Kereken húsz esztendeje annak, hogy létrejött a Romániai Magyar Pedagógusok országos elnöksége mellett a Tudományos Tanács. Persze, mint lenni szokott, ezt is megelőzte némi huzavona, időbe telt, amíg sikerült mindenkit meggyőzni a lépés felette hasznos voltáról.
Mivel magam voltam a kezdeményező, azaz a dolog kiötlője, éppen a tavaszi országos elnökségi ülésen terjeszthettem elő a testület felállításához elengedhetetlenül szükséges alapszabályzatot, melyet ott rögzítettem papírra Szovátán a Teleki Oktatási Központban, abban bízva, elfogadása eredményeként már abban az esztendőben az őszi küldöttgyűlésen ki is oszthatjuk első alkalommal a díjakat. Akár szerencsés véletlennek is mondhatom, hogy annak a tavaszi tanácskozásnak az egyik meghívottja kollégám, dr. Péntek János egyetemi tanár volt, aki szívesen elolvasta beadványnak szánt fogalmazványomat, javítani való nem volt benne, s igen biztatott, hogy ezt az ügyet sikeresen dűlőre vigyük.
Miért ne mondanám el, számomra külön megtiszteltetés, hogy ez az emlékező írás az RMPSZ legújabb évkönyvében megjelenik, mely kiadvány első száma az RMPSZ megalakulásának huszonötödik évfordulóján került az érdeklődők és érdekeltek kezébe. Szerkesztését, elindulását ugyancsak az én javaslatomra hagyta jóvá az országos elnökség, s rám is hárult ez első szám kiadásának megszervezése, kéziratok igénylése és szerkesztése, nyelvi gondozása, a számítógépes szerkesztést pedig kolléganőm, a Puskás Tivadar Szakképző Líceumban tanító Veress Gabriella végezte.
Talán nem mellékes felidézni, hogy mindjárt az első számban huszonkilenc írással jelentkeztek a szerzők, RMPSZ-es vezetők, felölelve a szövetség szerteágazó és átfogó tevékenységét. Érthető módon, köszöntő szavak megfogalmazására Lászlófy Pál örökös tiszteletbeli elnököt kértem fel, s bőven mutatta be a szervezetet Burus-Siklódi Botond, a szövetség elnöke, méltatta az eltelt negyedszázad sikeres munkáját a három országos alelnök, Virág Erzsébet, Halász Ferenc és Kiss Imre. A szerzők közül azóta páran visszaléptek szövetségbeli megbízatásukból, éppen ezért emlékeztetésként felsorolom mindazokat, akik az évkönyvsorozat indulásakor a fentebb említettek mellett a kiadvány szerző-munkatársai voltak: Sógor Enikő (két írással, Brassó), Veres Enikő (Kézdivásárhely), Muhi Sándor (Szatmár), Gulyás Beatrix (egyetemista), Szőcs Judit (Kolozsvár), Burus-Siklódi Anikó (Csíkszereda), Szolláth Hunor (Szováta), Szabó Margit (Uzon), dr. Bencze Mihály (Brassó), Soós Sándor (Nagyvárad), Ciavoiné Létai Andrea (Nagyvárad), Pöllnitz Ilona (Csíkszereda), jómagam (két írással, Sepsiszentgyörgy), Deák-Székely Szilárd (Nagyenyed), Székely-Bányai Andrea (Nagyenyed), Matekovits Mihály (Arad), Horváth Gabriella (Marosvásárhely), Kulcsár Margit (Kolozsvár), Csatlós Erzsébet (Déva), Baranyai Tibor (Szatmár), Gardó Katalin (Érendre), Erdei János (Szilágysomlyó), Keresztes Kálmán (Nagyszeben), Tasi Ottilia Gyöngyvér (Temesvár), dr. Erdei Ildikó (Temesvár).
A Tudományos Tanács tagjait a megyei, körzeti RMPSZ-szervezetek jelölték ki, tekintettel arra is, hogy a pályázatra kiírt szakterületek képviselete biztosítva legyen. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy eddig tíz alkalommal került sor értékelésre és díjazásra. Az eltelt időszakban összesen 348 könyvet és rangos kiadványban megjelent tanulmányt, cikkgyűjteményt küldtek elbírálásra. A tanács odaítélt eddig 32 Apáczai-díjat, s annak érdekében, hogy az újabb jelentkezők is részesülhessenek ebben a kitüntetésben, létrehozta a díj ezüst, arany és gyémánt fokozatát, valamint a sikeresen újrázó jelentkezőket a továbbiakban díszoklevéllel jutalmazza. A húsz év során 17 ezüst, 9 arany, 4 gyémánt fokozattal, illetve 4 díszoklevéllel ismertük el azoknak a munkásságát, akik színvonalas munkákkal rendszeresen jelentkeztek megmérettetésre. Dicséretet eleddig 118 kiadvány kapott, elismerésben részesült 148, s mindössze 13 olyan dolgozat érkezett, amelyek nem feleltek meg a kiírás feltételeinek.
Lehet, érdekes adat az is, hogy a húsz esztendő alatt legtöbb pályázónk 2016-ban volt (59), legkevesebb 2006-ban és 2010-ben (mindössze 15–15), a legelső alkalommal, tehát 2004-ben 49, legutóbb pedig, 2022-ben 36.
Hiszem, hogy az újabb kiírás ugyancsak sikeres lesz! Az idén először elképzeléseink szerint külön bíráljuk el a szigorúan tudományosnak tekinthető munkákat, valamint az oktatási segédkönyveket, munkafüzeteket. Ez azt is jelenti, hogy a tanácsnak meg kell találnia azt a nevet, elnevezést, amely az Apáczai-díjhoz hasonlóan rangos elismerést jelent a kutakodó, a kutatás eredményeit összegező pedagógusoknak.
Dr. Péter Sándor, a Tudományos Tanács elnöke, az RMPSZ Kovászna megyei elnöke
