Erdélynek Romániához való csatolását követően az új hatalom betiltotta a csíksomlyói búcsút. A második bécsi döntéssel Észak-Erdély Székelyfölddel együtt visszakerült Magyarországhoz, és szabadon megtarthatták a zarándoklatot. Az első búcsúról a Székely Nép 1941. június 4-i száma tudósít Ősi hagyományokhoz híven nagy lelkesedéssel ünnepelte meg a katolikus székelység a somlyói búcsút címmel és Hóman kultuszminiszter és a székely főispánok jelenlétében öt óra hosszat tartott a körmenet alcímmel, szerzői aláírás nélkül. Alább a tudósítás szövegét közöljük.
Felemelő külsőségek között ülte meg a katholikus székely társadalom két évtized után első szabd csíksomlyói búcsúját. Pénteken reggeltől szakadatlanul érkeztek a keresztek Csíksomlyóra a Székelyföldről és az ország minden részéből. Gyalog, szekéren, vonaton, végeláthatatlan gépkocsi sorokban érkezett az emberáradat, úgy, hogy szombaton délután hatvanezer ember állott fegyelmezett rendben körmenethez.
A csíksomlyói búcsú gazdag és változatos történelmében kimagasló helyet foglal el az idei búcsú. A végeláthatatlan körmenetet ősi hagyományokhoz híven Gyergyóalfalu nyitotta meg. Katonás rendben követték, előre megállapított sorrendben a többi csoportok, élükön keresztekkel. Minden falu ott volt, minden falu részt kért a nagy hálaadásból. Soha még ilyen bensőséges áhítattal nem szállott ima és ének az ég felé erről a történelmi helyről.
A körmenetet cserkészgyűrűben Biró Ferenc Csíkszeredai kerületi főesperes vezette Sándor Imre püspöki helytartó megbízásából. Közvetlen a Laboriumot vivő diákcsoport előtt került ki a budapesti Ganz gyár levente százada. A leventék zászlóik mellett Erdély vármegyéinek címerét is körülhordozták a hegyen. Közel öt óra hosszat tartott a körmenet. Színes szőnyeghez hasonlóan hullámzott, haladt az áhítatosan éneklő tömeg. Hóman Bálint kultuszminiszter, felesége és fia, Csík, Udvarhely és Háromszék megyék főispánjai, Ábrahám József dr. alispán és más előkelőségek jelenlétében az árvaház ablakából nézte végig a felejthetetlen képet.
Kiemelkedő része volt a búcsúnak Mászfét atya jubileuma (Lukács István Manszvét, OFM; Csíkkarcfalva, 1892 – Esztelnek, 1958. Erdély népmisszionáriusa – szerk. megj). A híres székely missziós „barát” két évtizeden keresztül kapisztráni lélekkel, bátran, egész emberhez és paphoz illő módon hirdette az igét és védte a magyarság jogait. Nincs Erdélynek olyan katholikus temploma, ahol Lukács Manszfét ne hirdetett volna Igét, becsületet, erkölcsi kötelezettséget, faji szeretetet. Mindenhol szeretettel, rajongással fogadták a székely ferencest, aki sohasem hátrált meg a háta mögött nem egyszer csillogó román szuronyok előtt. Manszfét atya jubileumi ünnepségén az egész székelység részt vett és köszönetet mondott fáradtságot nem ismerő, céltudatos munkájáért, amelyet Krisztus keresztjével a kezében népéért, fajtájáért végzett.
Az ünnepi beszédet P. Böhle Kornél Dominikánus atya mondta. Méltatta P. Manszfét személyiségét. Kiemelte, hogy eddig négyszáz missziót tartott. Minden szava, minden lépése a székelység s azon keresztül az általános nagy magyar célokat szolgálta. A székelység felszabadítása, az erős, nagy, keresztény Magyarország felépítése lebegett szeme előtt mindig. Ezért dolgozott és ma is ezért dolgozik.
Az idei csíksomlyói búcsú, évek óta első alkalommal, gyönyörű időben zajlott le.
