A tizenkilenc éves Szabolcsot minden reggel elkíséri édesanyja a sepsiszentgyörgyi Írisz Házba, délután érte megy. A harminchét éves Hajnalka önállóan indul reggel és tér vissza kora délután otthonába, de nem ismeri az időt, mi volt ma, mi lesz holnap. A sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány évente szervezett téli és nyári táborában, miként a múlt heti sepsikőröspataki együttléten is, a fogyatékkal élő fiatalok és családjaik egyfajta szabadságot élveznek.
Szabolcs soha nem járt iskolába, a speciális óvoda után a kilyéni Székely–Potsa Rehabilitációs Központban foglalkoztak oktatásával, nevelésével. Amint betöltötte a tizennyolc évet, a sepsiszentgyörgyi Írisz Házban talált társakra, jól érzi magát ebben a közösségben. Édesanyja, Finta Zsuzsa lapunk megkeresésére elmondta, az Írisz Ház nélkül el sem tudná képzelni, hogyan lenne életük, szerinte ez a lehetőség szinte életmentő számukra. Az édesanya azt is fontosnak tartja, hogy az Írisz Házban szakemberek foglalkoznak a fiatalokkal, otthon nem tudnák egész nap lekötni gyermekük figyelmét, a táborban pedig még többet tanul. Bár minden kiruccanásra viszik magukkal a fiukat, amikor táborban van, akkor egy kicsit több szabad ideje marad és többet tudnak kettesben lenni férjével – mondta Finta Zsuzsa.
Gecse Hajnalka is úgy gondolja, a Diakónia foglalkoztató központja nélkül el sem tudnák képzelni életüket. A haminchét éves Hajnalka az Írisz Ház alapításától tagja a közösségnek, csendes, otthon visszavonuló, íriszes társaival ellenben felszabadult, vidám, jókedvű. Édesanyja úgy véli, minden tekintetben sokkal nyitottabb a lánya a saját közösségében, ahol sokat tanul, a táborok pedig még inkább segítenek önállóvá válnia és ezalatt ő is többet pihenhet. Nem szó szerint, hisz még dolgozik, de nem kell aggódnia, amikor Hajnalka egyedül tartózkodik otthon.
A táborok célja, hogy a sérült fiatalokat önállóságra szoktassák, meglévő készségeiket szinten tartsák, újabb képességekre tanítsák meg őket, valamint fejlesszék a minden irányban történő együttműködést – mondta lapunk megkeresésére Olcsvári Tünde. Az Írisz Ház vezetője szerint a fiataloknak meg kell tanulniuk az együttélés szabályait, el kell nekik mondani, mi az, ami jó és mi rossz. Szülők nélkül kell boldogulniuk, amit otthon segítséggel végeznek, a táborban egyedül kell megtenniük, egyedül mosakodni, öltözködni, fogat mosni. Ezek a tevékenységek számunkra nyilvánvalóak, de ez legtöbb esetben nincs így az Írisz házas fiataloknál, ismétlésre van szükség ahhoz, hogy szinten lehessen tartani a tanultakat – mondta Olcsvári Tünde.
A másik cél: megtanítani az együttélés szabályait. Mindenkinek megvannak a rigolyái, amikor elkerülnek idegenbe, otthonról távol, előtérbe kerülnek ezek, konfliktusok alakulhatnak ki, meg kell tanulniuk ezeket kezelni.
A sepsikőröspataki táborban huszonnyolc fogyatékkal élő és hat segítő követte a KOEN – Keresztyén Oktatásért és Erkölcsi Nevelésért Alapítvány – idei tematikáját: Éld át! Azt erősítették meg a napi történetek által, hogy fontos a hit, de önmagában nem elég, hanem akkor válik jelentőssé, he cselekedetekben is meglátszik. A másik fő vezérvonal: kit érdemes követni? Jézust érdemes követni – hangsúlyozták.
A kreatív foglalkozások mellett a fiataloknak el kellett végezniük bizonyos napi teendőket a konyhában, az ebédlőben, de a rajzoláshoz, ragasztáshoz szükséges ceruzákért és a papírért is minden nap felelt valaki. Zárásként nem maradt el a tábortűz és az oklevelek kiosztása sem, utóbbira nagyon büszkék a fiatalok, mert személyre szólóak: arról, ki miben a legügyesebb, a legjobb.