Négy éve hiába tárgyalnak az éppen regnáló kormánnyal a múzeumi, közkönyvtári alkalmazottakat képviselő szakszervezetek, fizetéseiket azóta sem igazították ki, pedig az elmúlt esztendőkben addig is silány béreiket még inkább felemésztette az infláció. A tanároknak háromhetes sztrájkra volt szükségük, hogy elérjenek egy, a pénzromlást éppen csak fedező kiigazítást, a pénzügyben dolgozóknak pár napig kellett befagyasztaniuk a munkát, a rendvédelmiseknek elég volt egyszer a kormánypalota elé vonulniuk, hogy meghallgatásra találjanak. Ez időszakban többször nőtt a helyi és központi közigazgatásban tevékenykedők havi juttatása, vannak minisztériumok, melyeknél tetemes mértékben. Jól mutatja mindez a romániai munkakörök és munkavállalók megbecsülésének sorrendjét, azt, hogy az ország vezetői mit tartanak fontosnak.

Szombaton még a kormánykapun sem jutottak be a tiltakozó múzeumi alkalmazottak. Marcel Ciolacu miniszterelnök összevissza hadoválással próbálta elejét venni a beígért sztrájknak, kijelentette, majd ő néhány kollégájával elmegy múzeumot nyitni, ha nem teszik az alkalmazottak. Jól jelzi e kijelentés is, mennyire becsüli a kiállítóterekben dolgozókat, egyszerű jegyszedőnek, teremőröknek gondolja őket, akik bármikor, az utcáról is pótolhatóak. Nem hajlandó tudomást venni a kulturális, tudományos háttérmunkáról, az ezeknek otthont adó műemlék épületek állapotának folyamatos romlásáról (hisz láthattuk, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum felújításában is sokkal nagyobb szerepet vállalt a magyar állam, mint a román). A muzeográfusokat is tömörítő CulturMedia szakszervezet vezetője így a politikusok nyelvén beszélve próbálta jelezni, hogy a régészek, a tudományos munkatársaik nélkül bizony a sokat ajnározott nagy beruházások is elmaradhatnak, hisz sem autópályákat, utakat, sem intézményeket nem lehet építeni előzetes régészeti feltárás nélkül, ehhez pedig szükség van rájuk, tudásukra.

Szombat éjszaka Románia legjelentősebb múzeumainak nagy része zárva maradt, a miniszterelnök nem ment sem önkéntes terem­őrnek, sem tárlatot vezetni. Talán rájöhetett, kicsit többről lehet szó egyszerű jelenlétnél, hisz írni is tud ugyan, de ez még nem jelenti, hogy jelentős irodalmi művek alkotására képes. Nem biztos, hogy valóban megvilágosodott és megértette, miért van szükség múzeumokra, könyvtárakra, de talán az, hogy a világ civilizáltabb részén „illik” fenntartani ezeket, elegendő érv lesz, hogy a román kormány is, bár anyagilag, valamelyest megbecsülje a kultúra és tudomány ezen napszámosait.

Fotó: Facebook / CulturMedia