Sepsiszéken egy csapatot alkotnak a polgármesterekÚj buszok és -járatok, bicikliutak, állatmenhely

2024. május 15., szerda, Közélet

A szurkolók a legfontosabbak, aztán a klub következik, a csapat, és csak végül a játékosok – ezzel a fociból vett példával érzékeltette Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere az erdélyi magyarság (a szurkolótábor, amelyért játszanak és amelynek a támogatása lendületet ad), az RMDSZ (a klub) és az elöljárók csapata közötti összefüggéseket tegnap Illyefalván, ahol a sepsiszéki polgármesterek találkozója utáni sajtóbeszélgetésen a közös munkáról esett szó.

  • A sepsiszéki polgármesterek csapata. A szerző felvétele
    A sepsiszéki polgármesterek csapata. A szerző felvétele

Konkrétan a Sepsiszentgyörgy körüli metropoliszövezet, még konkrétabban a közlekedési viszonyok korszerűsítése volt a napirenden levő téma. Ehhez 12 elektromos buszt vásárolnak meg pályázatból, amelyek a jövő évben várhatóan el is indulnak, és ez nagy előrelépés lesz, hiszen a jelenlegi tömegközlekedés nem igazán felel meg az igényeknek, ezért járnak nagyon sokan saját gépkocsival. Árkosról például naponta átlag 1300 autó jön be Sepsiszentgyörgyre, több, mint ahány lakosa van a falunak, mert sokan többször is megfordulnak a két településen; de hasonló a helyzet másutt is. A metropoliszövezeti forgalmi szabályozás ezeken a problémákon kíván enyhíteni, és az új járatokat úgy alakítják ki, hogy például a Bükszádról érkező busz Sepsiszentgyörgyön a városi menetrend része lesz, amíg kimegy Illyefalva felé – magyarázta Antal Árpád.

Sepsiszentgyörgy polgármestere hangsúlyozta: a sepsiszéki polgármesterek közötti összhang fejlődést, haladást és eredményeket hoz, amihez az RMDSZ adja a keretet. Lehet az RMDSZ-t szeretni vagy utálni, de nélküle nem lesznek eredmények, hiszen az önkormányzatok saját bevételekből legfeljebb működtetni tudják a településeket, a fejlesztéshez szükség van az RMDSZ-re. Sepsiszéket illetően elmondta: a környező falvak összenőttek a várossal, az emberek dolgozni, iskolába, kulturális intézményekbe, sportlétesítményekbe is bejárnak Sepsiszentgyörgyre, ugyanakkor sokan ki is költöztek a falvakba, ahol a tömbházlakásoknál magasabb életminőséget találtak, az övezeti mobilitási terv pedig a jövés-menést könnyítené meg. Bicikliutakat is akarnak építeni, ezt egyelőre csak Sepsiszentgyörgy közigazgatási határain belül tehették meg, de a jövőben a településeket is össze kívánják kötni. Azt már Tóth-Birtan Csaba alpolgármester mondta el, hogy egy elektromos busz ára nagyjából félmillió euró, a tizenkettővel tehát hatmillió euró jön ide, a töltőállomásokkal együtt.

Egy másik közös sepsiszéki projekt egy állatmenhely működtetése, mert jelenleg a kóbor lovakat nincs hova elhelyezni Sepsiszentgyörgyön; erre a célra egy régi istállót vásároltak Oltszemen, amit Fodor István polgármester ki is takaríttatott. A lovas témát Antal Árpád ismét a választásokhoz kötötte, a patkószeggel példálózva: mert ha egy kiesik, a patkó leválik, a ló megbotlik, a rajta ülő hadvezér lebukik és a csata elvesz. Minden erdélyi magyar szavazat egy patkószeg – hangsúlyozta.

Tamás Sándor megyeitanács-elnök a rendszer piramisszerű felépítéséről beszélt, amelynek alsó szintjén a települések állnak, középen a megyék, felül pedig a parlament. A települések saját bevételei éves költségvetésük igen kis hányadát teszik ki (Illyefalván ez a 15 százalékot sem éri el, de Baróton is alig 16 százalék), minden egyéb kintről jött, ami szorgalmas munkával megépült az elmúlt években, és ez csak úgy volt lehetséges, hogy volt megyei és országos szint is. A megye egyensúlyban tartja a különböző érdekeket és összeszövi azokat – az országszinten példamutató hulladékgazdálkodás és a szociális védelmi háló mellett az önkormányzatok közötti utak sem léteznének megye nélkül –, de a parlamentben és lehetőleg a kormányban is ott kell lenni, mert a fejlesztéshez szükséges pénzt nem a Mikulás hozza.

Elszigetelten, függetlenként nem lehet olyan eredményt elérni, mint egy politikai családban, hiszen ennek is köszönhető, hogy ma Háromszék a béke szigete politikai értelemben is, és közösen tudnak dolgozni a fejlesztéséért. Ez a béke azonban törékeny – figyelmeztetett: ha újraszabják az országot, és Hargita, illetve Kovászna megyét Brassóhoz csatolják, akkor onnan fogják megmondani, hogy mihez kezdjünk a kóbor lovakkal.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a december elsejei parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 1651
szavazógép
2024-05-15: Közélet - Nagy D. István:

Nem szabad hátradőlni (Háromszéki RMDSZ)

Nagyon fontos megértenie mindenkinek, hogy Háromszéken sem szabad közömbösen viszonyulni a 26 nap múlva esedékes választásokhoz. A megye települései többségében úgy tűnhet az ott élőknek, hogy kis magyar világban élnek, a nagy és jelentős döntések viszont országosan dőlnek el, és ezen a porondon a román szélsőségesek törnek előre, próbálják mindenhol megvetni a lábukat, így Háromszéken is. Ezt ellentételezni kell, és megakadályozni, amennyire lehet, hogy az erdélyi magyar képviselet hiányában Brüsszelben ne az AUR és az SOS Románia képviselői mondják majd el a „valódi igazságot” Székelyföldről – fogalmazott a tegnapi sepsiszentgyörgyi sajtóreggelin Tamás Sándor, az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezetének elnöke.
2024-05-15: Emlékezet - Szekeres Attila István:

Szekeres István emlékezete, 1924–1999

Kereken száz éve, 1924. május 15-én született az akkor Mezőmadarashoz tartozó Feketén Szekeres István református lelkipásztor, egyházi író. A középiskolát a marosvásárhelyi Református Kollégiumban végezte 1943-ban, az utolsó két évben alkalmakként már hirdette Isten igéjét. Lelkészi oklevelet a kolozsvári Református Teológiai Fakultáson szerzett 1947-ben. Rövid ideig szolgált Kézdivásárhelyen, Erdőfülében, Köpecen, két évig segédlelkész volt Brassóban, majd egy évig Vajdaszentiványon.