A Székely Mikó Kollégium diákjaként 1959-ben, 17 évesen, átesett egy súlyos agyműtéten, ugyanis a kisagyán libatojás nagyságú daganat képződött. Elég későre fedezték fel szinte kibírhatatlan fejfájásának okát: a daganat az agytörzsi részén bepréselte a velőcsatornába az agyalap különböző részeit. A bonyolult beavatkozás a több életfunkciót is ellátó kisagy kiszabadítására irányult. A műtét során azonban maradandóan károsodott a kisagy által vezérelt egyensúly- és beszédkészség, sérültek az összehangolt mozgást illető funkciók. Gyakorlatilag újból kellett tanulnia beszélni, járni, biciklizni, szinte mindent, amit addig tudott. Így csak egy év kihagyással érettségizhetett a Székely Mikó Kollégiumban, és sikertelenül próbálkozott egyetemre bejutni, ugyanis csak az írásbeli próbák voltak erős oldalai.

Azonban a maga módján neki is „termett babér”. Kezdetben középfokú végzettséggel tanított vidéken, volt nevelő, később a megyei postahivatal sajtóterjesztője lett. Az ő érdeme is volt, hogy a magyarországi szépirodalmi, művészeti lapok nagy számban kerültek a sepsiszentgyörgyiek asztalára. 1972-ben kezdett írni a Megyei Tükörnek, Előrének, A Hétnek, majd 1978-ban keresztrejtvény szerkesztésével próbálkozott. Rejtvényei rendszeresen jelentek meg a Megyei Tükör, Előre, A Hét, Munkásélet, Utunk, Brassói Lapok, az Új Élet és a Dolgozó Nő című lapban (a családi emlékiratok szerint közel tízezer írása és rejtvénye jelent meg). Külső munkatársa volt a Háromszéknek, a Székely Újságnak és a Heti Hirdetőnek. Lassan a keresztrejtvény lett a hobbija és szenvedélye. Fia, valamint barátja, Kapis Zoltán segítségével keresztrejtvény-bemutatókat és kiállításokat szervezett a Zathureczky öregotthonban, a városi Művelődési Ház pincéjében, az Erzsébet parkban, ahol kihúzott zsinórokra csíptették fel rejtvényeit. Tevékeny részese volt a nagy sikerű – később hagyománnyá terebélyesedett – keresztrejtvényfejtő versenynek, amely mindig a pénteki lapszámban jelent meg. A rejtvényhez az igényes szöveget Kisgyörgy Zoltán küldte neki, és ezek után készítette el a megfelelő rejtvényeket. Nagyon népszerű rovatnak bizonyult. A cikkek és a megfejtendő rejtvények általában közművelődési témákkal foglalkoztak (híres történelmi személyiségek, tudósok, írók, színészek életével, de kitértek a különböző természeti nevezetességek bemutatására is). Ritka hivatása mellett Török Sándor első osztályú minősítésű sakkozó volt, baráti körében kirándulások-sátorozások szervezője, fotósa.

Egykori kedves keresztrejtvényfejtői, barátai és családja őrzik emlékét.

Török Árpád