat, és csak végül a játékosok – ezzel a fociból vett példával érzékeltette Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere az erdélyi magyarság (a szurkolótábor, amelyért játszanak és amelynek a támogatása lendületet ad), az RMDSZ (a klub) és az elöljárók csapata közötti összefüggéseket tegnap Illyefalván, ahol a sepsiszéki polgármesterek találkozója utáni sajtóbeszélgetésen a közös munkáról esett szó.
Konkrétan a Sepsiszentgyörgy körüli metropoliszövezet, még konkrétabban a közlekedési viszonyok korszerűsítése volt a napirenden levő téma. Ehhez 12 elektromos buszt vásárolnak meg pályázatból, amelyek a jövő évben várhatóan el is indulnak, és ez nagy előrelépés lesz, hiszen a jelenlegi tömegközlekedés nem igazán felel meg az igényeknek, ezért járnak nagyon sokan saját gépkocsival. Árkosról például naponta átlag 1300 autó jön be Sepsiszentgyörgyre, több, mint ahány lakosa van a falunak, mert sokan többször is megfordulnak a két településen; de hasonló a helyzet másutt is. A metropoliszövezeti forgalmi szabályozás ezeken a problémákon kíván enyhíteni, és az új járatokat úgy alakítják ki, hogy például a Bükszádról érkező busz Sepsiszentgyörgyön a városi menetrend része lesz, amíg kimegy Illyefalva felé – magyarázta Antal Árpád.
Sepsiszentgyörgy polgármestere hangsúlyozta: a sepsiszéki polgármesterek közötti összhang fejlődést, haladást és eredményeket hoz, amihez az RMDSZ adja a keretet. Lehet az RMDSZ-t szeretni vagy utálni, de nélküle nem lesznek eredmények, hiszen az önkormányzatok saját bevételekből legfeljebb működtetni tudják a településeket, a fejlesztéshez szükség van az RMDSZ-re. Sepsiszéket illetően elmondta: a környező falvak összenőttek a várossal, az emberek dolgozni, iskolába, kulturális intézményekbe, sportlétesítményekbe is bejárnak Sepsiszentgyörgyre, ugyanakkor sokan ki is költöztek a falvakba, ahol a tömbházlakásoknál magasabb életminőséget találtak, az övezeti mobilitási terv pedig a jövés-menést könnyítené meg. Bicikliutakat is akarnak építeni, ezt egyelőre csak Sepsiszentgyörgy közigazgatási határain belül tehették meg, de a jövőben a településeket is össze kívánják kötni. Azt már Tóth-Birtan Csaba alpolgármester mondta el, hogy egy elektromos busz ára nagyjából félmillió euró, a tizenkettővel tehát hatmillió euró jön ide, a töltőállomásokkal együtt.
Egy másik közös sepsiszéki projekt egy állatmenhely működtetése, mert jelenleg a kóbor lovakat nincs hova elhelyezni Sepsiszentgyörgyön; erre a célra egy régi istállót vásároltak Oltszemen, amit Fodor István polgármester ki is takaríttatott. A lovas témát Antal Árpád ismét a választásokhoz kötötte, a patkószeggel példálózva: mert ha egy kiesik, a patkó leválik, a ló megbotlik, a rajta ülő hadvezér lebukik és a csata elvesz. Minden erdélyi magyar szavazat egy patkószeg – hangsúlyozta.
Tamás Sándor megyeitanács-elnök a rendszer piramisszerű felépítéséről beszélt, amelynek alsó szintjén a települések állnak, középen a megyék, felül pedig a parlament. A települések saját bevételei éves költségvetésük igen kis hányadát teszik ki (Illyefalván ez a 15 százalékot sem éri el, de Baróton is alig 16 százalék), minden egyéb kintről jött, ami szorgalmas munkával megépült az elmúlt években, és ez csak úgy volt lehetséges, hogy volt megyei és országos szint is. A megye egyensúlyban tartja a különböző érdekeket és összeszövi azokat – az országszinten példamutató hulladékgazdálkodás és a szociális védelmi háló mellett az önkormányzatok közötti utak sem léteznének megye nélkül –, de a parlamentben és lehetőleg a kormányban is ott kell lenni, mert a fejlesztéshez szükséges pénzt nem a Mikulás hozza.
Elszigetelten, függetlenként nem lehet olyan eredményt elérni, mint egy politikai családban, hiszen ennek is köszönhető, hogy ma Háromszék a béke szigete politikai értelemben is, és közösen tudnak dolgozni a fejlesztéséért. Ez a béke azonban törékeny – figyelmeztetett: ha újraszabják az országot, és Hargita, illetve Kovászna megyét Brassóhoz csatolják, akkor onnan fogják megmondani, hogy mihez kezdjünk a kóbor lovakkal.