A háromnapos színháztudományi konferenciára összesen negyvenhárom előadó tizenöt tanintézvényt képviselve érkezett az anyaországon kívül Erdélyből és Felvidékről. A bemutatott témák roppant változatosak voltak, és széles palettán mozogtak a jelenlegi és a közelmúltra fókuszáló előadások elemzésén át az esettanulmányok bemutatásáig. Szó volt zenés színházról, díszlettervekről, koreográfiáról, sőt, a kortárs popkultúra színházi vonatkozásairól is.

Matekovics kiemelte, 1977-ben a harmincadik évadjába lépő sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház viszonylag szerencsés helyzetben találta magát, ugyanis hivatalosan megszűnt a cenzúra Romániában, a társulat megrendezhetett Sepsiszentgyörgyön egy színházi kollokviumot, valamint folytathatta az 1975-ben megkezdett veszprémi turnésorozatát. Sylvester Lajos színházigazgató egy törvénytervezetet is benyújtott 1978 tavaszán a „Kárpátok Géniuszának”, hogy nevezzék át a színházat Tamási Áron Színháznak, de erre akkor nem került sor. 

A sepsiszentgyörgyiek először játszották Erdélyben a Bánk bánt Illyés Gyula „átigazításában”, alig másfél évvel a pécsi ősbemutató után, de a kutatások kiderítették, hogy Völgyesi András rendező csak felhasználta a fentebb említett változatot, és helyenként visszaemelte az eredeti Katona József-drámából az Illyés által kihúzott vagy átszerkesztett részeket, jeleneteket. A hagyományos boltíves díszlet, a korabeli viseletet idéző jelmezek, a színészek gesztusrendszere, szövegmondása, hangsúlyozása, az alkalmazott zene és az akusztikus effektek azt a dramatikus szöveget szolgálják, amelyre a rendezés épült. 

A díszleten jól azonosítható az Árpád-házat jelképező piros-fehér sávos pajzs, a hatalmat jelképező oroszlán. Völgyesi rendezésének fő erénye a mértékletesség és a színészvezetés, amely során a szerepekkel helyenként ellentétes habitusú és alkatú színészek játékát alkalmazta (Zsoldos Árpád – Bánk, Nemes Levente – Petúr), valamint a színházban jól meghonosodott kettős szereposztás gyakorlatát (Molnár Gizella és Krizsovánszky Szidónia – Gertrudis, Visky Árpád és Dobos Imre – Tiborc, Balázs Éva és Szász Enikő – Melinda, Kuti István és Orbán Károly – Biberách, D. Váráshelyi Katalin és Szabó Mária – Izidóra). Két (Csíky Csaba által megzenésített) nyelvemlékünk is elhangzik az előadásban, az Ómagyar Mária Siralom és a Halotti beszéd, mindkettő dallamvilágában felfedezhetők gregorián elemek. 

Az előadást összesen negy­vennyolcszor adták elő Romániában magyarlakta tömbvidéken és szórványban egyaránt. Emlékezetes volt a bukaresti előadás is a fővárosi Zsidó Színházban. 

Arady Zoltán